Tény, hogy a korosodó Orbán, ha teheti, kerüli a személyi változtatásokat. Míg 1998 és 2002 között 11 miniszterváltás történt, 2010 óta a második és harmadik Orbán-kormányból eddig összesen hat tárcavezető távozott. Ha a számok mögé nézünk, akkor még szembetűnőbb a különbség. Az elmúlt öt évben a cserékből négy eleve be volt tervezve: Matolcsy György gazdasági minisztert a kormányfő a jegybank élére szánta, de meg kellett várnia Simor András távozását.
Réthelyi Miklós eleve csak két évre vállalta a feladatot, Fellegi Tamás IMF-főtárgyalóról is lehetett tudni, hogy visszatér az üzleti életbe. Navracsics Tibor 2014 júniusában pedig úgy vállalta a külügyminiszterséget, hogy tudta, Orbán őt jelöli majd az Európai Bizottságba. Ehhez képest az első Orbán-kormány idején a 11-ből csak három olyan csere volt, amelyet bekalkuláltak: Járai Zsigmond pénzügyminiszter a Nemzeti Bank elnökévé avanzsált, Kövér László titokminiszter és Pokorni Zoltán, az oktatási tárca vezetője a Fidesz elnöke lett (Kövér Orbánt váltotta 2000-ben, őt Pokorni 2001-ben).
Annak, hogy az utóbbi öt évben ilyen ritkán váltott minisztert, több oka is van, de mindegyik visszavezethető Orbán végiggondolt személyzeti politikájára, amely a népszerűséget tartja szem előtt. Mint azt munkatársai hangoztatják, a miniszterelnök a „kormányválságot”,
a minisztercseréket a gyengeség jelének tekinti, és ritkán él vele.
Másrészt, tanulva az első ciklusa tapasztalataiból, 2010-től egy olyan struktúrát (csúcsminisztériumi rendszert) épített ki, melyben a közvetlen politikai felelősség inkább az államtitkárokra hárul. Összevetésként: míg az első Orbán-kormány 1998-ban 17, a második 2010-ben csak nyolc tárcával indult.
Az újságból tudta meg
Míg a napi ügyek – és az azokkal járó kockázatok – távol kerültek a kormányfőtől, Orbán már jó ideje figyel arra, hogy minisztereit szoros gyeplővel tartsa, engedelmes „katonaként” intézzék az ügyeket. Az első ciklusában a tárcavezetők 30 százaléka volt csak Fidesz-tag, a másodikban már 60 százaléka. Ugyanakkor arra is figyel, hogy
nagy befolyású fideszesek ne maradjanak sokáig a kormányban:
ezzel is összefüggött Kövér és Pokorni távozása, illetve az a 2011 óta élő „szabály”, hogy miniszter nem lehet alelnök a pártban.
Jellemző, hogy a 2010 és 2014 közötti időszakban távozott három miniszterből kettő pártonkívüli volt, Matolcsy váltása pedig be volt tervezve. Tehát a fideszes miniszterek mind hűségesek maradtak. Innen nézve Hende kivétel: Szombathely kormánypárti képviselője, Orbán egyik legengedelmesebb minisztere egyszer volt önérzetes. Amikor főnöke bírálta a kerítésépítés csúszása miatt, Hende ezt kikérve magának felajánlotta lemondását, a miniszterelnök pedig elfogadta.
Az is erre a személyzeti politikára vezethető vissza, hogy az első ciklusban oly sok váltás történt. A fiatal Orbán ugyanis 1999-ben, egy évvel kormányra kerülése után ismerte fel: jobb, ha nem egyetemi tanárok, pártonkívüliek irányítják a tárcákat. Ekkor váltotta le a közgazdász-professzor Chikán Attilát és a biológus Hámori Józsefet.
Mindkettőjük helyébe bizalmi ember került (Matolcsy és a fideszes Rockenbauer Zoltán). Egy évvel később kirúgta a pártonkívüli – és igencsak népszerű – Katona Kálmánt, majd a belgyógyász Gógl Árpád kérte nyugdíjazását. Mint azt később elmesélte, Katona a Magyar Nemzetből tudta meg, hogy leváltják: levágták egy olyan képről, melyen eredetileg együtt szerepelt Orbánnal.
Pintér érinthetetlen
Mint arról beszámoltunk, akár Pintér Sándor is felelőssé tehető a határzárépítés lassúsága miatt: az általa felügyelt büntetés-végrehajtás késve szállította az alapanyagot. Viszont Pintér 1998 óta érinthetetlen:
az egyetlen pártonkívüli miniszter, akit Orbán még csak nem is kritizált.
A kormányfő júniusi interjújában egy dolog nem stimmel. Az első négy évben rengeteg „feladatot” oldott meg személycserékkel: miniszterek leváltásával törte meg koalíciós partnerét, a kisgazdapártot. Torgyán Józsefnek például azért kellett távoznia, mert a sajtó „urizáláson” kapta, de az is kiszivárgott, hogy a fia korrupciós ügybe keveredett.
Az FKGP elnökéről egyebek között az derült ki, hogy százmilliós villát építtetett Budán, miközben ekkora vagyon nem szerepelt a bevallásában. Torgyán ezt akkor ugyanazzal magyarázta, mint tavaly a villaügyét Szijjártó Péter: „a család dobta össze a pénzt”. Csakhogy a jelenlegi külügyminiszter – aki évekig Orbán első számú munkatársa volt – esetében fel sem merült, hogy lemondjon vagy leváltsák.
