Maga a legrégebbi ügyfelem, minden alkalommal kidobja a nevét a gép, amikor bekapcsolom – dohogott az ügyintéző az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) Fiumei úti ügyfélszolgálatán. A vele szemben, a pult túloldalán üldögélő Németh Erzsébet szívesen lemondott volna erről a címről.
Inkább lenne átlagos nyugdíjas havi fixszel. De erre évek óta hiába vár, kérelmét hol azért utasítják el, mert szerintük nincs meg a szolgálati ideje, hol azért, mert még munkaviszonya van, hol meg túl fiatal.
A kálváriája 2011-ben kezdődött, amikor a barátnője a friss nyugdíjpapírját lobogtatva győzködte, neki is járna a 40 év szolgálati idő után adható nyugdíj. Hipp-hopp megcsinálják – állította. Németh Erzsébet hitte is meg nem is. De a vállalkozói lét bizonytalan, ezért néhány hónap hezitálás után 2012 márciusában beadta kérelmét a nyugdíjfolyósítóhoz. A munkaszerződésekből és igazolásokból álló irathalom már akkor tíz centi vastag volt. Alig egy hónap múlva megjött az első elutasító határozat.
„A főigazgatóság megállapította, hogy a kérelmező jogviszonyaival összesen 33 év és 295 nap szolgálati időt szerzett, ebből a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához 32 év 130 nap, amelyből a kereső tevékenység alá eső jogviszonyban a szükséges 32 év helyett 28 év 97 nap szolgálati időt szerzett.” Németh Erzsébet többszörösen nem értette a dolgot. Ha szerintük 33 év szolgálati ideje van, akkor abból hogy nem jön ki a 32, és a végén miért lesz belőle 28? Másrészt 1972 óta megszakítás nélkül dolgozik, hol veszett el a negyvenhez szükséges többi év?
