Közérdekű adatigényléssel fordult a legfőbb ügyészhez az általa és a kazah legfőbb ügyész által aláírt együttműködési megállapodás tartalmával és hátterével kapcsolatban az Eötvös Károly Intézet. Azért látták ezt szükségesnek, mert a két ügyészi szervezet közötti együttműködésről a magyar közvélemény csak egy „meglehetősen bizarr kazah hírügynökségi jelentésből tájékozódhatott”.

„Nem lettünk okosabbak abban az általunk feltett kérdésben, hogy milyen szakmai megfontolások, illetve hatástanulmány által feltárt szempontok vezették a magyar felet, amikor úgy döntött, hogy együttműködési megállapodást köt a kazah ügyészi szervezettel” – írja közleményében a jogvédő szervezet. Figyelmeztetnek ugyanakkor arra, hogy Kazahsztán politikai rendszerét tekintve diktatúra (többek között az Európai Parlament is súlyos hiányosságokat tárt fel), ahol nem tartanak szabad választásokat, s a parlamenti ellenzék is kormánypárti, független intézmények pedig nem működhetnek.

A Legfőbb Ügyészség válaszából semmi nem derül ki, mert a megállapodás szükségességét egyetlen szóval sem indokolták. Mellékelték viszont a dokumentum másolatát, amelyben a felek „minden lehetőséget megragadva” gondoskodnak jogsegélykérelmek mielőbbi kielégítéséről. Emellett kötelezettséget vállaltak a kölcsönös kapcsolatok fejlesztésére, valamint a tapasztalatcserére.

A magyar ügyészség a megállapodás szerint „rendszeresen tájékoztatja a kazah felet az Európai Unióban és az Európa Tanácsban (nyilván az Európai Tanácsra, mint az unió egyik fontos döntéshozó szervére gondoltak – a szerk.) folyó jogalkotási és jogalkalmazási fejleményekről”. Hogy ez miért a feladata, az nem derül ki.

Még szebb, hogy a két szervezet tapasztalatokat cserél „az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmének az ügyészi munkát érintő kérdéseiről”. A legfőbb ügyész annak magyarázatával is adós maradt, miért éppen a Kazah Köztársaságtól remélik, hogy a jó ügyészségi gyakorlatra vonatkozó ismeretek birtokába juthatnak.