galéria megtekintése

„Bárkit kicsinálhatnak” – alázzák az időseket a Kútvölgyi otthonban

20 komment


Szalai Anna

Kevés ennivaló, tiszteletlen, nemtörődöm ápolók, megalázó helyzetek és kiszolgáltatottság – erre panaszkodik a Kútvölgyi úti idősotthon egyik lakója. A fenntartó fővárosi önkormányzat szerint az intézményben minden a legnagyobb rendben van. De van, aki szerint bármit meg lehet csinálni az idős lakókkal.

Csukja be az ajtót kívülről! Mára már elegem van a bolondokból! – küldte ki Héjja Józsefnét a Kútvölgyi úti idősotthonban rendelő orvos, akitől csupán azt szerette volna megtudni, hogy miképpen adagolják a gyógyszert, amit a férjének felírt. A főnővér azután ráírta. Héjja Józsefnek estére egekbe ugrott a vérnyomása. A gyógyszerhez ugyanis fokozatosan kellett volna hozzászoktatni a szervezetét. Akkor nagyon megijedtek.

Héjja Józsefné az otthonául szolgáló intézmény előtt: „A valódi gond a bánásmóddal van
Héjja Józsefné az otthonául szolgáló intézmény előtt: „A valódi gond a bánásmóddal van"
Földi Imre / Népszabadság

Héjja Józsefék hét éve költöztek be az otthonba. Négy és fél millió forintot fizettek érte. Az asszony nem titkolja, nagyon hálásak voltak a lehetőségért. Még lábadozott egy balesetből, miközben vesedaganatot is találtak nála. A férje meg a gyomrával kínlódott. Nem tudták már ellátni magukat. Az idő részben igazolta a döntésüket. Sokáig nem lehetett panaszuk, de négy éve rossz­ra fordultak a dolgok. Az ápolónők gyorsan cserélődnek, a takarítás slamposabb, az étel egyre kevesebb. Volt, hogy ebédre hatkanálnyi tökfőzeléket kaptak négy kocka hússal. Így vagy saját nyugdíjukból egészítik ki az ellátást, vagy a gyerekek hoznak be elemózsiát.

 

De sokan vannak, akiket senki nem látogat, a nyugdíjukat meg szinte teljesen elviszi a havi díj. Héjjáék ketten 228 ezer forintot fizetnek a fürdőszobás lakosztályért. (A havi térítési díj összege a férőhelyek típusától függően fejenként 106 500 és 124 500 forint között van, s évente emelkedik.) Erre jön rá a gyógyszerköltség. Sokan ezt már nem tudják fizetni. Az otthon ezért jó előre bebiztosítja magát. A belépéskor hozzájárulási nyilatkozatot íratnak alá a hozzátartozóval, aki ezzel vállalja, hogy fizeti a havi ellátási díjat, ha a lakó nem tudná.

– A valódi gond a bánásmóddal van. Nem tisztelik, sőt, gyakorta megalázzák az idős embereket.

Ezt is beleírtuk az elégedettségi kérdőívbe, amit évente kitöltetnek velünk. Bár ne tettük volna – kesereg Héjja Erzsi néni. – Bár a kérdőív névtelen, valahogy mégis rájöttek, ki rontja a statisztikájukat. Néhány nappal később beviharzott a szobánkba az intézményvezető, és ordítva huzigálta a fiókokat, feltépte a szekrényajtókat, majd összeszedte a gyógyszereinket, közben azt üvöltötte, hogy kezet csókolhatnánk neki. Azóta mindennap háromszor kell kuncsorognom a gyógyszerekért. Sokszor órákat várok a pirulákra.

A fenntartó szerint azonban csak megőrzésre vették át a 431 darab tablettát, mivel túl soknak tartották két személy részére, és félő volt, hogy a demenciában szenvedő férj hozzáférhet a gyógyszerekhez.

– Szememre vetik azt is, hogy segítek más lakóknak. Sőt azt is szóvá tették, hogy a szomszéd nénivel imádkoztam a kezét fogva, mondván félreérthető a helyzet. Akármit kérünk, akármit kifogásolunk, mi vagy mások, mindenre az a válasz, hogy ha nem tetszik, el lehet menni. De pont ez az, ami a legtöbbünk számára nem lehetséges – nehezményezi Erzsi néni.

– Nagyon csúnya dolgokat láttam én már itt. Bárkit kicsinálhatnak, senki nem jön rá, mert mindent lepapíroznak

– mondja Csécsi Terézia, aki gyógyszer-programkezelőként dolgozik az otthonban.

– Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, csak olyanokra, hogy ­például ellenőrzés címén minden órában bekopogtatnak az ajtón, és ha a lakó nem engedi be a nővért, az bekerül az átadó füzetbe, a sok beírásból azután gyorsan kikerekedik egy félmondat zavart pszichés állapotról. S onnan minden panasz ennek fényében értékelődik.

Csécsi Terézia többek között ezekről is beszélt a fenntartó képviselőinek, segítségüket kérve az intézmény igazgatójával kialakult konfliktusának rendezéséhez. Meghallgatták, de nem történt semmi, így tavaly októberben munkaügyi pert indított, április végén lesz az első meghallgatás.

Tavaly a dolgozók 12 százaléka távozott, de az önkormányzat szerint minden rendben van

A Kútvölgyi úti idősek otthonát működtető fővárosi önkormányzat szerint az intézménnyel minden a legnagyobb rendben van. Hozzájuk semmiféle panasz nem érkezett az otthon gondozóinak magatartására, stílusára. Az otthon jogi képviselője és a hatóságok sem jeleztek a lakók megaláztatására vonatkozó esetet, sőt, a Lakók Érdekképviseleti Fóruma sem hallott ilyenről.

Soha nincs panasz. A lakók félnek bármit is szólni, mondván jobb nem kihívni a sorsot maguk ellen, hiszen a többségnek már nincs hová menni – mondta erről a Népszabadságnak korábban Veres Lajos, a Kútvölgyi úti otthon másik lakója.

A kérdőívekre adott válaszok szerint a lakók 91,6 százaléka szeretetteljes viselkedésűnek tartja az ápolókat. Az ételt a hatályos miniszteri rendelet alapján adagolják, aki kér, repetát is kaphat. Az elmúlt években nem volt panasz az élelmezésre. Az otthon főzőkonyhájáról további három másik intézményt is ellátnak. A lakók egészségügyi ellátása is biztosított. A fent említett dolgozó ügyében is intézkedtek, mégis bírósághoz fordult. Az otthonban dolgozók 12 százaléka távozott tavaly, jellemzően több fizetésért.
Az intézmény szakmai minősítése évek óta kiváló.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.