Ott voltam az átadáson, s tanúsíthatom, hogy felejthetetlen és lenyűgöző ünnepség volt. Sokan voltunk, s látszott a debreceniek arcán, hogy nagyon örülnek. Igaz, hogy az átadott tér még nincs kész - hiányzik ugyanis a közepére tervezett impozáns bronzszobor, s nem sikerült kipakolni az ide tervezett virágládákat sem -, de választási kampányban az ilyesmit nem illik szóvá tenni Debrecenben.

Minek mindig akadékoskodni? Örüljünk neki, hogy legalább a díszburkolat megvan, és működik a szökőkút.

Apropó, szökőkút. Amikor Kósa Lajos a szalagot átvágta, s ennek nyomán megindult a pompás vízjáték, Debrecen nagy számban összegyűlt népe hatalmas tapssal köszöntötte a városvezetőt, mire a polgármester - más helyi nagyságokkal együtt - büszkén vonult át a szépséges diadalívet formázó, többféle színben játszó vízsugarak alatt.

Az eseményről beszámolt a városi televízió, amelyben egy debreceni hölgy eképpen nyilatkozott: „Nagyon tetszik ezzel a fényjátékkal, hát ez valami csodálatos! Tegnapelőtt két pesti hölgy volt itt, és mondták, hogy ilyen gyönyörű város, mint Debrecen, nincs is az országban!" Megszólaltatták Kósa Lajost is, aki azt mondta: „Egy olyan vízjátékot üzemeltünk be, adtunk át a debrecenieknek, amely emléket állít ennek a Hal-köznek, de egy abszolút modern városi vízjáték."

Biztosan sokan látták a híradást a tévében, mert az ünnepség óta a Hal-közbe áramlik a kíváncsi debreceni nép, hogy megnézze „az abszolút modern városi vízjátékot". Csakhogy az napok óta nem üzemel: már nem szökik a víz, és nem sugárzik mireánk a fény. Ott lakó cívisek hívtak föl azzal a hírrel, hogy a hétvégét kénytelenek voltak vízjáték nélkül tölteni, sőt hétfőn is nélkülözniük kellett a csodát. Elsétáltam hát magam is a térre, ahol szomorú látvány fogadott. Nyoma sem volt már a csütörtök esti varázslatnak: elsárgult levelek úsztak a moccanatlan vízben, s a pompás diadalívek helyett sápadt fény derengett a téren.

Láttam egy utcaseprőt is, aki szomorkásan piszkálgatta a felgyülemlett avart. A lehullott levelek miatt biztosan eltömődtek a szűrők, azért nem megy a víz, tűnődtem, de elhessegettem magamtól a gondolatot. Elvégre mégiscsak lehetetlen, hogy egy 133 milliós beruházás előtt ne gondoltak volna az ősz következményeire a városvezetők - hiszen erre készültek már tavasz óta.