A bíróság kezében ennél több lehetőség nincs – mondta kérdésünkre Sándor Zsuzsanna, a Fővárosi Törvény nyugalmazott tanácsvezető bírája. Szerinte az ítélet – ha a vádlott büntetlen előéletű volt – teljesen korrekt, és hasonló ügyekben nagyjából ilyen verdikt szokott születni. Az is rendjén van – tette hozzá –, hogy elrendelték a pártfogó felügyeletet, és speciális magatartási szabályként a férfit indulatkezelési terápiára kötelezték.
Az igazságszolgáltatás néha tehetetlen
Az eljárásba bevontak szakértőt is, aki megállapította, hogy a férfi érzelmileg labilis ugyan, de beszámítható, ezért a bíróságnak nem volt lehetősége további intézkedésekre – véli Sándor Zsuzsanna. Nem vitatja, hogy mindez kevés lehet, de az igazságszolgáltatás szerinte bizonyos esetekben egyszerűen tehetetlen. Gyakorló bíróként maga is találkozott olyan esettel, amikor valakit a kényszergyógykezelésből orvosi szakvélemény alapján szabadon bocsátottak, aki nem sokkal később embert ölt. Ezzel nem lehet mit kezdeni – mondta –, mert a bíróság a szakértő véleményét nem hagyhatja figyelmen kívül, és nyilván a mostani tragikus esetben sem tehette meg.
Így a vádlottat a jogerős ítélet után el kellett engedni, s bár a bíró vélhetően minden lehetőséget kihasznált, egy kellően eltökélt ember esetében nem lehet megakadályozni, hogy újabb bűncselekményt kövessen el – állítja Sándor Zsuzsanna. Hiába ugyanis a pártfogó felügyelet, hiába bármilyen magatartási szabály – akár a távoltartási végzés is –, mert az előírások betartását képtelenség ellenőrizni – magyarázta. Egyébként szerinte a bíró egy büntetlen előéletű személy esetében alaposan feltételezheti, hogy az őrizet, illetve a gyors ítélet egy szakértő által épelméjűnek talált személy esetében kellő visszatartó hatással bír.
Nem elég csak a fenyegetőt megkérdezni
Egy jogállamként működő európai országban ilyen ügy nemigen fordulhatna elő – jelentette ki Gönczöl Katalin kriminológusprofesszor, aki egykor miniszteri biztosként egyebek mellett azon dolgozott, miként lehetne elejét venni a súlyos családon belüli erőszaknak, illetve más konfliktusos erőszakos bűncselekményeknek.
Akkor egy modellt is kidolgoztak, amelynek keretében erre a feladatra minden megyében pszichológus szakértőket képeztek ki, akiket a sértettsegítő szolgálatok közreműködésével azonnal igénybe lehetett volna venni. A feladatuk lett volna, hogy más szakértők közreműködésével tárják fel a konfliktus gyökereit, mérjék fel a fenyegetettség mértékét, illetve az esetleges kockázatokat.
Nem elégséges az, ha a szakértő csupán a családját fenyegető emberrel találkozik, és az ő – vizsgálat alkalmával tanúsított magatartása alapján – mond véleményt – hangsúlyozza a kriminológus. Szerinte hasonló esetekben sokkal alaposabb ismeretekre van szükség, ezek összegyűjtésébe be kell vonni a védőnőt, a családsegítő szolgálatot, a pártfogó felügyelőt, mindenkit, aki tudhat a konfliktusról, illetve rendelkezik megfelelő szakértelemmel ahhoz, hogy további információkat szerezzen a család életviszonyairól.
Mindez egy gyorsított eljárásba nem fér bele, de a konkrét ügy is éppen arra figyelmeztet, hogy egy kellő körültekintés nélkül meghozott döntésnek súlyos következményei lehetnek – emelte ki Gönczöl Katalin.
Nyugat-Európában ezt másként csinálják, és nálunk is változásra van szükség, hiszen 2012-ben született egy uniós áldozatvédelmi irányelv – mondta a kriminológus. E szerint a családon belüli erőszak esetén be kell vonni pszichológust és meg kell erősíteni a pártfogók szerepét is. Az ő együttes feladatuk, hogy a bíróság számára feltárják az ügy teljes hátterét, így sokkal megalapozottabb ítéletek születhetnek.
Gönczöl Katalin nem vitatja, hogy ez igen munkaigényes, és erre nálunk nem teremtették meg a megfelelő szakmai kapacitást. A tragédiát szerinte mégis elkerülhették volna, ha az asszonyt és kisgyerekét azonnal kiemelik a környezetéből, és átmenetileg anyavédő otthonban vagy távoli helyen lakó, az elkövető által nem ismert rokonoknál helyezik el.
