Nem engedélyezte a balatonalmádi Magyar-Angol Tannyelvű Gimnázium – a diákokat és nézeteiket listázó – igazgatónője, hogy Heller Ágnes filozófus etikaelőadást tartson az idén 25 éves oktatási intézményben. Gránásiné Bácsi Tünde a veszprémi Veol.hu honlapnak azzal indokolta saját hatáskörben hozott döntését, hogy a szülők kérték tőle: a filozófus ne tarthassa meg az angol nyelvű órát.

Heller Ágnes egyébként a Várpalota blog szervezésében rendezett konferencián vett részt, s emellett végül Balatonalmádi helyett a veszprémi Amerikai Kuckóban tartott előadást.

Kész Zoltán, a veszprémi Amerikai Kuckó és a Szabad Piac Alapítvány igazgatója – maga is egykori balatonalmádi gimnazista – úgy tudja, a szülők egyáltalán nem ellenezték Heller meghívását az iskolába, sőt a szervezésben is közreműködtek.

A veszprémi rendezvényre végül is több balatonalmádi diák is elment. 

A szülők és a tanárok, főként a gyerekek érdekében, még név nélkül sem akartak megszólalni. Egyik pedagógus némi unszolásra végül úgy fakadt ki: téved, aki azt hiszi, hogy itt csupán egy korlátolt vezető magánakciójáról van szó. Amit tesz, az tetszik a fenntartóinak, valószínűleg meg is dicsérik érte. Az igazgatónő a mostani vaskalapos oktatási kurzus egyik emblematikus figurája. Ő ma az ideológiai etalon.

(Gránásiné az az igazgató, aki adatokat gyűjtött a végzősök sztrájkkal és keretszámokkal kapcsolatos nézeteiről, ezért az idén januárban háromszázezer forintos bírságot szabott ki rá a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság.)

Többször is próbáltuk elérni Gránásiné Bácsiné Tündét, de nem jött a telefonhoz.

Előbb azért nem, mert „éppen mással beszélt”, aztán órát tartott, majd a szülői munkaközösség ülésére készült. E-mail kérdéseinkre sem válaszolt, pedig azokat magyarul tettük fel.

Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a Magyar-Angol Tannyelvű Gimnázium igazgatója nem beszél angolul. Ebbéli hiányosságának igazán a ballagáskor látta kárát. Olyan elegánsan ugyanis valószínűleg még nem csináltak bolondot egy iskolaigazgatóból a diákok, ahogyan azt a balatonalmádi Magyar-Angol Tannyelvű Gimnázium végzősei tették.

Elköszönő beszédüket két nyelven mondták el. A magyar a szokásosan szépelgő, érzelmes búcsú volt, az angol pedig diákosan szókimondó. „Végül szeretnénk megköszönni a tanári karnak és vezetőségnek, akik kivétel nélkül mindent megtettek értünk” – hangzott el magyarul. Angolul ezt úgy olvasták fel az ünnepségen, hogy „szeretnénk megköszönni majdnem mindenkinek”. Aztán: „A vezetőség messzemenőkig szakszerű és professzionista volt végig az évek során” – dicsérték őket magyarul. Az angol szövegben pedig hallható volt az a kitétel is, hogy „kivéve az utolsó évet.”

Minden diák értette, kivéve az igazgató asszonyt. 

Kitiltásáról megkérdeztük Heller Ágnest is, aki a szervezők szerint sztoikus nyugalommal fogadta, hogy Balatonalmádiban nem engedték megtartani az óráját.

– Ha belegondolok, szinte az egész életemben ez történt – mondta a professzor asszony. – Sokszor akarták távol tartani a gondolataimat, a személyiségemet másoktól. Nincs ebben semmi ismeretlen, semmi váratlan. Ilyen országban élünk.

– Az elutasítás az ön személyének szólt, vagy annak a filozófiai, etikai gondolatrendszernek, amit képvisel? – faggattam tovább.  

– A kettőt aligha lehet elválasztani egymástól – válaszolta.

– Nem megalázó, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként, saját hazája egyik középiskolájában nem engedték beszélni? 

– Nézze, a hatalom odahelyezett a balatonalmádi iskola élére egy olyan igazgatót, akit nem választott meg és nem akart az ottani közösség, ám ő úgy gondolja, eldöntheti, milyen értékeket enged a tanulók közelébe, s milyen etikai gondolatoktól védi, óvja őket. Hogy mennyire viselt meg? Vagyok én annyira harci kanári, hogy ez nem veszi el a kedvemet.    

Heller Ágnes