A Széll Kálmán tér szomszédságában vagyunk, a Lövőház utcában. Az emlékhelyéül szolgáló pad egyik felét szombaton gyertyák és mécsesek borították, másik fele pokróccal letakart személyes holmiját őrizte. A támlán átlátszó dossziéba bújtatott papírlap és emléktábla hirdette, ki volt Ábráhám Sándor: „Nyugalmazott vájár, irodalomszerető büszke Ember.”

A pad, amelyik Ábrahám Sándor „otthona” volt Korponai Tamás / Népszabadság

Hétfőre viszont mindent eltakarítottak a városrendészek. Eltűnt a pokrócra tett virág is. Csak az odacsavarozott emléktábla maradt: „Akinek méltósága van, nem lehet nincstelen.”

A járókelőktől megtudjuk, hogy a padtól nem messze lévő irodaház takarítónői kora reggel gyakran vittek ennivalót Ábrahám Sándornak. Időnként a szemközti pékségből is megkínálták. „Volt, amikor elfogadta, és volt, amikor nem” – vonogatja a vállát a pékségben dolgozó kedves mosolyú asszony.

Söprögetett, olvasgatott, beszélgetett – jellemző tulajdonságaiként leggyakrabban ezeket említik a környékbeliek. Bár a Gyöngy sörözőbe nem járt be, ott is ismerik. „Mindig azt mondta, hogy könyvet adjon neki, aki segíteni szeretne rajta. Rejtő Jenő volt a kedvence” – közli az egyik vendég.

A pad mellett álló kocsiba épp egy huszonéves fiatal férfi készül beszállni, gitárját autója oldalához támasztja: „Mindenki szerette. Nemcsak a saját környezetét tartotta rendben, hanem az egész utcát. Mindegyik kocsiról tudta, hogy kié. Figyelte, hogy van-e valamilyen gyanús mozgás. Teljesen úgy viselkedett, mint egy jó házmester – ház nélkül.”

Az emberekben a gyász, a lelkesedés és a meghatódottság érzései keverednek. A lelkesedés és a meghatódottság az emlékhelynek szól. „Nagyon szép” vagy éppen „csodálatos” dolognak tartják, hogy méltó módon emléket állítanak egy hajléktalannak.

Általános vélemény szerint, bár neveket senki sem tud mondani, lakók tették ki az emléktáblát. Némelyek viszont mást hallottak. A tippek nyomán hajléktalanokkal foglalkozó szervezeteket és több közeli iskolát felhívunk,még az önkormányzatnak is telefonálunk – egyikük se volt. Akkor hát mégis a lakók…

A Lövőház utcában a hajléktalanok lapját, a Fedél Nélkült áruló férfi közeledik. Kiderül, hogy valamikor gázszerelőként dolgozott. A megvilágított utcán furcsa árnyékok játszanak, kicsit mintha hasonlítana Mészáros Lőrincre. De jobban megnézve egész biztosak leszünk abban, hogy nem ő az. A neve is más: Soós Józsefnek hívják.

Salgótarjánból jött tíz éve, 48 éves. Tudomása szerint Ábrahám Sándor 54 éves volt, amikor meghalt. Soós József, amikor elmegy a pad mellett, mindig elmormol egy imát. Szinte suttogva mondja: „Nagyon jó srác volt.”