Az aláírásgyűjtés eddigi tapasztalatai is egyértelműen azt mutatják, hogy valós társadalmi igényt fogalmaztak meg – állítja Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. Meggyőződése: egyes munkakörökben az emberek olyan mértékben elhasználódnak, hogy szükség van az előrehozott nyugdíj lehetőségének megteremtésére. Hangsúlyozta, hogy az érdekképviseletek tárgyalni szerettek volna más megoldásról – így például a korkedvezményes nyugdíjról –, de a kormány és a munkaadók erről hallani sem akarnak.
Kordás szerint most nem azt kellene hangoztatni, hogy a kezdeményezésük miért nem valósítható meg, mert
a politika dolga egy eredményes népszavazás esetén egészen más lenne:
keresnie kell az előrehozott nyugdíj bevezetéséhez szükséges forrásokat. Az érdekvédő különben bizonyos benne, hogy lehet ehhez pénzt találni. Amennyiben a szakszervezeteknek sikerülne elérniük, hogy a bérfelzárkóztatási programjuk megvalósuljon, akkor a következő három esztendőben a fizetések kilenc-kilenc százalékkal nőnének – mondta –, s az önmagában a járulékbevételek számottevő emelkedésével járna.
Nem akar azonban az elnök találgatni, hanem szakértőket kértek fel, hogy vizsgálják meg, hogyan teremthető elő az a becslések szerint évi legalább kétszázmilliárd, amelyre az előrehozott nyugdíj esetén a nyugdíjkassza egyensúlyának megőrzése érdekében lenne szükség. Azt ígérte, már a hét végén előállnak az első elemzéssel, és sikerül bemutatniuk, hogyan lehet fenntartható és igazságos nyugdíjrendszert kialakítani Magyarországon.
|
Visszafelé is elsülhet a nagy népi nekibuzdulás
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Farkas András, a nyugdijguru.hu alapítója kedden publikált a Világgazdaságban egy cikket, amelyben nem vitatja, hogy a népszavazási kezdeményezés valós társadalmi problémára mutat rá, ám két-három éven belül legalább százezerrel nőne a nyugdíjas férfiak száma, ami 220-260 milliárdba is kerülhetne. Emiatt szerinte csökkenteni kellene a nyugellátás összegét, vagy a járulékokat kellene emelni, kivéve, ha a gazdaság teljesítőképessége tartósan három-négy százalékkal nőne. Felvetette emellett, tartani lehet attól, hogy „a nagy népi nekibuzdulás visszafelé sül el”. Tehát szigoríthatják a nők kedvezményes nyugdíjazásának feltételeit, és nem negyven, hanem 42 év után vonulhatna mindenki vissza. Pedig már
az is kérdéses, negyvenévnyi munkaviszonyt egyáltalán össze lehet-e szedni. Farkas szerint erre elsősorban azoknak van esélyük, akik szakmunkásképzőt végeztek, és 17 éves korukban dolgozni kezdtek.
A szakértő ugyanakkor jelezte, hogy a nyugdíjasok között a férfiak aránya mindössze 38 százalék, miközben ők átlagosan 16 százalékkal magasabb kereset után fizették meg a közterheket, mint a nők. Tehát nagyobb összeggel járultak hozzá a nyugdíjkasszához is, ezzel szemben rövidebb ideig élvezhetik a nyugdíjat. Farkas azt is elismeri, hogy az egységes nyugdíjkorhatár különösen hátrányos a nehéz fizikai munkát végző, illetve az egészségre ártalmas munkakörökben foglalkoztatottak számára.
Ez a szakszervezetek legnagyobb problémája is – fogalmazott Kordás. A korkedvezményes, illetve a korengedményes nyugdíj megszüntetése miatt – ez utóbbi ráadásul a költségvetésnek egyetlen fillérjébe sem került, mert a munkáltató a tényleges nyugdíjkorhatár betöltéséig előre kifizette a járulékokat – a rendszer teljesen rugalmatlanná vált.
Az érdekképviseletek egyébként nem először próbálkoznak népszavazással. „Egyetért-e Ön azzal, hogy 40 év szolgálati idő megléte után az öregségi nyugdíj – az öregségi nyugdíjkorhatárra tekintet nélkül – a nyugdíj csökkentése nélkül, az eredményes népszavazást követő év januárjának 1. napjától igénybe vehető legyen?” – tette fel a kérdést még 2010-ben a vegyipari szakszervezeti szövetség. A kezdeményezés megjárta az Alkotmánybíróságot is, így az aláírásgyűjtés csak 2012 elején kezdődhetett meg, ám nem sikerült kétszázezer támogatót találni.
