Prédikációjában Németh László szellemében inti mintegy 80 fős hallgatóságát, milyen fontos feladat megtalálnunk „természetes vezetőinket", az igazán hivatottakat, hogy őket tegyük „hivatalos vezetőinkké" nem csak ma, hanem minden választásunk során.
|
| M. Schmidt János / Népszabadság |
Ad némi támpontot is arról, kikre gondol Kovács Béla ügyének hosszas taglalásával, mondván, hogy csak geopolitikai helyzetünk felismeréséért neveztetik Kovács kémnek, miközben a gyanút alátámasztó állítólagos dokumentumokat évtizedekre titkosítják.
Minderről úgy találja, orwelli és a bolsevik módszerekre emlékeztet. Nehezményezi ugyanakkor, hogy Soros György CEU-ja viszont – alig pár utcányira az igehirdetés helyszínétől - háborítatlanul működhet és képezhet „janicsárokat", a politikai osztály idegenszívűbb részének folyamatos utánpótlására.
Eztán hitet tesz az orosz kultúra mellett és bejelenti, hogy az üldözött palesztin népnek szentelt hét után orosz hetet is terveznek tartani nemsokára a gyülekezetben.
Reklamálja továbbá, hogy az Alexandra könyvesboltokban nemzeti klasszikusaink mellett Tolsztoj és Dosztojevszkij művei sem találhatóak meg, pedig ezekhez valójában igazán nem nehéz hozzáférni.
|
| M. Schmidt János / Népszabadság |
Mikor az igével eltelt lélekkel távozunk, egy idősödő úrra leszünk figyelmesek, aki a tervezett angyalos-sasos emlékmű építési területét bekerítő ponyvára ragasztotta „igazat gondolni még a zsidókról is szabad" feliratú transzparensét, majd leült a magával hozott kisszékre, hogy alaposan megszemlélhesse.
A rendőrök habozás nélkül intézkedni kezdenek, leszedetik vele a feliratot és tájékoztatják, hogy ez rongálásnak minősül, ami azért némiképp túlzásnak tetszik.
A bácsi aláveti magát az intézkedésnek, de ahhoz ragaszkodik, hogy tovább ülhessen demonstratíve a sámliján, mivel, úgymond, még tart az EP-kampány, amelynek keretében ő most bejelentés nélküli, a „történelemhamisítással" szemben fellépő, egyszemélyes ellentüntetésen vesz részt.
Az V. kerületi Városháza két oldalán, ha sor nincs is, folyamatosan váltják egymást az emberek a fülkékben.
Érdeklődésünkre kezünkbe nyomja politikafilozófiai életműve gemkapoccsal összefogott lapjait, ezeken az ellopott rendszerváltásról és a vörösfasizmusról lehetett olvasni zaklatott hangvételű megfontolásokat.
Miután a második közéletileg aktív versenyezőtől is búcsút veszünk, a Bazilika előtt épülő több mint 30 méteresre tervezett lego-tornyot keressük fel és az életnagyságú lego-Darth Vadert ölelgető, derűs apróságokat, akinek szülei tudni sem kívánnak az EP-választásokról.
„A legutóbbira elmentem, de már azt is bánom" - kapja el a közhangulatot frappánsan az egyikük.
|
| M. Schmidt János / Népszabadság |
Az V. kerületi Városháza két oldalán, a 8-as és a 11-es szavazókörben, ha sor nincs is, folyamatosan váltják egymást az emberek a fülkékben.
A 11-es az ötödik kerületbe átjelentkezők szavazóköre, akik ma csak 5-600-an, vagyis mindössze fele annyian vannak, mint másfél hónapja, de így sem sokkal kevesebben, mint a körzet lakói összesen.
Túl nagy tömeg ettől függetlenül sincs, a szavazók többsége viszont a beszámolók szerint – meglepő módon – fiatal ebben a különben idős kerületben.
Valamivel utánunk, fél egy körül megérkezik a 11-esbe a Hegedűs-házaspár is, hogy hozzájárulhasson szavazatával a „természetes vezetők" hivatalos vezetővé válásához.
Aztán a nyomukban mindent elönt a koranyári, koradélutáni napfény. A későn kelő kerület felkészül a délutáni sziesztára.
