Emellett – tudta meg lapunk – a kikötő városi tulajdonban maradt szárazföldi területét kibérelték 15 évre Keszthelytől évi nettó 3,6 millió forintért, ami a 7600 négyzetméteres telekkel számolva úgy havi 300 ezer forintos díjnak felel meg. A keszthelyi üzletet már akkor sokan feltűnően kedvezőnek találták, s most ezeket a véleményeket alátámasztani látszanak azok a feltételek, amelyeket az alsóörsi kikötő bérbeadása kapcsán fogalmaztak meg. Bár a két kikötő és hasznosításuk sok ponton eltérő, a főbb paraméterek összevetése így is tanulságos.
Tény, hogy a keszthelyi kikötőben az épületeket megvette a Tiborcz-cég, ami nyilvánvalóan csökkenti a terület bérleti díját. Rögzíteni kell azt is: Alsóörs a hajósok szemszögéből frekventáltabb település, mert közelebb fekszik Budapesthez, és a balatoni vitorlásélet központjában van. Ezzel szemben a keszthelyi – recepcióval, fürdőházzal, snack-bárral ellátott – kikötő mindössze 11 éves, az alsóörsi 31 esztendeje épült, igaz, azóta voltak kisebb-nagyobb felújítások, készült például 15 éve egy könnyűszerkezetes közösségi ház.
A keszthelyi kikötő tökéletes fekvésű, remek környezetben van, míg Alsóörsön a vízügyi igazgatósággal osztozik majd a bérlő, vagyis a jachtokról nyíló panorámát olykor a szomszédos kikötőmedencében ringó uszály és kotrógép is színesíti. Mindezek ismeretében is figyelemre méltó a két kikötőre eső, 15 évre vetített kiadások összevetése. A Tiborcz-cég összesen – a vételárakat és a terület 15 éves bérleti díjait alapul véve – 413 millióért jutott a 7600 négyzetméteres, 200 hajó-, plusz 20 csónakhelyes kikötőhöz.
Alsóörsön 311 millióba kerül a 2100 négyzetméter és az 55 hajóhely, vagyis harmadannyival nagyobb befektetéssel sikerült Keszthelyen három és félszer nagyobb területet és négyszer annyi kikötőhelyet szerezni.
Ráadásul az épületeknek és az eszközöknek a tulajdonjogát vették meg. Fontos viszont megjegyezni: több megkérdezett szakember is úgy vélte, „nyilvánvalóan nyomott a keszthelyi ár”, ugyanakkor jelezték, alighanem vastagon fogott a vízügy ceruzája, „meglehetősen erősnek tűnő” összeget jelölt meg bérleti díjnak.
A nyomottnak tűnő árról már korábban megkérdeztük a Balatoni Hajózási Zrt.-t, de választ nem kaptunk. A 22 tóparti önkormányzat tulajdonában lévő cég vezérigazgatója arra hivatkozva nem válaszolt akkor és azóta sem a kérdéseinkre, hogy „tudomása szerint” a keszthelyi polgármesternek – a fideszes Ruzsics Ferencnek – hasonló kérdéseket tettünk fel, a városvezető nyilatkozatát pedig nem kívánja kiegészíteni.
A keszthelyi önkormányzat a terület bérleti díjának nagyságát azzal igyekezett igazolni: a Balatoni Hajózási Zrt. korábban, még 2012 előtt évi 2,3 millió forint bérleti díjat fizetett, s mivel az új bérlő 3,6 milliót ad, még jobban is jártak. Ami Alsóörsöt illeti: megkérdeztük a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot is arról, hogy ők mi alapján határozták meg a bérleti díjat. Azt írták: „A bérleti díj minimumát az eddigi bérlő, az Alsóörsi Vitorlás Sport Egyesület által 2014-ben fizetett bérleti díjban határoztuk meg, hiszen, ha ők tudták telt házzal működtetni a kikötőt, akkor nagy valószínűséggel más is tudja.”
