– Soha?
V. Z.: – A politikában soha ne mondjuk, hogy soha. Bő másfelől fél évvel ezelőtt még korántsem tűnt ilyen kilátástalannak a változást akarók helyzete, a menekültválság azonban elfedte azokat a strukturális problémákat, amelyek azóta is változatlanul fennállnak.
Kozák Márton (K. M.):
– Az ország helyzete és a kormány egyetlen célja, a hatalom megtartása között áthidalhatatlan az ellentmondás.
Hogy csak a legutóbbi napok eseményeire utaljak, a Fidesz aláírásgyűjtést kezdeményez az uniós menekültkvóta ellen, miközben a KSH előrejelzése szerint az eddigi egymilliós népességvesztés után 2060-ra további legalább kétmillióval csökken Magyarország egyébként is vészesen elöregedő lakossága.
|
Lattmann Tamás, Kozák Márton és Vajda Zoltán szerint a helyzet nem kilátástalan
Veres Viktor / Népszabadság |
– A közvélemény-kutatási adatok viszont azt mutatják, hogy a többség a kormányoldalt támogatja. A Tárki legutóbbi felmérése szerint a magukat biztos szavazónak valló pártválasztók valamivel több, mint ötven százaléka a Fideszre voksolna.
Lattmann Tamás (L. T.): – De az össznépességen belül mennyi is az a biztos pártválasztó? Csaknem minden második ember nem tudja vagy nem árulja el, kire voksolna. Akkor miről is beszélünk?
V. Z.: – Ha valakinek vannak empirikus tapasztalatai a társadalom valós hangulatáról, hát nekünk éppen a népszavazási kezdeményezés révén sikerült szert tennünk erre. Azt láttuk,
hatalmas a szakadék a pártok mért támogatottsága és az Orbán-kormányt elutasító emberek száma között.
Kétségtelen, hogy az ellenzék népszerűsége alacsony, de megítélésem szerint ez elsősorban az ő teljesítményüket minősíti.
– Meg az önökét, hiszen még százezer aláírást sem tudtak összegyűjteni.
K. M.: – Mivel nekünk nem volt hálózatunk, a támogató pártoké pedig szegényes volt, tényleg keveseket értünk el. Viszont az a sok tízezer ember, akivel sikerült a személyes találkozóig eljutnunk, kedvezően fogadta a kezdeményezést. Pontosan látták, hogy az akció az Orbán-rezsim elutasításáról szól, s ez tetszett nekik.
L. T.: – Mi legalább megpróbáltuk az embereket kimozdítani a passzivitásból, azokat is, akik mindennapi gondolkodásának nem része, hogy nagyobb társadalmi összefüggésekről elmélkedjenek.
Lehet persze azt mondani, hogy nem voltak jók a kérdéseink. Viszont mégis sikerként kell elkönyvelni, hogy – amire eddig nemigen volt példa – nagyjából 15 ezer aláírás az internetről letölthető kérdőíveken jött össze,
szóval olyanok is megtaláltak minket, akikkel nem tudtunk volna valós kapcsolatba lépni.
K. M.: A népszavazási kezdeményezéssel először sikerült rést találni a pajzson. A procedúra maga folyamatos és értelmes ellenzéki tevékenységre adott volna módot a 2015 elejére a tüntetéseket megunó, de az Orbán-rezsimmel szembeni elégedetlenségét három időközi választáson is megmutató, a kormányt a kétharmados többségtől megfosztó tömegek számára. Lett volna esély az Orbán-rezsim fölötti szimbolikus kis győzelmek elérésére, de a lehetőséget sem a politikai szervezetek, sem a panaszkultúrán szocializálódott értelmiség nem ismerte fel.
|
Sokan jönnek maguktól
Veres Viktor / Népszabadság |
– Van több impotens ellenzéki párt, vannak az eltökélt Orbán-fanok, és vannak a civilek. Ebből mi jön ki?
V. Z.: – A civilek és a pártok között nincs valódi ellentmondás, ezt soha nem állítottuk, hiszen egy képviseleti demokráciában a pártok a főszereplők, de jó pártokra lenne szükség. Magyarországon a civil a pártellenességnek és az amatörizmusnak lett a szinonimája, miközben mi se pártellenesek, se amatőrök nem vagyunk. Jelenleg nempártként definiáljuk magunkat, és mindenkivel együttműködünk, aki úgy gondolja, hogy nem szabad lopni és hazudni, s aki ezt vallja, máris a potenciális partnerünk.
K. M.: – Az Orbán-rezsimet hidegre tenni, ez az ambíciónk, mert – honfitársaink többségéhez hasonlóan – minket is úgy neveltek a szüleink, hogy lopni és hazudni nem szabad. Ezért sokakat kifejezetten ingerel, hogy hazánk kormányzása e két tevékenység köré szerveződik.
