galéria megtekintése

Jó szegregáció nincs!

Az írás a Népszabadság
2015. 01. 27. számában
jelent meg.

L. Ritók Nóra
Népszabadság

Figyelem az iskolákat. Főleg azokat, ahol a szegregáció megindult. A legszembetűnőbb és a leggyorsabb romlás ott van, ahol az egyház visz egy iskolát a településen a „fehéreknek”, az állami meg marad a többinek.

Azokban az iskolákban, ahová korábban együtt jártak a gyerekek (mert nem volt egyházi suli), nem voltak olyan gondok, mint most. A jobban szocializált gyerekek húzták felfele azokat, akik kevésbé voltak azok. Lehetett rendesen órát tartani, versenyeztetni, az iskolák rendezettebbek voltak, a tanárok motiváltabbak. Voltak persze magatartási gondok a gyerekek egy részével, de kezelhetőek. Egyszerűen más volt a légkör, mint most.

Eleinte nem vittek át mindenkit az egyházi iskolába. Csak, amikor a helyzet romlani kezdett.

Amikor egyes osztályokban a problémásabb gyerekek aránya nagyobb lett, mint azoké, akikkel gond nélkül lehetett boldogulni. A helyzet évről évre romlott. Olyasmik történtek, amik eddig sosem. Szándékos rongálások, lopások, rablások, öntörvényű kivonulások az órákról, kiugrálás az ablakon, szökések, a dohányzás mindennapossá vált, aztán a herba- és a füves cigi is. Még a terjesztése is.

 

Csak meg kell nézni ezeket az iskolákat. Azokat is, amelyeket felújítottak. A szétvert WC-t, a lecsupaszított falakat. A szemetet. A rendőri beavatkozást igénylő ügyek számát. Azokat az eseteket, amelyek nem jutottak el a rendőrségig, mert mindenki próbálta belül tartani őket. Az önbíráskodó szülőket. A kiégett pedagógusokat. A WC-ben vagy az üres termekben minden megtörténik.

Ezekben az iskolákban már nincs normális oktatás. Csak egy tényező változott: a szegregáció törvényi biztosítása.

Pár év alatt mentek tönkre iskolák, pedagógusok emiatt. Az ebben az időszakban idejáró gyerekeket már elvesztettük. És elvesztjük a következőket is, ha nem lesz változás. Ha a rendszer továbbviszi a felzárkóztatás ideájába csomagolt szegregációt, minden településen ez várható.

Számtalanszor próbáltam már tükröt tartani a döntéshozók elé.

De hiába minden, a valóságot mutató tükörbe csak nem akarnak belenézni. Nem akarják tudomásul venni, hogy az integrációt nem lehet szegregáltan megtanulni, hogy nem megoldás, ha a már szegregálódott iskolák példáját teszik általánossá mindenhol, ahol problémás gyerek van.

A szegregált iskolák miért lennének vonzók a szakembereknek? Mikor csak az számít ma, ki a tehetséggondozó? A felzárkóztatás eddig sem volt értékelt teljesítmény.

Ez már beégett a tanárok tudatába. Akármennyi pénzt ölnek a szegregált iskolák feljavításába, programjaiba, mindig minden amortizálódni fog. A tárgyak és a szakemberek is. Nincs az az iskolarendőr, aki ott rendet tud teremteni.

Csak az integrált közeg lehet kiút, jó arányokkal. Ahol lehet, ott integráltan kell oktatni. Bevezetni, felmenő rendszerben, kellő támogatottsággal. Amit ki kell alakítani. Ahol pedig már nem lehet, ott más stratégiát kell követni, hogy ezeknek az iskoláknak a száma csökkenhessen. Jó gyakorlatok, módszerek sora áll rendelkezésre. Csak alkalmazni kell őket.

Azokat is, amelyeket más színű kormányok alatt készítettek szakemberek. Teret kell végre engedni a pedagógusoknak, hogy ők mondják meg, mi kell a sikeresebb oktatáshoz. És meg kell nekik adni a segítséget ehhez. Ez lenne az állam dolga. A szegregáció NEM megoldás. Semmire.

A szerző az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója; cikke a Népszabadság Jótett című támogatott mellékletében jelent meg.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.