Azt kellett volna elhitetniük, hogy a Sláger és a Danubius Rádió - az örökké acsarkodó Fidesz és MSZP közreműködésével bonyolított - megszüntetése teljesen normális dolog, ilyen az élet, akik vannak, mennek, jöhetnek helyettük valaki mások.

Minderről nagyjából hárommillió hallgatót kellett volna meggyőzniük, ami eleve kivitelezhetetlen vállalkozás. De próbálkoztak vele, s ennek voltak megejtő momentumai is. A Class FM-en például reggel 8.15-ig kellett várni arra, hogy egy lojális hallgató betelefonáljon, s elmondja, szerinte a műsor tökéletes, elégedett Madonnával is. A műsorvezetőnő, aki hétvégi csajszis műsorokat fog vezetni, elcsukló hangon nyugtázta, hogy megdicsérték őket.

A Neo FM reszelős hangú reggeli "kamikáze" szpíkerei, Lovász László és a rapper Ganxsta Zolee "vagesz" módon reagált arra, hogy a tegnapi slágeristák pofátlan betolakodóknak tekintik őket. Ganxsta egy emelkedett pillanatában Nietzschét idézte, s hozzátette: mindez nem tölti el félelemmel, sokkal inkább megacélozza. Aztán tovább zörgette a műsort. („Halló, bocsi, kicsit reszel a hangod" - olvasták be a hallgató üzenetét.)

A páros földobta, hogy a meggyesegyházi templom épülete négy és félmillió forintért eladó. Nosza, bíztatták a Sláger helyén a hallgatókat, mit csinálnának a templommal, ha megvennék. Az "épületes" start után a neósok délutánra már annyira fölbátorodtak, hogy egy "volt bumerángos" hallgató sms-üzenetét tolmácsolták: reméli, nem azt a húsz számot fogják ismételgetni, mint slágeres elődjük.

Közben mindkét adón arra bíztatták a hallgatókat, jelentkezzenek, hadd lehessen megtudni (mert még nem tudják), kiknek készítik a műsort. Amikor beolvasták, hogy Joseph Haydn közel tíz évig tartózkodott Eszterházán, s felhangzott az ismert rapper gyulafirátóti dala, gyakorlott mozdulattal visszatekertem a Bartókra. Nem írom meg senkinek sms-ben, de onnan jöttem.

Nem voltam soha a Sláger rádió hallgatója. De mióta megszületett a döntés, családom tagjaitól, rokonaimtól, ismerőseimtől azt hallom - és nyomják ám ezerrel -, elmehet a két "szemét párt" a búbánatba, a "szemétségnek" ára van. Kezdetben csitítani próbáltam környezetem, aztán mérlegeltem: ha nekem nem is tűnt olyan fontosnak, az enyéimnek a jelek szerint sokkal fontosabb volt az a rádió, amit megszoktak. Akkor viszont közvetve engem is érint a dolog. Nem mindegy, hogy közvetlen környezetem milyen hangulatban kezdi a napot. Ha dühöngnek, az nekem sem lehet jó.

De ez egyéni szoc probléma. Van itt egy ennél bonyolultabb eshetőség is. A hárommillió hoppon maradt rádióhallgatónak vajon lesz-e módja arra, hogy az ORTT-döntés miatti fölháborodását a tiltakozó telefonüzeneteken túl, konkrét formában is kifejezze? Magyarul: az, hogy valaki megszokta a reggeli csacsogást és ökörködést, ám most elvették a játékszerét, mennyire befolyásolhatja a választásokon a politikai döntését?

Összefügg, összefüghet-e ez így?