Takács „Józsi” nem volt párttag, de a KISZ-be azért belépett. A kunszentmártoni gimnáziumban nagy lelkesedéssel szavalta József Attila verseit, aminek hallatán egy ízben a környék szülöttje, a nemrég elhunyt Szabó Gyula avval biztatta: művész is lehetne belőle.
De nem lett, az útja másfelé vezetett. A moszkvai Lomonoszov Egyetemen diplomázott, mélyépítő mérnökként érkezett haza a Metróberhez, és a hosszú távú tervek szerint metrót szeretett volna építeni. Közben aktívan sportolt, az Újpesti Dózsa 5 és 10 ezer méteres futójaként szerzett magának hírnevet.
Újabb kanyar következett azonban a pályán, mert megszerezte második – ezúttal közgazdász – diplomáját, és külkeresként kezdte beutazni a világot. Sokáig dolgozott Ausztriában és az NSZK-ban. Büszkén mondja: „Eladtuk a németeknek a bábolnai csirkét!” A 23 évnyi külszolgálat során megfordult Bagdadban és néhány afrikai országban is.
|
Csak precízen
M. Schmidt János / Népszabadság |
– Voltak egészen érdekes találkozásaim – említi Takács József László.
– A Metróbernél együtt dolgoztam Latinovits Zoltánnal, aki ugyanúgy mérnök volt, mint én, de heti három alkalommal Debrecenbe vonatozott Szendrő Józsefhez, a színházban játszott. Ismertem Bujtor Pistát és Frenreisz Károlyt is, szeretett engem a mama is, gyakran jártam náluk. Olykor nekem kellett elsimítanom a konfliktusokat, alkalmasnak bizonyultam rá.
Két éve ment nyugdíjba, méghozzá úgy, hogy tüdőrákos lett. Pedig soha életében egy szál cigit nem szívott el. 2008-ban egy tüdőlebenyét eltávolították, a 43 éves fiatal sebésznek köszönheti az életét. Egy ideig a XV. kerületben lakott, ám devizahitel-adóssága miatt kénytelen volt a háztól megszabadulni. Beköltözött végül egy VII. kerületi kis lakásba, s lett belőle különféle tüntetéseken a sokak által ismert „táblás ember”.
– Nem szeretem a finomkodást, én itt, a Szabadság téren is hamar kitettem az „Orbán, takarodj!”-táblát. Rám is szóltak rögtön az elején, „jól van, tudjuk, hogy milyen vagy, de nem kell ez, tedd el”. A DK-s kabátomat is szerették volna levetetni velem, erre sem voltam hajlandó. Két éve vagyok a pártnak tagja, megmondtam Ferinek is (Gyurcsány Ferencnek – a szerk.), hogy a Szabadság téren magánemberként vagyok jelen, a polgári engedetlenségért vállalom a felelősséget.
A térre a tiltakozók közé úgy került, hogy be szeretett volna jutni Kerék-Bárczy Szabolccsal a szoborépítési engedélyt kiadó, Rogán Antal vezette V. kerületi önkormányzat képviselő-testületi ülésére. De volt nála egy tábla nem éppen a legszalonképesebb szöveggel, és megtiltották számára a bejutást. Ezután keveredett a Tolerancia Csoportosok mellé, akik részt vesznek a sasos emlékmű megépítése elleni tiltakozásban.
– Én ezt bevállalom, ha benne maradok, az se baj, legfeljebb leülöm. Pereskedik velem a CÖF is, eredetileg több mint 600 ezer forintot akartak bevasalni tőlem, abból sem lett aztán semmi. A véleményét ma már mindenki szabadon elmondhatja ebben az országban. Nekem is van véleményem, nem cifrázom, azt is érdemes meghallgatni, hátha igaz.
Takács Józsit, miként másokat is, annak rendje-módja szerint rabosították. Azaz: beidézték a rendőrségre, ujjlenyomatot vettek tőle, s közölték vele, hogy rongálás miatt eljárást kezdeményeznek ellene. Tettek azonban neki egy furcsa ajánlatot is. Ahogy ő értette: ki szerették volna „emelni”. Nem folytatják le ellene az eljárást, ha afféle szakértőként a rendőrség rendelkezésére áll. Erre Takács József László nagyon fölháborodott. – Mondtam, én itt, kérem, bűnöző vagyok, terrorista, ahogy Rétvári Bence fogalmazott, nem szakértek, hanem kordont bontok, mert nem értek egyet a szobor szellemiségével. Szó sem lehet semmiféle alkuról. Megyünk tovább.
A kordonbontó Józsinak köszönhető, hogy az elbontáshoz a nyolcadik-tizedik alkalommal már feleannynyi idő se kellett, mint a legelején. Az első bontás meglátása szerint borzasztó volt, mert a tüntetők egyszerűen bedöntötték a munkások által emelt kordont az építkezésen. Utána vette a kezébe az irányítást, s lett a bontásból szakszerű leszerelés.
– Hogy meddig leszünk itt? – kérdez vissza a 65 éves férfi. – Amíg kell. És amíg áll a kordon. Mert mi úgy tudjuk a legjobban akadályozni az építést, ha erre koncentrálunk. Ha nincs kordon, nem lehet egy kapavágást se tenni, mert azt tiltják az építési szabályok.
