Melyek a nyugdíjrendszerbe történő beáramlás visszaesésének okai? A csökkenés fő oka természetszerűen a nyugdíjkorhatár folyamatos kitolása. Az 1951-es korosztály 62 évesen mehetett nyugdíjba, az ’52-eseknek már 62 és fél éves korukig kell dolgozniuk, az ’53-asok pedig csak jövőre tehetik le a munkát. A nyugdíjkorhatár kitolása mellett (melynek végső pontja jelenleg 65 év) a beáramlás lelassulásának az is oka, felelte érdeklődésünkre Gál Róbert Iván, a Népességtudományi Intézet főmunkatársa, a Tárki vezető kutatója, hogy a kormány 2012 januárjától lezárta az alternatív nyugdíjazási csatornákat.

Iskolapadba lehetne ültetni a szépkorúakat Reviczky Zsolt / Népszabadság

Az előre hozott vagy a korengedményes nyugdíj például teljesen megszűnt, öregségi nyugdíjat csak a korhatár betöltése után folyósítanak (kivéve a negyvenévnyi jogosultsági viszonnyal rendelkező nőket). A kutató szerint a vártnál kevesebb „álrokkant” állt újra munkába, de a rokkantrendszerbe való beáramlás is visszaszorult. Gál Róbert Iván szerint azzal, hogy kevesebb az új nyugdíjas, még nem oldódtak meg a gondok. A korhatár kitolása sem csodaszer, mert az idősebb munkavállalók munkaképessége csökken.

Most is az a fontos kérdés, hogy mi történt azokkal, akik a nyugdíjba vonulás helyett megmaradtak a munkaerőpiacon. A tények azt mutatják, hogy nem nőtt a munkanélküliség, és az idős munkavállalók nem távoztak külföldre sem. Az 55 év feletti munkavállalókra vonatkozó foglalkoztatási kedvezmények ismertek, de ez azért más, mint a védett kor intézménye harminc éve, a munkaerőhiányos gazdaság világában. A kutató felhívta a figyelmet arra, hogy akik 1998-ban mentek nyugdíjba, egészen más korosztályhoz tartoztak, mint a mostaniak.

Más volt az egészségi állapotuk. – Az a helyzet, és ezt nyilván a kormányok is pontosan tudják – mondta a kutató –, hogy ma tovább maradnak az emberek egészségesek, és tovább is élnek. Ma a foglalkoztatásnak nem az életkor és a leromlott egészségi állapot a legfőbb akadálya, hanem az elavult alaptudás. Nem azért akarnak nyugdíjba vonulni az emberek, mert betegek és fáradtak (a vizsgálatok szerint a nyugdíjba vonulás után ugrásszerűen megnő a háztartási aktivitás), hanem mert érzik, hogy „elévülnek”.

A nyugdíjak mértéke viszonylag magas, vonzó nyugdíjasnak lenni. A nyugdíjkorhatár kitolását számítógépes vagy nyelvi oktatással lehetne összekötni, akkor az idős munkavállalók nem éreznék kényszernek azt, hogy később mehetnek nyugdíjba. Mindösszesen a nyugdíjrendszer problémáit elsősorban nem a nyugdíjrendszerben kell megoldani, hanem jóval korábban, össze kell kapcsolni az oktatás, a családtámogatás korszerű szemléletével – szögezte le Gál Róbert Iván.