Szakemberek nem csak Paksra kellenek, de a bővítés miatt az engedélyezési hatósághoz is (a fotó illusztráció, a Paksi Atomerőműben készítette a cég sajtóosztálya)

Az Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH) választania kell, hogy a régi paksi blokkok felügyeletét, illetve üzemidő-hosszabbítását vagy a bővítést tartja-e fontosabbnak, mert a két, elvileg párhuzamosan végzendő feladat ellátására nincs elegendő személyi kapacitása.

A jelenlegi szabályozás szerint ma Magyarországon egy – a Pakson tervezettekhez hasonlóan kiemelt beruházásban létesülő – nukleáris reaktor engedélyezése lényegesen egyszerűbb és gyorsabb, mint egy szélerőműé, annak ellenére, hogy az utóbbinak a tényleges és főleg a potenciális környezeti hatásai lényegesen kisebbek. Jellemző adalék, hogy az új szabályok szerint az atomerőmű és a szélkerék hatásterülete papíron pontosan ugyanakkora, a telephely és annak 500 méteres sugarú környezete, ami teljességgel életszerűtlen, viszont megkönnyíti, hogy gyakorlatilag mindenkit, aki nem lakik a reaktor közvetlen szomszédságában, ki lehessen rekeszteni az engedélyezési eljárásból.

Ilyen körülmények között a hatósági procedúra törvényes és szakszerű lebonyolításában különösen fontos szerep hárul az OAH-ra. Csakhogy a hivatal pillanatnyilag nincs abban a helyzetben, hogy ennek az elvárásnak megfeleljen. Úgy tudjuk, a nukleáris hatóság kalkulációi szerint a jelenleginél hússzal több szakemberre lenne szükség a telephely engedélyezéséhez, további ötvenre pedig a létesítési engedélyhez.

Ez az jelenti, hogy összességében hetven kiképzett és rutinos szakértőt kötnének le a bővítésből adódó többletfeladatok. A hiányzó létszámot ugyanakkor nem könnyű előteremteni, például azért, mert nincs fedezet a jelentős létszámemelésre az OAH költségvetésében. Másrészt egy nukleáris biztonsági felügyelő kiképzése a szakirányú diplomák és gyakorlatok megszerzése után még legalább két évig tart, vagyis nem megy egyik napról a másikra. A Népszabadság információi szerint ezt a problémát az OAH már többször jelezte a kormánynak, javaslatot téve a megoldásra, de a felvetésekre még nem érkezett érdemi válasz. A hatóság úgy igyekszik megoldani a válsághelyzetet – a közmeghallgatáson az üggyel kapcsolatban feltett kérdésre adott válasz szerint is –, hogy a jelenlegi létszámból próbálnak embereket átcsoportosítani.

További veszélynövelő tényező lehet, hogy a leegyszerűsített engedélyezésben az egyes kockázatforrásokat –egyebek mellett a földrengést, az árvizet, a tűzvészt, a szélsőségesen alacsony dunai vízállást, a terrorcselekményt – egymástól elkülönülten vizsgálják. A program egyelőre nem foglalkozik azokkal az esetekkel, amikor ezek közül a haváriák közül egyszerre több is jelentkezik, erősítve egymás hatásait. Márpedig például a 2011-es fukusimai baleset megmutatta, hogy igazán nagy katasztrófát az ilyen nem várt korrelációk tudnak okozni: az ottani erőmű gond nélkül elviselte volna külön-külön a földrengés vagy a szökőár pusztítását, a kettővel együtt azonban nem tudott megbirkózni a biztonsági rendszere.