- Én nem engedtem volna ide - mondta egy hölgy, miután valaki a tömegben oldalra rámutatott: Nézd már, ott egy magánember! - De nem én vagyok az, aki megmondja, mit tehet és mit nem.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Orbán jelenléte láthatóan feszélyezte azokat, akik a környékben álltak. A gyászbeszédek alatt többen azt figyelték, mikor, mire hogyan reagál. A Miatyánk fontos részéhez érve („És bocsásd meg a mi vétkeinket") újra megkereste a tömeg magának a vékony sötétkék kabátban érkezett kormányfőt, aki aztán
mindenki csodálkozására olyan váratlanul távozott, mint ahogyan érkezett. Feleségével a szertartás vége előtt jó húsz perccel elhagyta a temetőt, és a jelek szerint kihagyta azt, amit a szál virággal érkező tömeg kivárt, és a sírhoz járulva elbúcsúzott
a volt köztársasági elnöktől.
Ez egyébként igen sokáig tartott, már rég elhangzott a Himnusz, de a tömeg még mindig sorban állt, hogy a sárga vagy fehér rózsákkal lerója kegyeletét. - Isten veled, Árpi bácsi! - sóhajtott egy hölgy, majd arra kért bennünket, hogy tegyük a sírra a virágait, nem tud tovább várni, mert már nagyon fázik.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
– A tisztelet hozott ide bennünket - mondta a katolikus gyászszertartás végén a Csepelről érkezett Baditz Ildikó, aki Apollónia nevű testvére társaságában kísérte utolsó útjára Göncz Árpádot. - Nem volt és nem is lesz olyan magyar politikus mostanában, aki milliók tiszteletét kivívta.
Ő volt az - tette hozzá a nyugdíjas könyvtáros -, aki a szerénységével, a tisztességével és a bölcsességével tűnt ki. Ezt pedig nem fogjuk elfelejteni.
Sok ismert arc vett részt a temetésen - egyikük úgy fogalmazott, „aki itt van, az valaki". Medgyessy Péter és Boross Péter korábbi miniszterelnök is lerótta tiszteletét, de itt volt Sólyom László és Polt Péter is, aki egy nemzetiszín szalaggal átkötött kicsiny koszorúval érkezett. Megjelent a temetésen a az MSZP vezérkara, Gőgös Zoltán, Kunhalmi Ágnes és Tóbiás József mellett eljött Kovács László is. Láttuk Illés Zoltán egykori fideszes környezetvédelmi államtitkárt, és találkoztunk az Együtt Szegedről érkezett tagjaival. Egy tatabányai nyugdíjas lakatos
örömmel fedezte fel az öreg „szadeszeseket"
- Pető Ivánt, Kuncze Gábort, Bauer Tamást, Rajk Lászlót vagy a zalaegerszegi Szigethy Istvánt -, és azt mondta, a régi szép időkben olyan melós tagjai is voltak a pártnak, mint ő.
A gyászszertartásnak négy óra után lett vége, de a sorállás még öt után is tartott. A távozás kissé nehézkes volt, mert a rendőrség a protokollvendégek miatt lezárta a temető melletti buszmegállót is. Itt azonban kisebbfajta lázadás tört ki,
a fázós idős emberek azt javasolták, hogy ha Orbánnak megállhatott itt a páncélozott autó, ők is nyugodtan elállhatják a busz előtt az utat.
Érdekes, de ezt meg is cselekedték, a rendőrök pedig nem erősködtek, fölengedték a tömeget.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
A zsúfolt buszon többen azt kutatták, hogy Várszegi Asztrik vajon miért volt annyira személytelen. - Biztos a család kérte - mondta egy idős hölgy, és szóvá tette, hogy szerinte Mécs Imre is megrettent attól, nehogy valami hibát vétsen, és belekeverje a politikát a beszédébe. – Az unoka, Benedek Márton búcsúzása tetszett a legjobban - jegyezte meg a hölgy, éspedig azért, mert a derűs Göncz Árpádra emlékezett. – Amikor pedig Koncz Zsuzsa énekelte a Ha én rózsa volnék-ot, hullottak a könnyeim, mint a záporeső.
