Némi meglepetésre és váratlan gyorsasággal egyezséget kötött az UD Zrt. a kormánnyal és az időközben megszűnt Nemzetbiztonsági Hivatallal (NBH) szemben indított milliárdos kártérítési perben. A megállapodás ténye azon a napon került nyilvánosságra, amikor a Pesti Központi Kerületi Bíróság Szilvásy György volt szocialista titokminisztert, Tóth Károlyt, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága korábbi alelnökét, Dávid Ibolya egykori MDF-elnököt és Herényi Károly volt frakcióvezetőt a személyes adattal visszaélés, illetve kényszerítés miatt emelt vád alól felmentette. Az ügyész fellebbezett, így az ítélet nem jogerős.

A büntetőügy tárgyát képező adatok – telefonok lehallgatása során keletkezett és nyilvánosságra hozott hangfelvételek – az UD Zrt.-hez köthető vélelmezett bűncselekmények miatt indult titkos nyomozás során kerültek az NBH birtokába. Több más felvételt egyénként máig ismeretlen személyek az interneten is közzétettek.

Azokról részben az derült ki, hogy két volt fideszes titkosszolgálati miniszter – Demeter Ervin és Kövér László – rendszeres kapcsolatot tartott a gyanúba keveredett cég vezetővel. De a beszélgetések másról is árulkodtak: szó volt többek között ügyvédi iroda bekamerázásának, büntetőeljárásban felhasználható bizonyítékok kreálásának, személyes adatok jogosulatlan megszerzésének lehetőségéről, de még arról is, hogy kormánypárti politikusokról környezettanulmányt készíttetnének. 

Az ügyben büntetőeljárások indultak, amelyek többségét bűncselekmény hiányában zárták le, s az UD Zrt.-hez köthető személyek felelőssége hivatalosan fel sem merült. Ezt követően a vállalkozás – amely a cég lejáratására alkalmas információk napvilágra kerülése miatt gyakorlatilag csődbe jutott – a jó hírnevének megsértése miatt személyiségi jogi pert kezdeményezett az állam és az NBH ellen, s jelentős összegű kártérítést is követelt.

Amiről végül peren kívül állapodtak meg, s az egyezségre úgy derült fény, hogy a Fővárosi Törvényszék múlt szerdán tudatta: a másnapra kitűzött tárgyalás elmarad. A bírósági közlemény kiadása után megkerestük Futó Barnabást, a cég jogi képviselőjét, aki az egyezség tartalmára vonatkozó valamennyi kérdésünket azzal hárította el, hogy a részletek közlésére nincs felhatalmazása.

A BM szerint takarékosan bántak a közpénzekkel

Április 26-án a Belügyminisztériumtól kértünk tájékoztatást, a sajtóosztályon azonban közölték, hogy csak a jövő héten kaphatunk választ. A Magyar Nemzet viszont május 2-án, tehát szerdán már közzétette, hogy mintegy 200-250 millió forintot fizet a cégnek 2014 elejéig havi bontásban a magyar állam.

Csütörtök késő délután végre mi is megkaptuk a kért információkat, amelyek szerint a kormányhoz közeli lapban megjelentek nagyjából megfelelnek a valóságnak. Igaz, az UD Zrt. kicsivel többet kap, s a pénzt valamivel előbb fizetik ki, de az összeg nagyjából valóban negyedmilliárd forint.

Az UD Zrt. a 2010. március 4. napján benyújtott keresetében tízmillió forint nem vagyoni és 1,77 milliárd forint vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni a Nemzetbiztonsági Hivatalt és pertársát. A Nemzetbiztonsági Hivatal jogutódja, az Alkotmányvédelmi Hivatal felkérésére eljárt igazságügyi szakértő március 7-i keltezett szakvéleményében az UD Zrt.-t ért kár mértékét 391 millió forintban határozta meg – válaszolta írásban feltett kérdéseinkre a Belügyminisztérium.

A perben álló felek az igazságügyi szakértő szakvéleményének ismeretében valamennyi felmerült kérdésre kiterjedő, több mint egy hónapig tartó tárgyalássorozatot folytattak, amelynek eredményeként április 21-én egyezségi megállapodást kötöttek – tudatta a szaktára. Az egyezséget a Fővárosi Törvényszék április 24-én tartott nyilvános tárgyaláson – amelyről viszont a bíróság nem adott ki előzetes értesítést, tehát a sajtó sem lehetett jelen  – jóváhagyta, mert azt a jogszabályoknak mindenben megfelelőnek találta. A perben álló felek lemondtak fellebbezési jogukról, egymástól perköltséget nem igényeltek, a törvényszék végzése jogerőre emelkedett, az eljárás megszűnt.

