„Forradalom történt a szavazófülkékben, ahol a magyarok rendszert buktattak, s mindjárt egy újat alapítottak" - így értékelte a 2010-es parlamenti választás eredményét a Fidesz elnöke vasárnap este. Az elégedettsége érthető, de a fölényes, legalább 262 mandátumot és 68 százalékos parlamenti többséget hozó győzelmet legalább annyira köszönhetik a választási rendszer sajátosságainak, mint a valóban nagyarányú támogatottságnak. Mellesleg a képet az is árnyalja, hogy az összes választásra jogosult mindössze harmadának voksa elegendő volt ahhoz, hogy a Fideszt kényelmes, kétharmados többséghez juttassa.

De nem először történt ilyen „csoda": az 1990-ben német mintára bevezetett vegyes választási rendszer okozott korábban is kisebb-nagyobb meglepetéseket. Mindjárt az első alkalommal kiderült ugyanis, hogy a listákra leadott voksok 42 százaléka elegendő az 59 százalékos parlamenti többség megszerzéséhez. A rendszerváltozás utáni első választáson egyébként a későbbi koalíciós partnerekre - az FKGP-re, a KDNP-re és az MDF-re - az első fordulóban 2,1 millió listás szavazat jutott, vagyis az összes választásra jogosult nem egészen 27 százaléka döntött.

A rendszer ennél jóval bonyolultabb persze, hiszen a területi listákról csak a képviselői helyek negyven százalékát osztják ki, 45 százalékot pedig a pártok egyéni választókerületben nyerhetnek el. Így a listás mandátumok aránya hiába felel meg többé-kevésbé a polgárok pártpreferenciáinak, ha az egyéni körzetekben a győztes - a második fordulóban már egyszerű többséggel - mindent visz. Az országos - kompenzációs - listáról elnyerhető 15 százaléknyi mandátum pedig az ebből eredő torzítást legfeljebb mérsékli, de nem képes kiegyenlíteni.

Nagyjából ez okozta, hogy 1994-ben az MSZP 1,7 millió, és az SZDSZ egymillió listás szavazata - ami nem egészen ötven százalékos támogatottságot jelentett - ugyancsak elég volt ahhoz, hogy letarolják az országot. A 176 egyéni választókerületből akkor a két párt nem egészen tízet elvesztett ugyan - most a Fidesz várhatóan csak hármat bukik -, ám a területi listákról több hely jutott nekik, és összesen 278 mandátum, tehát 72 százalékos parlamenti többség birtokában alakíthattak koalíciós kormányt. Mellesleg ehhez 1994-ben sem volt szükség többre, mint a nagykorú magyar állampolgárok 27 százalékának szavazatára.

Más szempontból, de ugyancsak furcsa eredményt hozott 1998: a legtöbb, 1,45 millió listás szavazatot változatlanul az MSZP kapta, mégis az MDF-fel közösen induló Fidesz került kormányra. Ennek oka, hogy a kisgazdákkal együtt - elsősorban az egyéni jelöltek második forduló előtti visszaléptetése révén - nagyobb támogatottságot szereztek, mint a szocialisták és volt koalíciós partnerük. Akkor egyébként a koalíciós partnerek 213 mandátumot szereztek, ami pontosan megfelel az 55 százaléknyi listás szavazatarányuknak, a választási rendszer ezúttal tehát egyáltalán nem torzított.

A következő két választáson az MSZP a korábbihoz képest kilencszázezerrel több, 2,3 millió körüli szavazatot szerzett. Ugyanakkor a Fidesz támogatottságai is hasonló arányban nőtt, és alig maradt el szocialista riválisétól. Közben más kis pártok súlya minimálisra csökkent, egyik-másik pedig kényszerűen búcsút vett a parlamenti szereptől.

Az MSZP és az SZDSZ 2002-ben és 2006-ban együtt viszont tudta hozni az 1994-es szavazatarányt: listákon 2,6-2,7 milliónyian támogatták őket - ez a voksok 48-49 százaléka volt -, tehát alig kevesebben, mint most a Fidesz-KDNP-párost. Ezzel azonban a csaknem ugyanennyi fideszes szavazó - és a kiegyenlített egyéni választókerületi erőviszonyok - mellett a parlamenti mandátumoknak 2002-ben 51, 2006-ban 53 százalékát szerezték meg.

Most viszont alapvetően új helyzetet teremtett, hogy a Fidesz a maga 2,7 milliós táborával igencsak kiemelkedett a mezőnyből. Bár összességében szinte nem is támogatták többen, mint a szociálliberális oldalt 2006-ban, a nagy ellenfél szavazóbázisa nem egészen egymillióra zsugorodott, míg az új pártként induló Jobbik elvitt 850 ezer, az LMP pedig 380 ezer voksot. Az egységes jobbközép nyomasztó fölénye pedig a megosztott versenytársakkal szemben az egyéni körzetekben is érvényesült. Így lehetett elég a Fidesznek az országosan 52 százalékos támogatás ahhoz, hogy 68 százalékos parlamenti erőként alakítson kormányt.

Fidesz