Kiss Ernő nyugalmazott dandártábornok szerdán a Központi Kerületi Bíróság előtt is megismételte, amit 2008-ban a Hvg.hu-nak adott interjúban állított: 1996 decemberében Horn Gyula személyes kérésére állították le a Draskovics Tibor akkori pénzügyminisztériumi közigazgatási államtitkár és Csobánczy Péter, a vám- és pénzügyőrségért is felelős helyettes államtitkár ellen hivatali visszaélés gyanújával, „Hézag” fedőnéven elrendelt titkos nyomozást.

Az ügyészség vádirata szerint ez nem igaz, a titkos nyomozást ugyanis a rendőrség bűncselekmény hiányában zárta le. Kiss Ernő vallomásában azonban kitartott az interjúban elmondottak mellett, és hozzátette: ő maga lehetetlenítette el Horn kérésére a nyomozást. „Tudom, hogy ezzel akkor bűncselekményt követtem el, de akkor úgy éreztem, eleget kell tennem a kormányfő kérésének”, mondta, s kérte, hogy a bíróság rendelje el a valóság bizonyítását. A bíróság el is rendelte.

A nyugalmazott tábornok ellen, aki a Nemzeti Nyomozó Iroda jogelődjének is mondható Központi Bűnüldözési Igazgatóság egykori igazgatója, majd az első Orbán-kormány idején rövid ideig az ORFK bűnügyi főigazgatója volt, Draskovics Tibor feljelentése nyomán aljas indokból elkövetett rágalmazásért indult eljárás. A már hivatkozott interjúban ugyanis a fentieken túl azt is felvetette, vajon jó-e, ha egy olyan ember vezeti az Igazságügyi és  Rendészeti Minisztériumot, aki ellen titkos nyomozás folyt, mivel felvetődött annak gyanúja, hogy nevezettek – Draskovics és Csobánczy – hivatali hatalmukkal visszaélve törvénysértően befolyásolták a vám- és pénzügyőrség eljárását egy olajkereskedő cég ügyében.

1996-ban a Kuwait Petroleum Hungary Kft. (Q8) anélkül nyitott benzinkutat az Alföldön, hogy az üzemeltetéshez szükséges valamennyi engedélynek a birtokában lett volna. Egy pénzügyőrségi ellenőrzést követően 83 milliós bírsággal sújtották. A cég egyfelől fellebbezett, másfelől kapcsolatokat keresett és talált is a Pénzügyminisztériumhoz, ahonnan  –  döntően szóban  – olyan utasításokat kaptak a vámosok, hogy a szaktárca az adott ügyben maximum 100 ezer forintos(!) bírságot tart reálisnak és indokoltnak.

A mostani perben azonban már másképp emlékezett Csobánczy Péter volt helyettes államtitkár, Arnold Mihály, a VPOP akkori vezetője és Fehér Károly volt jövedéki főosztályvezető, hogy végül is pontosan ki, kinek és milyen utasítást adott az ügyben. Tény, hogy még írásos nyoma is van a tárca kiállásának a Q8 mellett, s az is tény, hogy a VPOP végül beadta a derekát: 83 millióról 100 ezer forintra mérsékelte a bírságot.

Más kérdés, hogy a vámosok a cégnek kedvező döntéssel egy időben „feljelentették felettes hatóságukat”. A határozat kiadásakor a VPOP Györgyi Kálmán akkori legfőbb ügyész közbenjárását kérte az ügyben. Ő megóvta a döntést, ám végül egy időközben bekövetkezett törvénymódosításra hivatkozva a Q8-nak nem kellett fizetnie.

A rendőrség egy, a vámőrségbe beépült alkalmi informátorától értesült az államtitkár és a helyettes államtitkár beavatkozásáról a Q8-ügybe. (Arra a perben senki nem tért ki, persze nem is tartozik az ügy lényegéhez, hogy a rendőrség miért épült be a vámőrségbe, miért foglalkoztatott ott informátorokat.) A titkos nyomozást, fél évvel  annak elrendelése után azonban ugyanarra a törvénymódosításra hivatkozva szüntették meg, amely a Q8 fizetési kötelezettségét is annulálta.

Mi köze a két dolognak egymáshoz? – kérdezte a bíró, de erre a kérdésére nem kapott választ. Pedig tény, ha Draskovics és Csobánczy jogellenesen szóltak bele a vámőrség munkájába, akkor is hivatali visszaélést követtek el, ha időközben a jog változása miatt a Q8 megúszta a bírságot. 

Kiss Ernő – hangsúlyozva, hogy tisztában van azzal, hogy önmagát is bűncselekmény elkövetésével vádolja – elmondta, hogy 1996. október 13-ról 14-re virradóra vallomást tett Tocsik Márta. – Aki nem emlékezne rá – mondta a tábornok –, a  Tocsik-ügy a két akkori kormányzó párt pártfinanszírozásáról szólt. Másnap Pintér Sándor tudtával és beleegyezésével Kiss bejelentkezett Horn Gyula titkárságán, hogy személyesen tájékoztathassa a miniszterelnököt Tocsik vallomásának részleteiről.

