De most, hogy Józsi, az előzetesben ülő Hunvald polgármester volt sofőrje szinte állandó interjúalanya lett a szélsőjobb lapnak, és a legapróbb részletességgel számol be volt főnöke viselt dolgairól, újra melegség költözhet a szívünkbe.

Azt én pontosan tudom, sőt az internetes fórumokon látom is, hogy mind, aki magyar és demokrata, az most minimum nyilvános akasztást követel Hunvald polgármester s egyáltalán, a szocik sérelmére, mégpedig bemondásra, ám azt gondolnám inkább, hogy mire fel ez a vérgőz, gyerekes bosszú? Hiszen keresztyének vagyunk, jó emberek, ezenfelül már egy év se kell, s újra termőre fordul a kizsigerelt magyar róna, s mire lehullanak a levelek, eltűnik ínség és minden galádság, de leginkább a korrupció; így van ez ígérve, akkor pedig így is lesz.

Már a taxis Gyuszinál feltűnt, hogy nem menthetetlen ez a mi fajtánk: miközben a társadalomtudósok lehorgadt fejjel beszélnek teljes elidegenedésről, totális bizalomhiányról, Kulcsár bróker nem átallott reklámszatyorban átadni hetente több tízmilliót, mindenféle átvételi elismervény nélkül, és Gyuszi sofőr több rendbélileg legyőzve a kísértést, mindannyiszor hiánytalanul kikézbesítette az irdatlan pénzt, csak a reklámszatyrot kérve viszsza, mert az a magyar ember legfőbb társa bajban és örömben; vagyunk még páran, akik ettől a bizalomtól meg tudunk hatódni.

A saját beszámolói szerint Józsi sofőr is igen erős szimbiózisban élt Hunvald polgármesterrel, ahogyan ő mondja, Gyurival, aki az elején még olyan izgulós volt, hogy úgy kellett őt bátorítani. Elsősorban sofőr és gazda igaz, férfias barátsága ez a történet, mert hiszen az ember nem bízza csak úgy senkire se a negyvenmilliós festményét, nem adja neki oda luxusvillája kulcsát, nem vele gondolja át újra ás újra az egész kerület lecsapolását, ez olyan összetartozás, sőt egymásra utaltság, amiről utoljára tán a Kis hercegtől hallottunk; midőn Hunvald polgármester szólt, hogy holnap reggel nyolckor indulunk Londonba, de úgy készülj, hogy két nőt is viszünk, Józsi sofőr már hatkor díszbe öltöztette a szívét.

Hanem, vagy tán épp ezért, volna itt valami, mondhatni nüánsz. Hogy ez is szoci, az is szoci. Józsi sofőr Gyuri ígérete ellenére sem kapott ingyenlakást, sőt állásából is kirúgták, mert nem jól vallott, ám mindezek ellenére az ember akkor se megy Stefka István lapjához, ha nála van a mennyország kulcsa. S nemcsak azért, mert ingyenlakást ott sem fog kapni, sőt küldetése befejeztével elzavarják, hanem mert még ebben a világban is létezik némi méltóság, önbecsülés, tartás mint olyan.

Itt viszont most óriási futkosás van, ideges szoci polgármesterek és ideges szoci sofőrök rohangálnak az utcán, mint valami szabadcsapat, hol egymással ölre menve, hol fűnek-fának panaszkodva, porig alázva önnönmagukat, ami mondjuk egy darabig elszórakoztatja az embert, csak hát ennél valamivel nagyobb volna a tét, feltéve, ha még egyáltalán létezik szoci párt.

Mert lehet, hogy mégiscsak Józsi sofőrnek van igaza. Tudjuk, hogy nincs az a politikai fordulat, hogy sofőrre ne volna szükség, ügyes sofőr mindig talál gazdát, hát akkor most Józsi sofőrnek új gazdája lesz, feladata pedig alighanem úgyis a régi.