Állítólag előfordult, hogy a buszvezetőt életveszélyesen megfenyegették, nagy baj lesz, ha nem Ausztria felé veszi az irányt. Ezt emberünk is hallotta, de neki nem volt ilyen élménye, és saját tapasztalatai alapján nemigen hiszi, hogy ez valóban megtörtént. Az viszont tényleg megesett – tette hozzá –, hogy egy Vámosszabadi felé tartó kocsiról páran az ablakokon keresztül leléptek, amikor éjszaka megálltak egy rövid pihenőre.
A legrosszabb, amiről a sofőr beszámolt, az eszméletlen szag és az elképesztő mennyiségű szemét, ami a migránsok után marad.
Elfogadja, hogy ők büdösek, hiszen ki tudja, mikor tisztálkodhattak utoljára. A szemetelést már kevésbé érti, mert nem találja magyarázatát annak, miért dobnak el egy almát az első harapás után, s milyen okból hagyják hátra a kibontott, de amúgy gyakran érintetlen élelmiszercsomagot vagy a csaknem teli ásványvizes palackot.
Nem akar azonban ítélkezni, mert utasai számára elképzelhetetlen élethelyzetben vannak. Ugyanakkor a javukra írja: a járművét soha nem rongálták meg, ami a pesti éjszakában nem számít kivételes dolognak.
Maga sem tudja, hogy sajnálja vagy utálja azokat az embereket – a hivatalos terminológia szerint illegális migránsokat –, akikkel találkozott, de abban bizonyos, hogy félnie az elmúlt pár hét alatt soha nem volt oka tőlük.
Miközben fegyverek iránt érdeklődő civilként azt látta, hogy a buszokat kísérő rendőrök pisztolyából hiányzik a tár.
Átvillant az agyán, hogy ki védi meg, ha megindul a tömeg – egy-egy ősrégi Ikarus csuklóssal egyszerre nagyjából hetven embert visznek –, de ezt a gondolatot gyorsan elhessegette magától, mert rájött: a menekülők nem balhét akarnak, csak a túlélésre játszanak.
Így azután végképp bizarrnak tartja, hogy a horvát határtól a közeli vasútállomásig terjedő úton olyan konvojban vezet, amelynek élén esetenként géppuskával felszerelt honvédségi Hummerek haladnak. Ami azért is furcsa, mert korábban a Röszkéről Vámosszabadi felé tartó transzportok esetén szóba sem került, hogy az Ikarusokat felfegyverzett harcjárművek vezessék fel. Ezeket a buszokat ráadásul úgy indították útnak, hogy a járművezetőre bízták, merre megy, és kizárólag a „szállítmányt" kísérő rendőrökön múlott, boldogulnak-e a menekültekkel a városi forgalomra tervezett járművekkel – amelyek óránként legfeljebb 65 kilométer megtételére képesek – hat és fél óráig tartó úton. Boldogultak.
|
| Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság |
A buszvezetők a saját munkáltatójukban viszont csalódtak, hiszen máig nem tudják, hogy a rendkívüli munka mennyit hoz a konyhára. Ugyanakkor köszönik a hideg élelmet, de a rendőröknek még hálásabbak, hogy tőlük rendes ebédet kapnak.
Más okból is irigylik őket, hiszen az egyenruhásokat wellness-hotelben helyezték el, míg a buszosokat a fővárosból viszik a határhoz, ahonnan őket a 16-22 órás műszak után – aminek egy részében nem vezetnek, pihenni viszont legfeljebb a vezetőfülkében tudnának – autóval szállítják haza.
Időközben annyi mégis történt, hogy az Egységes Közlekedési Szakszervezet kezdeményezésére a BKV vezetősége hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni.
A cég az érdekképviselettől kapott tájékoztatás szerint akár a kollektív szerződés módosításától sem zárkózik el annak érdekében, hogy a menekülteket szállító sofőröket tisztességes díjazásban részesíthessék. Nemes Gábor, a szakszervezet vezetője bízik benne, hogy az októberi fizetést már ennek megfelelően folyósítják majd.
