A másodrendű vádlott nem jelent meg.
A vád lényege az volt, hogy N. Norbert Barna kenőpénzt fogadott el annak érdekében, hogy egyes vádlottak esetében kedvezőbb bírósági ítéletek szülessenek. A férfi ellen feltételezhetően az a szegedi ügyvéd tett terhelő vallomást, aki kétmillió forintot kért és kapott egy félmilliárdos csalással gyanúsított vállalkozótól azért, hogy elintézze az előzetes letartóztatása megszüntetését.
N. Norbert Barna előzetes letartóztatásáról 2011 végén a Kecskeméti Városi Bíróság döntött vesztegetés, hivatali visszaélés és közokirat-hamisítás gyanúja miatt, de ügyvédje fellebbezésére 2012 elején házi őrizetbe helyezték. Pár hónappal később a Szegedi Nyomozó Ügyészség ismét őrizetbe vette újabb vesztegetési ügyek miatt. Az elsőrendű vádlott az eljárás során tett, részletes vallomásaiban következetesen tagadta a terhére rótt valamennyi bűncselekmény elkövetését.
Az ügyet – elfogultság miatt – a Debreceni Törvényszék tárgyalta, amely a volt főbírót tavaly nyáron ítélte nem jogerősen tíz év börtönre, továbbá nyolc évre eltiltotta a foglalkozása gyakorlásától, s több mint hárommillió forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. A törvényszék az ügy másodrendű vádlottját, K. József Gábor bírót a közokirat-hamisítás vádja alól fölmentette. Az elsőfokú ítélet ellen a vádhatóság súlyosbításért fellebbezett.
Az ügyész azt mondta: az elsőrendű vádlott esetében a tíz évnél súlyosabb szabadságvesztés indokolt, s szerinte a volt bírót el kell tiltani a foglalkozása gyakorlásától annak érdekében, hogy a jövőben sem Magyarországon, sem az Európai Unióban ne végezhessen jogalkalmazói tevékenységet. Az elsőrendű vádlott és védője felmentésért fellebbezett, a másodrendű vádlott védője tudomásul vette az ítéletet, az ügy így került a Debreceni Ítélőtáblára, ahol N. Norbert Barna két héttel ezelőtt az utolsó szó jogán is az ártatlansága mellett érvelt.
Ficsór Gabriella bíró az ítélet kihirdetése után indoklásként többek között azt mondta:
„bírói létünk legmegdöbbentőbb” ügyében hoztak határozatot.
A büntetés kiszabása során azt vették figyelembe, hogy a bíró intézményi és személyi függetlensége alkotmányos érték, és a modern társadalomban a független igazságszolgáltatás az egyik legfontosabb alapérték.
Megfogalmazása szerint akár egyetlen, ezen alapértékkel ellentétes eset is képes megrengetni a bíróság előtti egyenlőség elvét. Kifejtette: egy bírónak befolyástól mentesen, részrehajlás nélkül, csupán a törvény erejének alárendelve kell szakmai döntéseket hoznia, ezért a hivatali vesztegetés körében nincsen annál nagyobb bűn, amikor egy bíró „eladja a döntéseit”. Ficsór Gabriella hozzátette: a megvesztegetett bíró nem független, hiszen alá van rendelve a megvesztegetőjének.
A Debreceni Ítélőtábla az első fokon eljáró bíróság munkáját több tekintetben kifogástalannak találta. Az indoklásban elhangzott: a törvényszék széles körű, megalapozott bizonyítási eljárást folytatott le, továbbá a vádlott és védője érvelésével ellentétben csak olyan bizonyítékokat használt föl, amelyeket az eljárás anyagává tettek. Az ítélőtábla szerint a tényállás megalapozott volt.
