Mint a Védegylet összefoglalójában szerepel, az említett megoldási javaslatot az elmúlt hónapokban reinkarnáló Baranyai Gábort 2014. július 25-én tette meg Orbán Viktor miniszterelnök a „Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről Budapesten, 1977. évi szeptember hó 16. napján aláírt Szerződés ügyében eljáró kormánymeghatalmazottnak", azzal a felhatalmazással, hogy vezesse a magyar–szlovák tárgyalások folyamán a magyar küldöttséget. Orbán Viktor meghatározta a tárgyalások célját is: "egyetértek a Magyarország Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletével összhangban álló, az Ítélet végrehajtása érdekében megalkotandó, a Szerződést felváltó vagy kiegészítő megállapodás létrehozásával".
A Védegylet szerint gy évvel a kinevezése után, 2015. július 22-én Baranyai Gábor a fentiek ellenére arról jutott egyetértésre a szlovák partnerével, hogy figyelmen kívül kell hagyni a hágai ítéletet. Mint ismeretes, Hága kimondta, hogy Csehszlovákiának, Szlovákia jogelődjének nem volt joga üzembe helyezni 1992 októberében a Dunát elzáró és vizének több, mint 80 %-át szlovák területre eltérítő Cunovo-i Duzzasztóművet (az ugyanis a megvalósított formájában nem szerepelt a két ország között megkötött, a hágai bíróság szerint ma is érvényes szerződésben); hogy Szlovákia köteles kártérítést fizetni Magyarországnak azokért a károkért, melyeket Csehszlovákia okozott az "ideiglenes megoldás" üzembe helyezésével, és azokért is, melyeket Szlovákia okozott annak életben tartásával. Előírta, hogy a feleknek olyan műszaki létesítményekben és olyan vízkormányzási rendszerben kell megállapodniuk, amellyel biztosítják a bíróság által megállapított hat egyenrangú szerződési cél - energiatermelés, hajózhatóság-fejlesztés, árvízvédelem, jég-levezetés, vízminőségvédelem, természetvédelem - megvalósulását, továbbá hogy ennek működtetéséhez a feleknek, hacsak nem állapodnak meg másként, a szerződés értelmében egy közös üzemeltetési rendszert kell létrehozniuk.
|
Alig jut víz a Szigetközbe
Domaniczky Tivadar / Népszabadság/archív |
A műszaki-vízkormányzási rendszer vonatkozásában Hága előírta, hogy a feleknek kielégítő megoldást kell találniuk az Öreg-Duna medrébe és mellékágakba juttatandó víz mennyiségére a folyó mindkét partján."
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Ezzel szemben Baranyai Gábor - mint maga írja az igazságügyi miniszternek szóló feljegyzésében - a szlovák partnerének "jelezte, hogy a magyar állam nem tart igényt az erőmű tulajdonjogára és az általa termelt villamos energia 50%-ára", értsd: lemond az elmúlt 23 év alatt megtermelt, illetve a jövőben megtermelhető áram árnak feléről. Valamint megállapodott a szlovák partnerével abban, hogy a további egyeztetések célja a jelenleg fennálló helyzethez "minél közelebb álló megoldás kidolgozása, amely politikailag és jogilag is a lehető legegyszerűbb módon valósulna meg".
Szlovák partnere is kifejezésre juttatta, "egyetért azzal, hogy a kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell megpróbálni lezárni. A tárgyalások lezárásának kommunikációja során véleménye szerint annak a hangsúlyozása lenne a legcélravezetőbb, hogy a két fél közötti megegyezés jelenti a valódi győzelmet." Értsd: A két ország tényleges gazdasági, környezetvédelmi, államjogi érdekeinek kölcsönösen méltányos érvényesítése, azaz a hágai Ítélet végrehajtása helyett egy politikai természetű egyezséget kell sikerként prezentálni, és az egyezség létrehozásához vezető úton meg kell akadályozni, hogy a konkrét tartalmát illetően az érintett szakterületek tudományos műhelyei és a közvélemény kifejezésre juttathassa az álláspontját, prioritásait.
