„Egyszer egy afgán családot a szegedi pályaudvar előtti villamosról szedtünk le, mert azt hitték, azzal kell továbbutazniuk Budapestre.” Egy szegedi önkéntes mesélte ezt korábban lapunknak, ám jelezte rögtön: ritkán fordulnak elő hasonló esetek, a szír és afgán menekültek nagy többsége ugyanis – mire a több ezer kilométeres, hetekig, hónapokig tartó utazás során Magyarországra ér – már kifejezetten rutinos abban, hogy azonnal felmérje lehetőségeit, s tájékozódjon arról: merre, miként utazhatna tovább Nyugatra. Az eligazodásban ráadásul egyre több segítséget kaphatnak Magyarországon: jobbára jószívű önkéntesektől ingyen, olykor azonban „ügyeskedőktől”, pénzért.
Bár a lapunk által megkérdezett menekültek határozottan tagadták, hogy útjuk során bármikor is embercsempész segítette volna őket, Szeged térségében akadnak, akik tudni vélik: vannak olyan emberek, aki pénzért mutatják az utat a kisebb-nagyobb csoportoknak a szerb–magyar zöldhatáron át. Más kérdés, hogy egyre kevesebbet ér a „sétáltatóként” is emlegetett emberek helyismerete, hiszen mára sok helyen széles, kitaposott ösvény vezeti át Magyarországra a menekültek csoportjait.
A hazai hatósági, regisztrációs procedúra után a menekültek a szegedi pályaudvar önkénteseire támaszkodhatnak, de a taxiállomáson várakozó sofőrök is segítségükre lehetnek. Már amennyiben meg tudnak egyezni az árban. Ez gyakorta sikerül, hiszen az egyik taxisofőr nem is titkolta: az utóbbi hetekben rendszeressé váltak a budapesti fuvarok. Mint mesélte, jobbára a tehetősebbnek számító szír családok utaznak taxival Budapestre. Megtudtuk,