Az ügyvéd felidézte annak a csecsemőnek a halálát, akinek az agyhártyagyulladásos tüneteit bolhacsípésnek vélték egy fővárosi kórházban, és hazaküldték a szülőket, hogy majd a bolhairtás után jöjjenek vissza. A kicsi meghalt.
|
A mentősök megegyezésre törekszenek, de sokszor felhagynak az alkudozással, inkább elindulnak Tatabányára vagy Székesfehérvárra
Reviczky Zsolt |
„Magyarországon belül két ország van: a vidéké és a fővárosé” – magyarázza a helyzetet Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség leköszönt elnöke. Míg a vidéki kórházaknak mindig minden beteget fogadniuk kell, mert a nap 24 órájában felvételesek, folyamatosan működtetik az ügyeleteket, addig a fővárosiak időszakosan látnak el sürgősségi feladatokat, igaz, hogy ekkor nem csak a saját eredeti területi ellátásuknak megfelelően.
Nem kell mindig mindenkinek állandóan ügyeletet biztosítania, a feladat megoszlik a 19 intézmény között, és egy-egy kórházra hetente legfeljebb egy-két napnyi készenlét jut. A fővárosban az ügyeletes kórház megteheti azt is, ha elfogynak a szabad ágyai, hogy lemondja a feladatot. És ennek következménye sincs – tette hozzá Rácz Jenő.
Januártól a közép-magyarországi régióban – idetartozik a főváros – a mentőszolgálat tartja nyilván, hogy hol van üres kórházi ágy, vagyis a beteg elhelyezéséről e régióban mindenképpen a mentőszolgálatnak kell gondoskodnia.
Ha a szervezetnél már megtörténtek volna az oly sokszor emlegetett informatikai fejlesztések, egyetlen gombnyomással tisztázhatnák, hogy melyik kórházban kaphatná meg a megfelelő ellátást az adott beteg. A gyakorlatban viszont mindez nem olyan egyszerű.
A mentésirányító reggelente „kockás papíron” kapja meg az üres ágyak listáját, és napközben a kórházak jelzései alapján, manuálisan tartja számon, mikor, melyik ágyra került beteg, és hol marad még szabad hely.
|
Nem minden eszköz felel meg a 21. századnak - Az OMSZ központja
Teknős Miklós / Népszabadság |
A beteghez kiérkező is ebből a nyilvántartásból tudja meg, ha telt házat jelentett az ügyeletes kórház, meg azt is, hogy még hol próbálkozhat. Előfordulhat, hogy a legközelebbi helyen ugyan ágy van, de orvos már nincs. Az ügyeletet épp nem adó kórházak ugyanis délután már csak „visszafogott üzemmódban” működnek.
A mentős elvben utasíthatná is a kórházat a beteg fogadására, a gyakorlatban azonban inkább megegyezésre törekszik. Van olyan is, hogy végül feladják az alkudozást, inkább nekiindulnak, és a fővárosból Tatabányáig vagy Székesfehérvárig viszik a beteget.
Lapunk a fővárosi kórházi főigazgatóktól azt is megtudta: vannak olyan intézmények, amelyek egyszerűen kibújnak az ügyeleti ellátásból. Ezt úgy érik el, hogy akkor, amikor szinte még el sem kezdődött a nap, máris jelzik: tele vannak, nincs több helyük. Az új államtitkártól az érintettek azt várják, hogy rendezi a problémát, s fordít egyet az érdekeltségen: hiszen most senkinek nem érdeke a súlyos eseteket az ügyeletestől átvállalni. A feladattal járó finanszírozás ugyanis nem követi a beteget.
Hónap közepe után, amikor amúgy is fogytán az intézmények finanszírozási kvótája, a súlyos esetek ellátása biztos ráfizetés, több egyidejű sérülés esetén több milliót is elkölthet az intézmény úgy, hogy az egészségbiztosítótól egyetlen fillért sem kap érte. Kázmér Tibor, a Szent János kórház főigazgatója szerint nemcsak a finanszírozás nehezíti a fővárosi mentős betegek elhelyezését, hanem az is, hogy kevés az intenzíves ágy.
A fővárosra hárommillió potenciális ellátandó jut, miközben összesen 396 ilyen ágy van. Könnyen lehet, hogy ezek sincsenek jól elosztva. Példaként a szomszédos intézményt, a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikáját említi, ahol épp annyi intenzíves ágy van, mint a Jánosban, csakhogy az utóbbi az év 365 napján ügyeletes, és háromszor annyi betegellátási feladat jut rá.
