– Ne kerülgessük, ha a kérdés arra vonatkozik, hogy idén várható-e az elnök vagy az elnökség elmozdítása, a válaszom: nem. És hogy ne kelljen kétszer megkérdezniük, ha bárki rendkívüli, előre hozott tisztújítást akar, azzal szembe fogok menni. Egy rendben előkészített és lebonyolított, szabályos tisztújítást viszont szeretnék jövő tavasszal.
– Elnökváltást is akar?
– A tisztújítás az alapszervezetek vezetőitől az elnökig mindenkit érint. Hogy ugyanaz lesz-e a párt elnöke, aki jelenleg is, arra korai lenne válaszolni.
– Ha palotaforradalom nincs, mi van? Elnökváltó hangulat?
– Elnökváltó hangulat akkor van, ha a társaság egy emberrel nincs megelégedve. Ha úgy látja, hogy a struktúra rendben van, minden működne, de van egy vezető – megjegyzem, nem az égből pottyant, mi választottuk –, aki nem látja el a feladatát. Nem ez a helyzet. Ha így lenne, akkor az önök kérdései kínosabbak lennének, a megoldás viszont egyszerűbb: elnökcsere. Összetettebbnek gondolom a helyzetet. Úgy látom, volt egy lehetőség, amelyet különösen tavaly ősszel, a Fidesz megroggyanásakor nem használt ki a demokratikus ellenzék. De most is van esély, mert sokkal több, a pártunkra szavazni kész baloldali elkötelezettségű ember, mint amennyi ma az MSZP-t, illetve a baloldal demokratikus erőit választaná. Közvélemény-kutatások szerint a biztos pártválasztók között 14-17 százalékon áll az MSZP. Megfelelő politizálással a kétszerese, 25-30 százalék is elérhető.
|
Hiller István
Koncz György |
– Mit ért azon, hogy megfelelő politizálással? Mi nem megfelelő most?
– Nem gondolom, hogy az emberekben van a hiba. Ha egy politikust másfél éve nem értenek, érdemes föltenni a kérdést: biztos, hogy a választók tévednek ekkora számban? Politikai teljesítmény-deficitet látok. Sokan szívesen szavaznának egy baloldali pártra, ha azt és olyan színvonalon mondaná, amit hallani akarnak. Attól nem duplázódik meg a támogatottságunk, ha még hangosabban mondjuk el, hogy Orbán, takarodj! A kritika mellé saját elképzelést, utat, arcot kell kínálni. A baloldal a rendszerváltás óta két alkalommal is képes volt megmutatni, milyen Magyarországot akar. Először Horn Gyula nemzedéke 1994-ben: az emberek fejével gondolkodtak, nem a párt véleményét akarták ráerőltetni a népre. Akkor is helyes úton jártunk, amikor az EU-tag, a közösséghez nemcsak alkalmazkodó, hanem azt alakító Magyarország képét mutattuk be a 2006-os választás előtt. Ma viszont a baloldal adós a jövőformáló politika felvázolásával. Ez nem alakul ki úgy, hogy az ember leül, gondolkodik egy órát, majd mint Pátmosz szigetén János evangelista, megvilágosodik. Ahhoz, hogy a tömegek nyelvén, tömegekhez szólhassunk, szakmai, intellektuális bázis kell. Tudom, hogy ez nem elég, de megkerülhetetlen, és megbirkózom vele, ha azzal vádolnak, hogy túlságosan intellektuális vagyok. Vallom, hogy fontos a nemzet- és külpolitikai alternatíva állítása az Orbán-kormánnyal szemben, az energiastratégiánk meghatározása, annak megértése, hogyan kapaszkodhat vissza a válság óta lecsúszó középosztály, az, hogy milyen lesz a jövő iskolája. Az alapok nélkül lehet reklámhadjáratot csinálni, de ha nem érted azoknak a sorsát, akikhez beszélsz, nem lehetsz sikeres.
– Jól értjük, hogy amit mond, nem egy korábbi elnök intelme, inkább egy vezetőjelölti program?
– Nyugodtan kérdezzenek nyíltan, barokk diplomáciatörténetet tanítottam, van rutinom.
– Ön lesz az MSZP következő elnöke?
– Az előbb elmondtam: tavasszal szeretnék tisztújítást. Az még fél év. Komolyan gondolják, hogy helyes döntés lenne bármelyik posztra, bárkinek most bejelentkezni? Ez nem az én stílusom. Ám a kérdést nem akarom azzal kikerülni, hogy korai a felvetés. Voltam a szocialista párt elnöke. Van elég fantáziájuk ahhoz, hogy tudják, ahhoz az alapozáshoz, amiről beszélek, nem biztos, hogy az elnöki tisztség a legmegfelelőbb. Ha valaki úgy gondolja, kizárólag az elnöki posztban gondolkodom, nem ismer.
– Miben gondolkodik?
