Az emberi jogi bíróság azonban már 2013-ban kimondta, hogy a törvényesen járó juttatások 98-ának elvonása sérti a magántulajdonhoz való jogot, és aki időben Strasbourghoz fordult, ettől kezdve nagyjából biztos lehetett benne, hogy nyerni fog. Az első ügyben egyébként 3,2 millió forintot ítéltek meg a panaszosnak, de azóta nyertek már mások is – ráadásul ennél jóval nagyobb, több tízmilliós összeget.
Gy. Németh Erzsébet – aki ma a DK fővárosi képviselője – kérdésünkre elmondta: nyilvánvaló volt, hogy a különadó visszamenőleges kivetése alkotmányellenes, és szembemegy az emberi jogok európai egyezményével, ami Strasbourgban védhetetlen lesz. Egyébként 2010-ben, amikor egyes képviselők távoztak a parlamentből, nem végkielégítést kaptak – emlékeztetett a politikus –, hanem fizetést, mert a munkaviszonyuk a mandátum megszűnése után még fél évig fennállt. Ezért sem értették, miért kell 2011-ben a számukra előző évben kifizetett pénz után különadót fizetni.
A legnagyobb nyertesek azonban nem az egykor képviselőként dolgozó politikusok. Szerdán kiderült ugyanis, hogy Borosné Szüts Ildikó Katalin, a Magyar Posta 2010-ben menesztett vezérigazgatója csaknem 64 ezer eurónak megfelelő összeget – majdnem húszmillió forintot – tehet zsebre. Még jobban járt volt helyettese, Szivi László, akinek 95 és fél ezer euró – csaknem harmincmillió forint – jár. Amúgy jutott még némi aprópénz másoknak is, de egyenként legfeljebb pár milliós tételekről van szó.
Kiss Elemér ügyvéd – aki többek között Gy. Német Erzsébetet is képviselte – érdeklődésünkre közölte: összességében nagyjából hatvan-hetven végkielégítéses ügyben működött közre, és ezek jelentős része már lezárult. A strasbourgi gyakorlat szerint ugyanis ha valamilyen konkrét jogsértésről már döntés született, a hasonló beadványok esetében a bíróság egyezséget ajánl: javasol valamilyen méltányosnak vélt kártérítést, s a panaszosra, illetve a kormányra bízza, hogy azt elfogadják-e.
Általában a felek ennek alapján megegyezésre jutnak – a most nyilvánosságra hozott esetek mindegyikében ez történt –, bár volt néhány olyan ügy, amelyben a kormány az összeget vitatta. Az ügyvéd szerint azonban ilyenkor mindig rosszabbul jöttek ki a dologból, mert a bíróság az ítéletben esetleg nagyobb kártérítést állapított meg, illetve felszámolt két-háromezer eurónyi eljárási költséget is.
A „pofátlan” végkielégítések egyébként továbbra is az emberi jogi bíróság napirendjén szerepelnek. Hiába módosították a szabályokat úgy, hogy nem 98, hanem „csak” 75 százalékos adót kell fizetni, Kiss Elemér meggyőződése, hogy ezzel is baj van. Már van néhány panasz Strasbourgban, ítélet azonban nem született. Az ügyvéd álláspontja: a magyar államot vélhetően emiatt is elmarasztalják, és azért is kártérítést kell majd fizetni, ha a végkielégítésnek „mindössze” a háromnegyedét vonják el.
