A miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestületének levele azért váltott ki országos visszhangot, mert a tanárok általános problémákra mutattak rá. A kollégák elfáradtak, volt, aki úgy fogalmazott, ha maradnak a terhek, elhagyja a pályát. Nem szeretnénk rendszert buktatni, célunk, hogy javítsunk a helyzeten – mindezt Madarász Péter miskolci gimnáziumigazgató fogalmazta meg a parlament kulturális bizottságának ülésén, amelynek napirendjén szerepelt a "levélben megfogalmazottak kivizsgálása".
A menesztett államtitkár, ma már digitális kormánybiztos Czunyiné Bertalan Judit utódja, Palkovics László társaságában érkezett az ülésre, és örömmel újságolta, hogy 198 tankerületben (2207 klikes iskolában) gyűjtötték be a véleményeket, ezután alakították ki azt a húsz kérdéskört, amelyekben voltaképp kategorizálták a panaszokat. Az óraszám-csökkentéstől a pedagógusminősítési rendszeren át a szabad tankönyvválasztásig terjed a skála. Palkovics László is arról beszélt, hogy négy nagy csoportba sorolták a teendőket, vannak benne azonnal megoldandó kérdések, és olyanok, amelyeket szeptemberig, januárig vagy később kell rendezni. A Klik költségvetésének átalakítása áll az élen, utána következik a tanfelügyeleti rendszer egyszerűsítése.
A bizottsági vita békés mederben zajlott, a kormánypárti képviselők úgy üdvözölték a Köznevelési Kerekasztal létrejöttét, mintha a nyolcvanas évek téesz-zárszámadásán lettünk volna. Többen "'jó és biztató kezdetről", "a nemzeti ügynek számító" oktatásról beszéltek, és ilyeneket mondtak: "Örömteli, hogy elindult a párbeszéd." "Megnyugtató válaszokat várunk." "A fókuszban mindig a gyereknek kell állnia."
Ha nincs Hoffmann Rózsa, az ülés résztvevői belefulladtak volna a közhelyekbe. A volt államtitkár az oktatási rendszert érzékeny műszerként jellemezte, és elmondta, ha az embernek csak egy ujja fáj, akkor az egész szervezetünket betegnek érezzük. A finanszírozási gondok és a pedagógusok adminisztratív terhei kapcsán elismerte, hogy ezek erősebbek lehettek, mint az ujjfájás. Vannak bajok, mondta Hoffmann, és hozzátette, mégis elszomorítja, hogy az végül mivé terebélyesedett. A kerekasztalt üdvözölte, de most szerinte az ujjfájást kell orvosolni. Végül odafordult Madarász Péterhez, és azt mondta, levelükben számos olyan állítás található, ami nem felel meg a valóságnak. Szóvá tette, hogy "ha valaki bekiabál az éterbe, fontolja meg, mit beszél."
