„Egy dolgunk van, hogy köszönetet mondjunk nekik, amiért nem a munkanélküli-segélyt választották itthon, hanem fogták magukat, nagyon nehéz körülmények között, idegenben vállalták a versenyt. (...) És miért akarjuk megtámadni azokat a fiatalokat, akik egyébként lassan már – Európában ez nem szokatlan – az élet természetes részének tekintik, hogy más országokban vállalnak munkát? Szeretném jelezni önöknek, hogy nemcsak Közép-Európából mennek fiatalok más országokba dolgozni, hanem franciák is sokan vannak Londonban, aztán Németország is tele van spanyolokkal” – így a miniszterelnök.
Azt egészen bizonyosan tudjuk, hogy a Magyarországról külföldre távozott magyar állampolgárok száma már több százezres – jelentős részük pedig nem az orbáni modern idők szavára hallgatva, kalandvágyból hagyta el az országot, hanem gazdasági okokból. Ami a statisztikai adatokat illeti: a Fidesz és a kormánypárt meghatározó szereplői olykor egymásnak ellentmondó adatokat tartanak hitelesnek – mikor épp melyik politikai üzenetet kívánják alátámasztani.
A Fidesz egy közleményben legutóbb azt állította: valótlanság a több mint félmilliós adat, amit előszeretettel hangoztat az ellenzék, mert a statisztikák mindössze százezer kivándorlót tartanak nyilván. Meglehet, de akkor Matolcsy György tudja rosszul, aki korábban ennek épp az ötszöröséről nyilatkozott.
Az bizonyos, hogy a GKI Gazdaságkutató Zrt. egy 2013-as kutatásában azt állapította meg, hogy a kivándorlás a gazdasági válság után, és világosan mérhetően 2010 után gyorsult fel. Egy a HVG által korábban több helyen is hivatkozott Kopint-Tárki-kutatás szerint 2010-ben mintegy hatvanezerre tették a gazdasági menekültek számát, a KSH adatai szerint 2012-ben pedig már 230 ezren dolgoztak külföldön. Egy német cégalapítással foglalkozó szervezet (kftkreator.hu) társadalombiztosítási adatokra hivatkozó összegzése szerint tavaly év végén 580 ezer magyar ember dolgozott más európai országokban, ez a szám azóta valószínűleg átlépte a hatszázezres határt.
A sok be nem jelentett munkavállaló miatt valóban nem lehet pontos statisztikát készíteni. Támpontként mindenesetre térjünk vissza a már említett Matolcsy Györgyhöz: nemzetgazdasági miniszterként Oláh Lajos DK-képviselő írásbeli kérdésére azt válaszolta statisztikai és nagykövetségi számokra alapozva: Nagy-Britanniában (jórészt Londonban) úgy háromszázezer magyar, Németországban (nagyrészt Berlinben, Bajorországban és Baden-Württembergben) körülbelül százezer, Ausztriában ötvenezer, míg az unió többi országában további ötvenezer magyar dolgozik. Idetartozik, hogy a GKI szerint a legtöbben Dél-Dunántúlról, Észak-Magyarországról és a Dél-Alföldről vándorolnak el.
Matolcsy György hozzáteszi ugyanakkor, hogy az uniós csatlakozás után a munkavállalási moratóriumok lejártával a külföldi munkavállalás általános „kelet-közép-európai jelenséggé” vált, nem hazai sajátosság. A brit statisztikai hivatal adatai szerint jelenleg 640 ezer lengyel él az Egyesült Királyságban és 2002 óta egymillióan nyújtották be adószámigényüket. Az angol munka- és nyugdíjügyi minisztérium adatai szerint a lakosság arányában ugyanannyi adószámot adtak ki 2011-ben szlovák, bolgár vagy lengyel munkavállalóknak, mint magyarnak.
Matolcsy azzal is érvelt, hogy Spanyolországban 850 ezer román állampolgár próbál meg a munkaerőpiacon elhelyezkedni, míg a balti államok közül Lettország és Litvánia lakosságának egy tizede dolgozik külföldön. „Kétségtelen tehát, hogy a munkavállalási célú elvándorlás jelensége létezik Kelet-Közép-Európában, mint a munkaerő szabad áramlásának egyik következménye. Amikor azonban a migráció valódi nagyságát próbáljuk felmérni, célszerű figyelembe venni a témában jártas szociológusok véleményét, akik egyetértenek abban, hogy a migrációs statisztikai adatok nem nyújtanak teljes képet a külföldön való tartózkodásról és munkavállalásról. Ennek több oka is lehet, például a munkavállalás bejelentésének elmulasztása, vagy a vándorlási statisztikák rendszerének kiforratlansága. A bevándorlási számokból ugyanis nem kapunk pontos adatot a külföldön dolgozók számáról, hiszen ez a mutató a hazájukba visszatérőket nem veszi figyelembe” – írta válaszában Matolcsy.
Hazaváró-program emigránsoknak
A kormány nem törődik a külhonba menekült magyarokkal, őket valamiféle kalandoroknak, nem pedig támogatásra, ösztönzésre szorulóknak tekinti – mondja az MSZP-s EP-képviselő Ujhelyi István, aki néhány hete meghirdette a Hazaváró-programot, amely a gazdasági kényszerből külföldre távozott magyarok érdekképviseletét szolgálja.
A célkitűzések között szerepel a szülőhazájuktól távol dolgozó, „gazdasági emigránsok és skype-nagyszülők” intézményesített, európai szintű érdekképviseletének megteremtése, a hazatelepülést elősegítő programok, ösztöndíjak, hazájukban vállalkozni kívánó fiatalok kedvezményrendszerének kidolgozása, az Ifjúsági Garancia Program forrásainak bővítése. Szorgalmazza, hogy az álláskeresési járadék idejét emeljék fel hat hónapra – erre vonatkozóan uniós szabályozást készít elő –, és kezdeményezte, hogy Magyarország emelje fel az Ifjúsági Garancia Programban érintettek korhatárát 25-ről 30 évre.