– Az alapozásban. A baloldal jövőjével szeretnék foglalkozni, nem pedig az szeretnék lenni, ami egyszer már voltam. Tudom, miben vagyok jó, miben kevésbé. Nem akarok naponta nyilatkozni a tavaszi áradásról, a borzalmas árpatermésről, az eritreai helyzetről és arról, mit mondott valamelyik kormánytag. Ez számomra a politika felszíne. Nem becsülöm le, mert felszín nélkül nincsen mély, de olyan szerepkört, amely engem a felszínre kényszerítene, nem vállalok el. Jobb vagyok abban, hogy gondolatokat hozzak össze, beszélgetéseket szervezzek olyanokkal, akik bár első alkalommal iszonyú dolgokat vágnak a fejünkhöz, egy idő után kialakul a közös gondolkodás, amely jó irányba tereli a politikust. Az MSZP nem értette vagy rosszul értette az elmúlt években az értelmiséggel való kapcsolatát. Egy párt nem lehet sértődékeny és nem lehet megrendelő, mert a baloldali értelmiség akkor adja oda a kreativitását, ha elfogadod tőle a kritikát is.
– Hol az MSZP helye az ellenzéki térfélen?
– A szocialista párt 1989-ben különböző baloldali áramlatokat egyesített, ami ragyogó politikai teljesítmény volt. Ez a struktúra két évtized után szétesett. Már nem is széttagoltságnál, bomlásnál, hanem morzsolódásnál tartunk: szinte mindenki megcsinálta a maga csoportját. Egyik-másik, a médiában szereplő ellenzéki párt tíz éve még egy platformot sem tett volna ki az MSZP-ben. És minden szereplőnek árnyalatnyival tér el a véleménye részkérdésekben, hogy az egészet már nem is lehet egységben látni. Az is biztos viszont, hogy az összefogásnak azt a formáját, amely 2014-ben megvalósult, még egyszer nem akarom. Nem is lehet sikeres, mert a választók előtt nem életképes.
– A feltételrendszer viszont nem változott: sem a választási szisztéma, sem az ellenzéki erőviszonyok.
– Ma nincs válaszunk erre a helyzetre. Ha másfél év múlva is ez a helyzet, az több mint szomorú. De ezért mondom azt, hogy nem ugrom el a feladat elől.
– A baloldal töredezéséről beszélt. Az előző és a jelenlegi pártvezetés viszont mintha lehetőséget látna abban, hogy a pártból elmentek a liberálisok. Végre lehet egy rendes balos pártot csinálni, amelyik fizetésemelést követel.
– Nem akarok radikálisan baloldalra menő pártot az MSZP-ből. Olyan MSZP-t szeretnék, amelyhez szívesen kapcsolódnak azok, akik csak Orbán Viktort akarják leváltani, de később nem akarnak politizálni, azok a civilek, akik a következő korszak alakításában is részt vennének, illetve azok, akik újonnan szeretnének a politikába beszállni. Nekik is föl kell tenni azt a kérdést: lesz-e kormányváltás az MSZP nélkül? Ha azt feltételezik, hogy igen, és az MSZP a gátja egy progresszív baloldal létrejöttének, akkor a NER-t még húsz évig nem veszélyezteti semmi a baloldalról. Biztosan állítom ugyanis: az MSZP nélkül nem fog menni.
– Ugyanilyen fontos kérdés: vele mehet-e?
– Így van. Ezért igyekszem elkerülni azt a zsarolási pozíciót, amelyből mi semmi mást nem teszünk, csak bekiabáljuk: édes barátaim, nélkülünk úgysem megy. Mert erre az lesz a válasz: rohadjatok meg magatok! Muszáj nekünk is változni.
– Nem szeretnénk történészi feladatokat elvégezni...
– Csak próbálkozzanak.
– ... de az utóbbi időben számtalanszor hallottuk MSZP-s politikusoktól, hogy ez az utolsó pillanat a változtatásra. Aztán nem történt semmi.
– Intézményes garanciát nem tudok adni a változásra. De nem gondolom, hogy magam sokszor beszéltem volna erről, kifejtve talán ez az első alkalom. Fontos megérteni, nagyon különbözik, ha azt mondom: nincsen más utatok, vagy minket választotok vagy nyekk! Vagy próbálom megváltoztatni a saját társaságomat is, hogy megértsük, a céljainkat csak több szereplővel közösen érhetjük el. Van másfél évünk, hogy megcsináljuk, és ha sikerül, akkor egy állító és nem tagadó mondatokat mondó, átgondolt jövőképű baloldal áll majd a szavazópolgárok elé. Egy háromosztatú pártrendszerben pedig 30 százalék körüli eredményből bármi lehet.
– Nem biztos, hogy elősegítjük ezt, de miután Orbán Viktor egy előadásában megdicsérte, megtenné, hogy ön is mond rá valami hízelgőt?
– Nem szabad álságosnak lenni, az elismerő szavak jólesnek, ha az ellenféltől jönnek, akkor is. De azelőtt is kormányváltást akartam, hogy elolvastam Orbán Viktor szavait, és azt akarok azóta is.
– Semmi hízelgőt nem mond?
– Nem. De azt tudom, hogy a szabad szellemű egyetemistákkal folytatott beszélgetés jót tesz a politikus egészségének. Jó egészséget!