A megállapodásban az Alkotmányvédelmi Hivatal arra vállalt kötelezettséget, hogy négy egyenlő részletben összesen 265,7 millió forintot fizet az UD Zrt. részére 2013. október 30-ig, valamint a cég helyett állja a 150 ezer forint perköltséget is.

Amennyiben a megállapodás nem jött volna létre – érvel a Belügyminisztérium –, nyilvánvalóan elhúzódó, további jelentős költségekkel járó eljárásra kell számítani Ebben az esetben az Alkotmányvédelmi Hivatal azt kockáztatja, hogy a bíróság – az UD Zrt. rendelkezésre álló bizonyítékainak függvényében – a kétmilliárd forintot közelítő, de legalább az igazságügyi szakértői véleményben foglalt 391 millió forintnyi kártérítési összeget állapítja meg.

Ki sértette meg az UD Zrt. jó hírnevét?

A minisztériumnak feltett kérdéseink között szerepelt, hogy miért állapodtak meg peren kívül az UD Zrt.-vel, hiszen az állam ellen indított kártérítési perekben efféle nagyvonalú gesztusra nemigen akad példa. A tárca válaszában leszögezte, hogy nagyvonalúságról szó nincs, hiszen a per folytatásával többet veszíthettek volna.

Azt is felvetettük, hogy az ügyben némi gyanakvásra ad okot, hogy az UD Zrt. felerészben most is a katonai titkosszolgálat második emberének tulajdonában van. Erre a minisztérium egyáltalán nem reagált.

A személyiségi jogi per jogalapját illetően ugyancsak aggályainkat fejeztük ki, mert az UD Zrt. vezetőinek titkosszolgálati eszközökkel rögzített telefonbeszélgetésein nem egyszer bűncselekmény, törvénysértés, illetve tisztességtelen üzleti gyakorlat lehetőségét felvető kijelentések hangzottak el. Vagyis: a cég részben saját magát hozhatta nehéz helyzetbe, és nem feltétlenül megalapozatlan rágalmazások miatt veszítette el üzleti partnereit.

Erre válaszul a tárca mindössze annyit jegyzett meg, az UD Zrt. kereseti kérelmét a bíróság nem utasította el. Ebből azonban még nem következik az, hogy mindjárt a követelést is megalapozottnak találták volna. Több ügyvéd ugyanis egybehangzóan kijelentette: egy kereset befogadása rutinintézkedés, gyakorlatilag formai követelményeknek kell megfelelni. Ha azt a jogszabályi követelményeknek megfelelően állították össze, a bíróságnak alig van mérlegelési lehetősége, és tárgyalnia kell az ügyet.

Amennyiben tehát valaki képes olyan dokumentumot szerkeszteni, amelyben feltünteti az érvényesíteni kívánt jogot, és felsorolja az annak alapjául szolgáló – a bíróság által csak az ügy későbbi szakaszában vizsgálandó – bizonyítékokat, a per megindul. Az viszont más kérdés, hogy az eljárás során az érdekelt feleknek mit sikerül majd hitelt érdemlően igazolniuk. Az egyezség miatt viszont ebben a kártérítési perben bizonyítási eljárást nem folytattak le, a felek közötti megállapodást pedig a bíróság csak akkor nem hagyta volna jóvá, ha az nyilvánvalóan jogsértő.

Szakértők ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy a jó hírnév megsértése elsősorban azt jelenti, ha valaki másról sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Még ha el is fogadjuk, hogy egy feljelentés alkalmas lehet minderre, kártérítés emiatt még nem feltétlenül jár. Az UD Zrt. lejáratására alkalmas információkat ugyanis nagyrészt azok a lehallgatott telefonbeszélgetések tartalmazták, amelyeknek a cég vezetői maguk is részesei voltak. Ezek a nyilvánosságra hozott felvételek olyan képet adtak a cégről, amely a büntetőeljárástól függetlenül alkalmas súlyos hátrányokat okozni a cégnek, ezért azonban nem az állam a felelős.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy Szilvásy – a titkos nyomozás során rögzített felvételek alapján – a nyilvánosság előtt polipszerűen működő árnyék-titkosszolgálatokról beszélt, és e kijelentése miatt polgári pert vesztett. Tehát ezzel valóban megsértette a vállalkozás és vezetői jó hírnevét. A bíróság viszont kimondta azt is, a büntetőeljárás állásáról – amelynek érintettjei az UD Zrt.-hez köthető személyek voltak – a volt miniszter jogszerűen adott tájékoztatást. Így a felperesek – a cég és annak vezetője – négymilliós kártérítési igényét is elutasították.