Hóvihar

Nem azt a sovány, antibiotikumon tartott húsdisznóból kiszenvedett, ízfokozót, állományjavítót, füstaromát, és kellemetlenül sok sót tartalmazó gumiszerű rettenetet, amit az áruházakban kapni lehet, de nem is a kézművesnek hazudott, piacos agyonfüstöltet, hanem Lukoviczki Pál (a csabai Beethovenje) két-háromszáz kilós kocából készített, hibátlanul érett, csak egészen enyhén sós, érintésnyi avassággal kitestesedett kolozsvári-szimfóniájából egy szeletet, és csak úgy, minden nélkül, kalóriatáblázat és Norbi nélkül, nagy élvezettel betolni.

Hogy ez-e a károsabbik, vagy reggae-re spanglizgatni – nem tudom. Nem is érdekel. De erre nincsen drogteszt. Hacsak nem a mérleg, meg a koleszterinszint.

Egyébként én leginkább egy még másikabb, sokkal pusztítóbb drogot tesztelnék, amit harmincas, jellemzően jogi végzettségű, gondosan nyírt frizurájú, igen határozott fiatalemberek fogyasztanak elképesztő étvággyal. A hatalom ez a drog. Mindennél addiktívabb. Hogy megmondhatod a másiknak, hogyan kellene, mit csináljon, hogy éljen, hogy te jobban tudod, és mindent jobban tudsz, hiszen átkavartad magad valahogy egy jogi egyetemen, egy kispályás futballcsapaton és egy pártalapszervezeten, egy választáson, és te elintézed, mindent elintézel, lenyomod a torkán, te képes vagy, mindenre képes, eltökélt, megállíthatatlan, mindig és minden körülmények között legitim, és csak te vagy legitim, nincsen más hozzád hasonlóan legitim, nincsen benned és nem férhet hozzád kétely: HATALMAS vagy. És bármikor kölcsönkérhetsz a szüleidtől félmilliárdot.

Na, erre kéne drogteszt. Utána beszélhetünk a spangliról.