A magyar kormánymeghatalmazott egyetértőleg tolmácsolta az igazságügyi miniszternek a szlovák jogászok azon elgondolását, hogy a magyar és a szlovák parlamentet sem kell bevonni az 1977-es államközi szerződés és a hozzá kapcsolódó egyezmények lezárásába; a szlovák szakértők "a politikai megegyezés kidolgozását is megkezdték a korábbi szerződések felülvizsgálatáról, amelyet terveik szerint ez érintett miniszterek vagy a kormánymeghatalmazottak zárnának le" - a Magyar Országgyűlésre pedig a pecsétnyomó szerepe hárulna.
Abban is egyetértett a két tárgyalódelegáció, hogy Szlovákia igényeinek megfelelő módon megváltoztatnák Magyarország határát. A Trianoni és az azt megerősítő Párizsi Békeszerződés rögzítette, hogy a Duna mint hajózható folyó jelent határfolyót - képezi az ország határát -, és a hajózhatóság a nemzetközi jogi dokumentumok értelmében a normál hajóforgalomban használt hajókkal való járhatóságot jelenti. Ez olyan államjogi szempont, aminek érvényesülését egy magyar-szlovák megállapodás során mindenképpen biztosítani kell - miként erre már 1999-ben felhívta a figyelmet a Magyar Tudományos Akadémia Szigetközi Munkacsoportja az akkori megállapodási tervezetről készített szakvéleményében, rámutatva, hogy ennek figyelembevétele "nem csak a mederben meghagyandó vízhozam mérlegelését jelenti. Ide tartozik például az újabb keresztművekkel történő széttagolás vizsgálata is." Az államjogi szempontot a Baranyai Gábor irányítása alá tartozó, műszaki-környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó magyar-szlovák team figyelmen kívül hagyta a tevékenysége során, aminek eredményéről így számol be a nyári tárgyalásokról szóló feljegyzés:
"A munkacsoport kidolgozta a Dunacsún - Szap közötti Duna-szakaszon elhelyezendő négy fenékküszöb pontos helyét, és javasolják, hogy amennyiben nem sikerül a finanszírozáshoz az EU részéről támogatást szerezni, ezek közül kettőt a szlovák, kettőt a magyar fél építsen meg. Baranyai Gábor megjegyezte, hogy a sporthajózás elősegítése érdekében érdemes lehet zsilipeket tervezni a fenékküszöbökbe, ami befolyásolja a műszaki kialakításukat és a kivitelezéshez, valamint az üzemeltetéshez kapcsolódó kiadásokat is. A két fél megegyezett, hogy a munkacsoport mindkét változatot illetően elkészíti a pontos tervet. A kormánymeghatalmazottak megegyeztek, hogy a műtárgyak tervezése és építése során a környezetvédelmi szempontokat a legteljesebb mértékben figyelembe veszik, és az ágrendszer vízpótlásának biztosítása elsődleges fontossággal bír."
Az elgondolás lényege, hogy a megfelelő vízmennyiség biztosítása helyett a vízszint felduzzasztásával hozzák létre az összeköttetést a Duna főága és kétoldali mellékágai között, amelyeknek medrei sokkal magasabb térszínen helyezkednek el, ezért ha a bősi vízerőműhöz továbbra is elvezetik a vízhozam négyötödét, úgy az árvízi időszakok kivételével a víztereik egyes részei vízhiányos állapotban lennének.
A vízszint felemelését, és ezzel a folyamatos vízborítás, az egybefüggő víztükör angolpark-szerű látványának létrehozását szolgálják a főmedret pangó víztestekre tagoló fenékküszöbök. De nemcsak ez a céljuk: a kormánymeghatalmazott által csak töredékesen ismertetett elgondolás szerint a műtárgyakba vízturbinák is kerülnének, és a vízfelszín fölé magasodó mini vízlépcsőkké épülnének ki.