Erre az alapvető, a hagyományos ellenzéknél sokkal bővebb körre kiterjedő értékazonosságra akarunk építeni.
Számtalan konzervatív emberrel találkoztam, akikkel az Orbán-kormány megítélésében nincs nézetkülönbség. A szálak azonban még nem értek össze, és azt tekintjük feladatunknak, hogy az eddig együtt nem működő autokráciaellenes erők között megteremtsük az együttműködés feltételeit. Hiszen csak egy rezsibiztos gondolhatja, hogy Orbán nem keresztény európai kormányfőkéhez, hanem közép-afrikai diktátorokéhoz hasonlatos korlátozatlan hatalma és családjának gyarapodása (a Forbes magazin napokban megjelent gazdaglistája szerint a legismertebb strómanjaival kiegészített kormányfői família a leggazdagabbak közé tartozik Magyarországon) a legjobb recept a nemzet felemelkedéséhez.
– Még egyszer: október 23-án meghirdették az ÚMK 2.0 verzióját, de túl sok embert nem tudtak ezzel a gondolattal utcára vinni.
V. Z.:
– A visszafogott érdeklődés a magyar társadalom mai állapotáról is elmond valamit.
Fél évvel előtt talán más lett volna a helyzet, s reményeink szerint talán fél év múlva sem ezt tapasztalnánk. Amúgy a népszavazás sikertelenségének alapvető oka a saját hálózatunk hiánya volt. A hozzánk csatlakozó szervezetek, köztük néhány párt pedig vagy ennyire voltak képesek, vagy – ami talán még rosszabb – ennyire tették oda magukat. Nyilvánvaló, hogy a rendszerbontás így nem megy, tehát magunknak kell hálózatot építeni.
– Lesz más néven egy új Magyar Szolidaritás Mozgalom? Mert az nagyon nem jött össze.
V. Z.: – Más módszerekkel próbálkozunk, mint ők annak idején és talán nagyobb sikerrel járunk. Induljunk ki abból, hogyan működik egy párt. Leül sok szakértő egy nagy asztal köré, és összehoz pár száz oldalnyi tutinak vélt programot, amit nem olvas el senki, és az emberek nem is tekintik azt magukénak. Október 23-án a beszédemet azzal zártam: nektek, veletek, egymásért. Ebben látom az alapvető különbséget a mi szervezetünk és a pártok között.
Vannak persze elveink, amelyekből nem engedünk, azt viszont elfogadjuk, ha másoknak jobb ötletei lesznek.
Ahhoz pedig, hogy a változást kívánó emberek közösen gondolkodhassanak, létrehozunk egy internetes platformot. Erre vannak külföldi példák, amelyek azt mutatják, hogy egyes szervezetek a világháló újszerű felhasználása révén drámai gyorsasággal növelték a támogatóik számát. Tehát mi is megpróbáljuk megszólítani azt a bizonytalan számú sokaságot, amelynek tagjai – akár milliókról lehet szó – jószerivel csak a közösségi médiából szerzik az információkat. Szóval a hálózat építése nem azt jelenti, hogy pártirodákat alakítanánk ki.
– Csinálnak egy internetes oldalt, ahol közzéteszik a gondolataikat, esetleg létrehoznak egy Facebook-csoportot?
V. Z.: – A Facebook fontos felület, de nem alkalmas komoly viták lebonyolítására, megoldási javaslatok kidolgozására, és önmagában
egyes tartalmak megosztásából vagy lájkolásából nem lesz kormányváltás.
Nem szeretnénk elkövetni azt a hibát, hogy többet ígérünk, mint amire képesek vagyunk, és most csupán egy olyan eszközben gondolkodunk, amelynek segítségével mindenki, bárhol éljen is az országban, részt vehet a közös munkában, mert mi komolyan hiszünk a részvételi demokráciában.
|
Lehet sikerrel járni
Veres Viktor / Népszabadság |
– De hogyan találják meg az embereket?
L. T.: – Sokan jönnek maguktól. Jönnek például azok, akiknek elegük van az intézményes lopásból, a hazudozásból és az ellenségkép-keresésből. Ugyanakkor az aláírásgyűjtés során azt is kértük a népszavazási kezdeményezésünk támogatóitól, hogy adják meg a telefonszámukat és az e-mail-címüket. Az adatvédelmi hatóságnál ezt bejelentettük, így akik a kért információt rendelkezésünkre bocsátották – és igen sokakról beszélünk –, azok egy legális adatbázisba kerültek.
– És mi lesz akkor, ha kiderül, hogy van sok százezer támogatójuk?
K. M.:
– Öröm. De mi nem a sokadik kis támogatottságú szervezet létrehozását ambicionáljuk, hanem azt akarjuk, hogy együttműködés alakuljon ki a Magyarországot a nyugati civilizáció útjára visszavezetni kívánó autokrácia-ellenes erő között.
