Könnyű ma reménytelen utópiaként kezelni a polgári radikális Jászi Oszkár dunai konföderációra vonatkozó elképzeléseit, pedig azt az Európai Unió egyik előfutárának is tekinthetjük - tette hozzá a volt diplomata.

Tisza István, a dualizmus meghatározó politikusa már a századfordulón arról beszélt: Magyarország Mohács óta nem elég erős ahhoz, hogy egyedül meg tudja védeni érdekeit - figyelmeztetett Jeszenszky Géza.

Az angolszász diplomácia szakértője elmondta, hogy Nagy Britanniában és az Egyesült Államokban 1918-ban még tartotta magát egy olyan elképzelés, amely szerint helyes volt a háború során a kisebbségeket támogatni, de ha a békében is csak nekik kedveznének a győztesek, az újabb háborúhoz vezetne.

Az antant egyes szakértői úgy vélekedtek: etnikailag kevert területeken képtelenség egyszerre igazságos és praktikus nemzetállami határokat húzni, jobb lenne inkább demokratikus föderációvá alakítani a Habsburg-monarchiát.

Ám az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések végül más irányt vettek. Két évtizeddel később pedig már Sztálin akadályozott meg minden szovjet érdekeket figyelmen kívül hagyó integrációt a térségben, mi több, tudatosan igyekezett szembefordítani egymással az itt élő népeket, például a területi rendezés során - fejtette ki Jeszenszky Géza.

Az Antall-kormány külügyminisztere felidézte, hogy részt vett az 1919-ben a kommün elől emigráló és az 1957-ben az Egyesült Államokban elhunyt Jászi Oszkár 1991-es magyarországi újratemetésen, és akkor abban reménykedett: Jászi Oszkár szelleme visszatért. "Fájdalmas visszatekinteni: hová jutottunk!" - jegyezte meg Jeszenszky Géza.

Szarka László történész előadásában azt emelte ki, hogy Jászi - kortársa, Szekfű Gyula történész értékelésével ellentétben - nem volt hazaáruló, az ellenség érdekeinek kiszolgálója, és mások véleményével szemben naiv szobatudós sem.

A Károlyi-kormány minisztereként 1918 őszén felelős politikus volt, akinek az előző rendszer által örökül hagyott kezelhetetlen válságot, bizonyos vonatkozásokban máig megoldatlan problémákat kellett menedzselnie. Jászi megpróbált szót érteni az éppen önálló államiságukat kialakító szomszéd népekkel, amikor pedig belátta, hogy ezt nem tudja elérni, felajánlotta lemondását és 1919 januárjában kilépett a kormányból - idézte fel a szakember.

Hozzátette: Jászi tudta, hogy a nemzetállamok létrejötte megkerülhetetlen lépcsőfok az integrációhoz vezető úton, a korabeli minisztertanácsi jegyzőkönyvek szerint pedig számolt azzal, hogy ha újabb veszteségeket kell elszenvednie az országnak, akkor elkerülhetetlen az aktív honvédelem.

Szabad Györgynek a Jászi Oszkár újratemetésén házelnökként mondott beszédére utalva a történész megjegyezte: Jászi a bizonyíték arra, hogy összeegyeztethetők a demokrata és a nemzeti törekvések.

Kende Péter, a Magyar Tudományos Akadémia külsős tagja arra hívta fel a figyelmet: Jászi Oszkárra "mismásolás" nélkül, büszkén hivatkozhatnak a magyar demokrácia hívei. "Hogy hivatkoznak-e, az más kérdés" - tette hozzá.

Az emlékkonferenciát a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság és a Politikatörténeti Intézet szervezte. Király Attila, a társaság elnöke felhívást tett közzé egy Jászi-gyűjtemény létrehozására, melyet az intézet fog gondozni.