Az "ideiglenes megoldás" végleges kiépítése utolsó összetevőjeként a Cunovo-i Duzzasztóműbe is bekerülnének az eleve betervezett turbinák a magyar kormánymeghatalmazott tájékoztatása szerint: szlovák partnere "elmondta, hogy egy kisebb erőmű építését tervezik Dunacsúnyban, amelynek működése nagyobb vízhozamot eredményezne a magyar fél számára. Jelenleg a paraméterek kiszámítása van folyamatban, ezért ezzel kapcsolatban pontosabb adatok később állnak majd rendelkezésre." Vagyis Szlovákia az államközi szerződés értelmében még közös erőforrást képező hidroenergetikai potenciál egy újabb darabját is egyedül kívánja hasznosítani a jövőben, a főmederbe lebocsátandó vízzel is energiát termeltetve, és ehhez a magyar fél hozzá kíván járulni.
A tárgyalási dokumentumokban az is szerepel: jó lenne a Szlovákiában jövő márciusban esedékes választások előtt "a vízpótlás kérdésében kompromisszumra jutni", azaz valamilyen retorikailag jól hangzó százalékszámot együtt kimondani.
Ehhez kapcsolódva Illés Zoltán, az Orbán-kormány korábbi környezetügyi államtitkára a háttérbeszélgetésen azt mondta: szerinte egy Fico-Orbán alku van amögött, hogy a két évtizede húzódó megállapodás ügye hirtelen előkerült – Orbán így viszonozza Ficónak, hogy az utóbbi Magyarország mellé állt a menekültkérdésben.
|
Illés Zoltán alkut sejt a háttérben
Teknős Miklós / Népszabadság |
A fenti értelmezéseket erősíti, hogy bár a hágai ítéletben mindkét fél (a magyar is) lemondott az alsóbb dunai vízlépcsőről, ezek most újra felbukkantak a magyar kormány vízstratégiai dokumentumaiban, így a Kvassay-tervben, jelezve, hogy a magyar vízügy megint helyzetben érzi magát. Ez mindig akkor történt meg az elmúlt évtizedekben, amikor a magyar politikusok valamiért sürgősnek érezték a megállapodást a szlovák kormánnyal: a Horn-kormány idején a Nemcsók-féle keretszerződésben, illetve az első Orbán-kormány alatt 1999 decemberében szinte szó szerint ugyanezek a szigetközi vízpótlási elképzelések szerepeltek (és mindkettőből hatalmas botrány lett).
Illés szerint a Duna ügyében a politika legfelsőbb szintjén a „tudatlanságból fakadó butaság", illetve a különösebb indok nélküli békülési szándék a vezérlő elv, a szakértői szinteken viszont a lobbiérdekek kiszolgálói igyekeznek megvezetni a politikusokat.
A beszélgetés harmadik szereplője, Czigler László biológus arra hívta föl a figyelmet, hogy a fenékküszöbökkel megemelt vízszint korántsem rekonstruálná a Szigetköz régebbi, rendszeresen változó vízhozamokkal és gyors vízmozgással jellemezhető hidrológiai viszonyait. Súlyos kockázat, hogy a lassan folyó vízből kiülepedő agyagos üledék elzárná a víz útját a mederben lévő kavicságy felé, amivel megszűnnek Európai legnagyobb és legértékesebb ivóvízbázisának vízutánpótlása. Czigler szerint a valódi megoldáshoz egyrészt több vizet kellene a régi Duna-mederbe terelni a jelenlegi 17 százaléknál, másrészt egy olyan, a régi fokgazdálkodásra emlékeztető vízgazdálkodási rendszert kellene létrehozni, amely a Bécs alatti Duna-szakaszt és a Hanságot is magában foglalja. Ebben a szisztémában árvíz esetén a Hanság lenne a víztároló, a lassan visszaengedett víz pedig a Szigetköz vízutánpótlásaként működhetne. A jelenlegi rendszer csak nagy veszteségekkel képes az árvizek kezelésére – árhullámok esetén nem mennek a turbinák, nincs áramtermelés és a hajózás is szünetel –, így elvileg a szlovákoknak is érdekükben állna egy komplexebb vízkormányzási és vízvisszatartási rendszer kialakítása.