Ehhez fogunk eszközt, felületet adni.
– Miért gondolják, hogy nagyobb eséllyel ültethetik egy asztalhoz azokat, akik ma gyakran homlokegyenest ellentétes nézeteket vallanak, és a közös nevező legfeljebb az „Orbán takarodj"?
V. Z.: – Induljunk ki abból, hogy mi van most. A társadalom jelentős része elutasítja az Orbán-kormányt, de a széttöredezett autokráciaellenes ellenzék támogatottsága összességében nem éri el talán a húsz százalékot sem. Ennél rosszabb már aligha lehet, ezért nem is akarunk azzal foglalkozni, hogy kit kivel kellene összeültetni.
L. T.:
– Nekünk egyik pártpolitikushoz sincs semmi közünk, és nem is érdekel minket, leülnek-e egymással.
Remélem, lesz értelmes párbeszéd, de ezzel nekünk most nincs dolgunk. Az egész népszavazási kezdeményezést alulról indítottuk, anélkül, hogy bármely pártot megkérdeztük volna róla. De jól is néztünk volna ki, ha megkérdezzük őket, mert elég gyorsan kiderült, hogy sokan nem bizonyultak partnernek ehhez. Most azt szeretnénk elérni, hogy az ország helyzetéről ugyancsak „alulról" megfogalmazott elképzeléseink megjelennének, és derüljön ki, hogy elég sokan vannak-e azok, akik hajlandók velünk közösen gondolkodni. Ha pedig tényleg elég sokan lesznek, nem is kell megkérdeznünk senkit, hogy ki kivel ül le.
– Mert kivisznek százezreket az utcára, és megüzenik az ellenzéknek, hogy tegyék végre normálisan a dolgukat? Ebből lesz kormányváltás?
L. T.: – Azt hogy mi lenne, ne most kelljen hirtelen kitalálnunk.
K. M.: – Hadd emlékeztessek arra, hogy 1989 nyarán az MSZP könnyedén nyerte volna a választást. Ha akkor felteszi valaki a kérdést, hogy ebből miként lesz rendszerváltás, nemigen érkezett volna meggyőző válasz. És mégis megtörtént.
|
Sem Argentína, sem Portugália nem lett labdarúgó-világbajnok, miközben az egyiküknél Messi, a másikuknál meg Ronaldo játszott. Nyert viszont Spanyolország, majd Németország, mert csapatot tudtak építeni
Veres Viktor / Népszabadság |
V. Z.: – Nem tudjuk, hogyan lesz kormányváltás. Azt viszont tudjuk, hogy a társadalom széles rétegeit érintő kérdésekre miként adhatunk adekvát válaszokat. Egyebek mellett úgy, hogy a szakértőink véleményét közzétesszük, és létrehozunk olyan platformot, ahol mindenki kifejtheti a saját álláspontját, mert nem biztos, hogy a miénk a jó.
– Akkor röviden összefoglalva: ami ma van, az tarthatatlan, tehát cselekedni kell. Az ÚMK tehát lép, vállalva, hogy amivel próbálkozik, az ugrás a sötétbe, és nem tudni, mi jön ki belőle.
V. Z.: – Kérem, a semminél ez is sokkal több és, aki ma azt mondja, neki van tartható menetrendje, az átveri az embereket. Nézze meg, mennyi minden történt az elmúlt egy évben: tüntetéssorozat, jelentősen gyengülő kormány, majd a menekültügy és a Fidesz visszaerősödése. Nagyon gyorsan változik minden. Különben megismétlem:
vannak olyan példák, amelyek azt mutatják, hogy lehet sikerrel járni.
Különösen akkor, ha merev intézményi struktúrák alakultak ki, és nagyrészt ugyanazokkal a politikai szereplőkkel találkozunk évtizedek óta. Ebből a körből valamiképpen ki kellene szabadulni.
L. T.: – Én 13 éves voltam a rendszerváltás idején, de érzékeltem: a begyepesedett pártkáderekhez képest üdítő volt hallani az akkor nyilvánosság elé lépő ellenzékieket.
Most legfeljebb annyiban más a helyzet, hogy a hatalmat nem elhízott apparatcsikok, hanem a „politikuskeltetőkből" kijött, frissen vasalt öltönyt viselő, s bár zömében fiatal, de ugyanolyan ostoba emberek képviselik.
Ha ezekhez képest nem tudunk alternatívát kínálni, akkor tényleg teljesen értelmetlen, amit csinálunk.
K. M.: – Megértem a szkepszisét, hiszen mi még vezért sem ajánlunk. De sem Argentína, sem Portugália nem lett labdarúgó-világbajnok, miközben az egyiküknél Messi, a másikuknál meg Ronaldo játszott. Nyert viszont Spanyolország, majd Németország, mert csapatot tudtak építeni. Mi most ezzel próbálkozunk.
