Tíz napja, hogy a márianosztrai börtönben beindult a NATO-drót üzemszerű gyártása, így vélhetően nem szorulunk többé a kínai importra.

Az üzemben – kínai gépen – két műszakban 35 elítélt napi 1500 méternyi pengés drótot állít elő. Ha tízmillió helyett legalább ötvenmilliót költenek berendezésekre, a kapacitás jóval nagyobb lett volna, de kérdéses, meddig tart a kerítés­építési konjunktúra, mert a megtérülési idő még az olcsó munkaerő mellett is legalább két-három év. Valószínűleg ezért is nem látnak üzletet élelmes befektetők a drótbizniszben.

Ugyanakkor – ha be is fejezték volna a műszaki határzár telepítését –, forrásaink szerint az üzemre akkor is szükség lenne, mert a több száz kilométernyi gyoda és a számos őrzött létesítmény, így például a börtönök körüli védművek állandó karbantartásra szorulnak. Ráadásul a déli határon kiépített kerítés magában is sok munkát ad. A határsértők száma nagyjából nulla, a vadak viszont tetemes károkat okoznak, egy nagy testű állat ugyanis könnyen a földbe döngölheti a gyodát. Így a Márianosztrán gyártott pengésdrótra folyamatos az igény.

Lehengerlő munka a márianosztrai börtönben Szigetváry Zsolt / MTI

Emellett számolni lehet azzal is, hogy a migrációs útvonalak megváltozhatnak, és ha Ausztria lezárná a határait, a menekültek Bulgária, Románia, sőt akár Ukrajna felé is vehetnék az irányt. Arra pedig a kormány az eddigi gyakorlata alapján csak egy választ adhatna: legyen kerítés a román és az ukrán határ mentén is! Akkor jöhetne újabb öt-hatszáz kilométernyi gyoda, és csúcsra járathatnák a márianosztrai börtönüzemet.

Addig elképzelhető, hogy a hazai szükségletet meghaladó pengésdrótot exportálják. Nagyobb mennyiség értékesítése viszont egyelőre nincs napirenden. Szlovéniának 24 ezer tekercs NATO-drótot és 16 ezer oszlopot értékesített Magyarország, Macedóniának pedig tízezer tekercs pengésdrótot, oszlopverő gépet, valamint technikai eszközöket szállítottunk. Mindebből azonban csak az oszlop volt hazai termék – amit szintén fogvatartottak közreműködésével gyártottak Dunaújvárosban –, míg a szlovéneknek szállított dróthengerek esetében a magyar fél csupán viszonteladó volt.

Miután déli szomszédunk másutt hiába próbálkozott, hogy rövid határidőre gyodát vásároljon, a magyar kormány az itthon felhalmozott készlet egy részének továbbadásával sietett a segítségére. A macedónok pedig ingyen kapták tőlünk a NATO-drótot, amiben már volt a próbagyártás idején készült márianosztrai termék is.