E ponton érdemes megemlíteni, a keszthelyi önkormányzat nem adott pontos információkat arról, milyen forgalma volt a végül el-, illetve bérbe adott kikötőnek. Annyit közöltek mindössze: „Az elmúlt három évben az addig évi csaknem húszmilliós veszteséget termelő vitorláskikötő folyamatosan felfejlődött, jelentősen megnövekedett a hajóhelybérlők száma, élénk vitorlásélet bontakozott ki.” Később már tompítottak a sikerjelentésen, s azt mondták: a 200 férőhelyes kikötőben száz fölé emelkedett a bérlők száma.
|
Az árban nem látszik, hogy Alsóörs kikötőjében negyedannyi a hely, mint Keszthelyen
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Akad más differencia is a két „ügy” között. A vízügy nyílt versenyeztetés során próbálja bérbe adni az alsóörsi ingatlant, és érvénytelennek minősíti a pályázatot, ha a minimálisan előírt bérleti díjat senki nem ajánlja meg. Keszthelyen másként készültek az üzletre. Amikor a Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft.-től korábban megkérdeztük, miként értesültek a kikötő eladásáról, csupán azt válaszolták: „Keszthely Város Önkormányzatát a Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. kereste meg vételi ajánlattal.”
Ennél részletesebben ismertette a folyamatot legújabb tényfeltáró cikkében az Átlátszó. Mint írta, a kikötői jogok és épületek – valamint a vételi opció – jogszerűen került pályáztatás nélkül a keszthelyi önkormányzat cégéhez. Az oknyomozó portál és lapunk információ szerint a megállapodásnak része volt az is, hogy ha 2014 végéig nem veszi meg a város az ingatlanokat, akkor 50 milliós kötbért kell fizetnie. A határidőhöz közeledve felgyorsultak az események, az Átlátszó szerint a város „trükkös megoldást választva december 9-én bejelentette a hajózási társaságnak, hogy az önkormányzati cég él az opciós jogával. Egyetlen napra rá pedig villámgyorsan szerződést kötöttek Tiborczékkal a társaság eladásáról. A portál szerint az ingatlanok megvásárlására már jogosulttá vált cég eladásánál azért nem volt szükség pályáztatásra, mert a vételárat 7 millió forintban határozták meg – a további 22,8 millió a Keszthely felé fennálló cégadósság volt –, vagyis messze volt a 25 milliós pályáztatási értékhatártól.
A 450 milliót meghaladó ajánlatot korábban kevesellték és visszautasították
 |
| Fotó: Móricz-Sabján Simon |
A keszthelyi kikötő eladása ügyében megkerestük Horváth Gyulát (képünkön), aki 2013-ig, tizenhét éven át vezette a Balatoni Hajózási Zrt.-t. Mint felidézte, a kikötő szerencsétlen körülmények között „született”. A kétezres évek elején nagy igény mutatkozott arra, hogy a tó nyugati medencéjében is legyen egy színvonalas vitorláskikötő, akkoriban 50-60 német hajós jelezte előre, bérelnének helyet Keszthelyen, ha lenne.
Nekiláttak a munkának, a kikötő megépült – Horváth szerint akkoriban kiemelkedően jó színvonalat képviselve –, csakhogy a bérlők rohama elmaradt: az átadás előtti időszakban volt ugyanis kritikusan alacsony a tó vízállása, így sorra mondták vissza a jelentkezéseket a német vitorlázók.
„Jómagam is sok kritikát kaptam akkoriban a kudarc miatt, azért, mert kihasználatlan maradt a modern kikötő” – fogalmazott a volt vezérigazgató, aki összesen 42 évet húzott le a cégnél. Állítja ugyanakkor, hogy a rossz kezdet után évről évre javult a helyzet. „Bár továbbra sem volt nyereséges a létesítmény, folyamatosan nőtt a bérlők száma, sok jel mutatott arra, hogy a kikötő, ha lassan is, de beindul.” (Ez utóbbit a keszthelyi önkormányzat is elismerte.)
A vezérigazgatótól megkérdeztük: ha úgy látták, van jövője a kikötőnek, akkor – miként azt Keszthely városa állítja – miért akarták bezárni? „Soha fel sem merült a kikötő bezárása” – fogalmazott Horváth Gyula, aki megemlítette: – Nem fedik a valóságot azok a kijelentések sem, amelyek szerint a most eladott kikötő lepusztult lett volna, jelentős felújításra szorulna.
Itt érdemes megemlíteni, hogy egy az interneten is fellelhető jegyzőkönyv szerint 2009-ben a hajózási cégnek volt egy mérlegzáró közgyűlése, amin „a 2008-as év zárása, illetve a 2009. évi terv, valamint a keszthelyi kikötő értékesítése volt tárgyalva”. Erről is megkérdeztük Horváth Gyulát, aki azt mondta: volt egy befektető, aki emlékei szerint 450-470 milliót kínált a hajózási cég ingatlanaiért, a kikötői jogokért, de végül visszalépett az üzlettől, mert a Balatoni Hajózási Zrt. tulajdonosai ennél jobb feltételeket akartak elérni. (B. A.)
