„Áldja meg az Isten az öreg Baloghot meg a fiát is, hogy náluk dolgozhatok, nagyon rendes emberek, megint meghosszabbították a szerződésemet. (Balogh Zoltánról, a START vezérigazgatójáról és fiáról van szó – K. Zs.) Szeretek itt dolgozni, pedig tíz-húsz kilós dobozokat pakolunk, de azért megvagyok, és nagyon szép karácsonyom volt, mert a nővéreméknél voltam. Bent a házban."
2
„Besegítő vagyok a Karitasznál, így tudtam meg, hogy itt ételt osztanak. December 22-én jöttem először, akkor babgulyás volt, de azóta nem értem rá. Hol a feleségem, hol a két gyerek jött az ebédért. Az egyik gyerek tizenöt éves, a másik tizenhét. Hoztak haza paprikás krumplit, meg töltött káposztát, huszonötödikére és huszonhatodikára viszont hidegcsomag volt, úgy emlékszem, fasírt meg csirkecomb. Én azért nem értem rá, mert dolgoztam, takarító vagyok itt Nyíregyházán, havonta nem egészen nyolcvanezret kapok kézhez.”
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
„A feleségem az anyósomat ápolja, ezért jár neki szociális pénz napi három órára, de hát az nem sok. Szinte semmi sem marad, mire minden számlát kifizetünk. Holnap is jövök, mert nagy könnyebbség, hogy napokig nem kell ebédre költeni. Most négy adagot viszek haza, magunknak kettőt, meg egyet-egyet a két gyereknek. Megmondhatom a véleményem? Leírja? Tényleg? Akkor írja le: aki azt mondja, hogy Magyarországon nincsen szegénység, az hazudik."
3
„Negyvenkilenc éves vagyok, korábban asztalosműhelyben dolgoztam betanított munkásként, de négy éve nincsen munkám. Vagyis 2011 óta. Munkanélküli-segélyt már nem kapok, mert már nem jár. A feleségemnek szerencsére még van munkája. Hogy mennyi pénzből élünk havonta? Hát az változó. A feleségem nettó hetvenezret keres, ezt kell beosztani, ha nehezen is, de ki tudunk jönni belőle, pedig én már szociális segélyt se kapok. Hogyhogy miért? Nem jár, úgy látszik.”
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
„Mióta itt ételt osztanak, hordtunk magunknak mindennap, vagy én jöttem, vagy a feleségem. Amúgy odahaza szoktunk főzni. Persze, nem mindennap, mert nem kell mindig főzni. Vagyis... Úgy értem... Mi nem szoktunk főzni mindennap. Nem kell mindig főzni."
4
„Imre Margó vagyok, megküzdöttem három rákkal, volt két buszbalesetem, eltört a nyakcsigolyám, két bordám, de a Jóisten kegyelméből még mindig élek. Hívő vagyok, református, hiszek a Jóistenben, mert mindig megsegít. A Józsavárosban lakom egyedül, mert a férjemtől elváltam. Megcsalt! Zenész volt, és egy életre megtanultam tőle, hogy zenésszel nem szabad kezdeni, mert arra tapadnak a nők.”
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
„Most már hatvankét éves vagyok, idén húsz éve, hogy kiestem a forgalomból a betegségek és a balesetek miatt, rokkantnyugdíjas lettem, de legalább újra megtanultam járni, hála a Jóistennek. Annyit feküdtem a műtőasztalon, hogy elég volt egy életre, mondtam is a múltkor, akkor is sok lett volna, ha egy jó hapsin feküdtem volna annyit. Látja, fel van dagadva a lábam, fáslizni kell, de azért járok, és dobozolok. Alumíniumdobozokat gyűjtök, akár sörös, akár kólás, jöhet. De nem kukázok, nehogy azt higgye, én nem nyúlok bele a kukába! Csak azt a dobozt veszem ki, amelyik legfelül van. Hogy ezzel mennyit keresek? Ha összegyűjtök naponta ötven darabot, akkor öt nap alatt összejön ötszáz forint."
