A Huxit – húzza alá – mindenre hatna, ami a magyar gazdaság számára sokat jelent. Elsősorban a kereskedelemre, a tőkemozgásra és a beruházásokra. Ha kilépnénk az unióból, gyakorlatilag nem érkezne több tőke és beruházás hozzánk, sőt nagy valószínűséggel annak a zöme is távozna, ami már itt van. Könnyű belátni, hogy egy kicsiny ország nyitott gazdaságának ez mekkora sokkot okozna.
|
Négyes metró érkezik a Bikás park állomásra, avagy ez a topprojekt sem jöhetett volna létre, ha nincs EU-támogatás
Máthé Zoltán / MTI |
A szakember úgy véli: a Huxit esetén a magyar munkaerő még itthon maradt és jól kvalifikált részének jelentős hányada is külföldön keresné a boldogulást, és szinte biztosra vehető, hogy aki korábban elment, az nem jönne haza. Ennek pedig súlyos következményei lennének.Hatalmas lyuk keletkezne például a költségvetésen, amit uniós forrásból értelemszerűen már nem lehetne betömni.
Költségvetési űr
Inotai szerint az elmúlt évek költségvetési elosztása már így is az unió berkein belül máshol nem tapasztalható mértékű társadalmi szétszakítottságot okozott. E folyamat csak felerősödne. A kormánynak csaknem azonnal külső finanszírozót – például egy másik államot – kellene találnia a költségvetési problémák kezelésére. Azonnal kiszolgáltatottá válna, és a „megmentők" pingpongoznának az országgal. Miközben most vannak eszközeink ahhoz, hogy egy asztalhoz üljünk a befolyásos országokkal, és beleszóljunk a sorsunkba.
Ha a kormány nem találna finanszírozót, a helyzetet a költségvetés kiadási oldalának visszafogásával kellene kezelni. Ezt alighanem a szociális kiadások csökkentésével tudnák a leggyorsabban elérni, aminek súlyos társadalmi következményei lennének; egyes, az uniós felzárkóztatási támogatásokból részesülő régiók menthetetlenül leszakadnának Budapesttől és környékétől. Amennyiben a fejlesztési tételeket is visszavágnák, az akár kőbe is véshetné a fejlett országokhoz képesti lemaradásunkat.
Korábban lapunknak Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME) docense elmondta: az EU-pénzek súlya a magyar gazdaságban lényegesen nagyobb, mint más tagállamokéban. Míg egy uniós ország nettóban a GDP-je 2-2,5 százalékát szokta átlagosan uniós transzferekből elkölteni, ez az arány Magyarországon 2013-ban és 2014-ben az öt, tavaly pedig a hat százalékot is meghaladta.
Utak egymáshoz
Egyértelműen a közlekedésre – áttételesen a mindenkori kormányokkal szimbiózisban élő nagy infrastruktúraépítők finanszírozására – költötte a legtöbb pénzt az EU Magyarországon. A ténylegesen kifizetett összegek alapján a legnagyobb projekt a 4-es metró építése volt a maga 215 milliárd forintos számlájával, 122 milliárd jutott a – még Simicska-érdekeltségű cégek révén megvalósuló – Szajol–Püspökladány vasúti beruházásra, illetve a Budapest–Székesfehérvár–Boba vasútvonal rekonstrukciójára, amire eddig 106 milliárdot fizettek ki. Megközelítette a 100 milliárdot az M0-s továbbépítésének költsége is. A 42 Flirt elővárosi vonat beszerzése 72, a Budapest–Esztergom vasútvonal véget nem érő modernizációja 57 milliárdot emésztett föl, és ugyanennyit számláztak eddig az M4-es autópálya Abony–Fegyvernek közötti szakaszáért is, ahol éppen az Orbán–Simicska-konfliktus miatt állt le az építkezés.
Jutott az álláspiacra is
A top 10-be nem fért be, de 32-32 milliárd ment ki 2015 végéig a Békés megyei ivóvízminőség-javító programra és a beregi árapasztásra, 28 milliárd az Országos Vízügyi Főigazgatóság abdai Duna-projektjére – ezek voltak a legnagyobb uniós támogatású környezetvédelmi beruházások.
„Versenyen kívül" indul a hátrányos helyzetűek foglalkoztathatóságának javítását célzó csomag, amelyet nehéz lenne egyetlen projektnek tekinteni, ám összesen több mint 111 milliárd forintot költhettünk rá az EU forrásaiból, elsősorban azzal a céllal, hogy az alacsony iskolai végzettségűek, a 25 év alatti és pályakezdő fiatalok, az 50 év felettiek, a gyesről, a gyedről, a gyetről és ápolási díjról visszatérők, a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülők, a tartós munkanélküliséggel veszélyeztetettek munkába állását segítse.
