Odabent, a karám belsejében viszont már kifejezetten békés és ünnepi volt a hangulat: Amszterdam, Koppenhága meg London jobb negyedei jutottak az eszünkbe, olyan szigetek, ahol tényleg átélhető és kézzelfogható a szabadság (igen, ebben kétségkívül van ellentmondás – mármint a kordonok közt érzett szabadságban –, de ez egy ilyen város).
Egyetlen igazán extrém figurát sikerült kiszúrnom: ő az érpataki polgármester volt
Hogy milyen érzés első alkalommal melegfelvonulásra menni? Egyrészt olyasmi – legalábbis Budapesten –, mint átmenetileg beülni az állatkert valamelyik ketrecébe. Az ember eleinte óvatosan közlekedik, fohászkodik, hogy csak valaki meg ne lássa, igyekszik kikerülni a kamerák látóköréből, és lehetőleg csak nőkkel áll szóba – azt mégis könnyebb kimagyarázni, ha este feltűnik valamelyik híradó vágóképén.
|
A felvonulók úgy döntöttek, hogy az érpataki polgármesteren inkább mosolyognak
Szigetváry Zsolt / MTI |
Másrészt viszont egy idő múlva egész felszabadító, sőt felemelő. Nekem mondjuk a bőrtangában táncoló színes bőrű matrózok egy kicsit hiányoztak, de nem mondhatok mást, csak amit a saját szememmel láttam: a sokat emlegetett, már-már legendás vonaglókamionokon félmeztelen transzvesztiták helyett leginkább fotóriporterek meg egyéb kamerás emberek vannak.
Egyetlen igazán extrém figurát sikerült kiszúrnom: ő az érpataki polgármester volt, rámás csizmában, ezüsttel kihímzett lajbiban, pörge kalapban, a tetején méteres lúdtollal. Úgy festett, mint egy nagyra nőtt, gyászoló Nils Holgerson, és válogatott butaságokat óbégatott a rácson kívülről (például olyasmit, hogy vigyázzanak a magyarok, mert majd jól megerőszakolják és megfüveztetik a gyereküket), de ő állandó résztvevője a hasonló rendezvényeknek, és egyébként is türelmes, befogadó közönség volt jelen, úgyhogy nem háborgatták.
|
A szigorúan hetero Hősök terén nem érinthették melegek
Koszticsák Szilárd / MTI |
Volt azután egy ember Jesus loves gays (Jézus szereti a melegeket) feliratú táblával, ami bizonyos körök számára bizonyára megbotránkoztató, de az a helyzet, hogy Jézus mindenkit szeret – ezt ő maga mondta. Továbbá jelen volt maga Jézus is, vagy legalábbis valaki, aki nagyon hasonlított hozzá: fehér ruhát viselt, a fején töviskoszorút, és menet közben ütemesen rázta magát a techno zenére. (A mellettem álló idősebb hölgy meg is jegyezte, hogy ha az igazi Jézus tévedne ide, alighanem ő is a tömegben sétálna, mert sosem tartotta távol magát a kitaszítottaktól, és biztosan nem a válogatott szitkokat és tojásokat hajigáló nemzeti-keresztény ellentüntetőket erősítené.)
Olyasmit mutat, amiről már azt gondoltuk, hogy úgy járt, mint a dinoszauruszok: társadalmi szolidaritást, szabadságvágyat és bátorságot
Én magam úgy képzelnék egy melegfelvonulást, hogy ott főleg melegek vannak, de ezen a prájdon sokkal több volt a fiú-lány összeállítású ölelkező pár, mint ugyanez fiú-fiú vagy lány-lány felállásban. Ez a fajta support, amit egyébként nem csak fiatalok, hanem babakocsiban ülő kisdedek, kutyák, kerékpárosok, házaspár külsejű házaspárok és nagymamák-nagypapák is nyújtottak, az egyik legrokonszenvesebb mozzanata a demonstrációnak, mert olyasmit mutat meg, amiről már azt gondoltuk, hogy úgy járt, mint a dinoszauruszok: társadalmi szolidaritást, szabadságvágyat és persze bátorságot.
|
Ha akarják, ha nem, leírjuk: a menetben Gordon Zsuzsa és Jordán Tamás színészek
Szigetváry Zsolt / MTI |
Az egyik bulikamiont (ezeknek a járműveknek nem az a fő funkciójuk, hogy vonaglani lehet rajtuk, hanem az, hogy menet közbe innen szolgáltatják a zenét) olyan világcégek szponzorálták, mint a Google, meg a magyar gyökerű Prezi (mondjuk nekem a Google mindig gyanús volt, elég csak a szivárványszínű logójára nézni, de a Preziről igazán nem gondoltam volna).
Ott sétált a tömegben az izraeli nagykövet, aki egyszer csak testőrök gyűrűjében kicsörtetett a csődületből, ami lehetett volna akár egy izgalmas fordulat is, de csak annyi történt, hogy kifogyott a vizespalackja, és elsétált vele a kukához, szoros emberfogásban. Politikusok is akadtak szép számmal, Szél Bernadettől Lendvai Ildikóig (azoktól is elnézést kérünk, akiket nem említettünk, meg azoktól is, akiket igen, sosem lehet tudni). És minden tele volt újságíróval, főleg a jobboldali média vonult ki nagy erőkkel (hallottunk is egy mondást, amit érdemes volt feljegyezni: feszeng, mint hírtévés riporter a melegfelvonuláson).
|
A kordon egyik oldalán Amszterdam, a másikon inkább Moszkva
Koszticsák Szilárd / MTI |
A sokaságot a Hősök terére már nem engedték ki, a rendőrök az Andrássy út utolsó mellékutcájába terelték a tömeget, ami a tér szakrális jellegét tekintve teljesen érthető, valahol azért meg kell húzni a határt (ha innen nézzük, már az is nagyfokú toleranciára utal a városvezetés részéről, hogy a német ajkú református gyülekezet temploma előtt engedték őket gyülekezni). A teret a magyarság nemzeti színű és székely zászlókat tartó képviselőinek tartották fenn, ők viszont nem érték be annyival, hogy ott állhatnak, ahol nemrég még a miniszterelnök szónokolt, hanem megpróbáltak egyesülni a felvonulókkal, aminek néhány rendőr is áldozatul esett.
A balhét leginkább azok tudták elkerülni, akik valamelyik hátsó kijáraton távoztak – őket ellentüntetők helyett egy magányos koldus fogadta, mindenkivel közölve, hogy nem italra és rock and rollra kell neki a pénz, hanem kajára, és azt is mindig nyomatékosította, hogy nem meleg (utóbbit így visszagondolva nem neveznénk tökéletes marketingstratégiának, tekintve, hogy legalább egy órán át csak olyanokkal beszélt, akik a Prájdról jöttek).
Mire visszaértünk az Oktogonhoz, a köztisztasági vállalat narancssárga autói már fellocsolták, sőt talán le is fertőtlenítették az Andrássy utat, és csak egy-egy mentő- vagy rendőrautó szirénázott bele a szombat esti csöndbe – tényleg öröm olyan városban élni, ahol minden ennyire flottul működik, és ahol melegek nélkül valószínűleg soha nem is történne semmi nyugtalanító.