Kiss állítása szerint ekkor kérte őt meg négyszemközt Horn Gyula, hogy zárják le a Draskovics ellen folyó titkos nyomozást. „Arra is megkért a miniszterelnök úr, hogy erről senkinek ne beszéljek. Ezért nem tájékoztattam a kormányfő kéréséről Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitányt sem, ahogy a beosztottaimnak sem szóltam egy szót sem. Egyszerűen lassítottam, ellehetetlenítettem a munkájukat".

A nyomozás ellehetetlenítése úgy zajlott, hogy az ügyben eljáró nyomozó szerint indokolt lett volna meghallgatni Arnold Mihály akkori vámparancsnokot, mivel rajta keresztül adta ki a PM az utasítást a 83 milliós bírság Q8 számára kedvező módosítására. Csakhogy a tábornoki rangban lévő Arnoldot nem hívhatta volna fel az ügyben eljáró rendőr százados, mondta Kiss, egy ilyen találkozót Pintér Sándornak, vagy az ő hozzájárulásával neki kellett volna előkészítenie. Ő viszont szándékosan nem tett semmit.

Kiss állítása szerint tudta, ha Arnoldot a titkos nyomozás keretében megkérdezik, elmondta volna, hogy ki mire utasította, s akkor nem tudta volna teljesíteni a kormányfőnek tett ígéretét, mivel Arnold vallomása alapján nem lehetett volna megtenni, hogy nem rendelik el a nyomozást.

A bíróságon Arnold szemmel láthatóan nem értette, miért állította azt Kiss Ernő, hogy őt csak vele azonos rangú-beosztású vezető megkeresése nyomán hallgathatták volna meg. Ő akár az ügy előadójának (nyomozójának) kérdésére is válaszolt volna. Más kérdés, tette hozzá, hogy jelentenie kellett volna felettesének, az akkor az APEH-et és a VPOP-t is irányító miniszteri biztosnak, hogy elöljáróival kapcsolatban egy titkos nyomozás keretében meghallgatták. Hogy a titkos nyomozás ezután meddig maradt volna még titkos, nem tudni…

A tárgyaláson kiderült, hogy bár az ügy előadója több titkos nyomozati cselekményt és meghallgatást is indokoltnak látott volna végrehajtani, a Horn-Kiss négyszemközti egyeztetés, azaz november 15. után a titkos nyomozás lényegében leállt. Majd decemberben a már hivatkozott jogszabályváltozásra hivatkozva megszüntették.

A bíró kérdésére Kiss Ernő elmondta, Horn Gyulának miniszterelnökként sem volt törvényes joga és lehetősége beleavatkozni a titkos nyomozásba. Kérését ennek tudatában azért teljesítette, mert félt, hogy vezetőtársai sorsára jut, akiket Horn egyik napról a másikra menesztett. (A történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg: Kiss Ernő  állítólag november 13-én ígérte meg Hornnak, hogy leállítja a Draskovics elleni nyomozást, Horn viszont csak november 29-én menesztette – Kiss kivételével – a rendőrség teljes vezérkarát).

Persze a vámőrség vezetői sem tudtak magyarázatot adni a bírónak arra, hogy ha tudták, hogy a pénzügyminisztériumi kérés törvénysértő, miért teljesítették. Ők is félelmeiket hangoztatták: nem sokkal az előtt vonták össze egy miniszteri biztos irányítása alatt a vámőrséget az APEH-hel, féltették a munkájukat, a széküket.

Csobánczy sem tudta megmagyarázni, „miért írta meg a tárca jogi álláspontját” az után, hogy a Q8 ügyében megszületett a jogerős döntés. A bíró sem értette, hogy utólag mit reméltek a jogi álláspontjuk megismertetésétől.

A vád szerint Kiss azért pakolt ki a Hvg.hu-nak, mert eltávolították a rendőrségtől. (Ezért minősítették aljas indokból elkövetettnek a rágalmazását.) A legfőbb vádpont, miszerint azt a látszatot keltette, mintha Draskoviccsal szemben fennállt volna az alapos gyanúja annak, hogy bűncselekményt követett volna el. A titkos nyomozást épp azért rendelték el, hogy tisztázza, megalapozottan gyanúsítható-e Draskovics és Csobánczy hivatali visszaéléssel, vagy sem. Mivel ezt a nyomozást leállították, Draskovicsék felelőssége fel sem vetődhet.

Kiss azonban azt mondta, ő csak a tényeket közölte, nem állította azt, hogy a gyanút a titkos nyomozás megerősítette volna. Mivel Draskovics a tárgyaláson betegsége miatt nem jelent meg, a per a nyáron folytatódik.