2004-től 2011-ig – főként a kétszintű érettségi 2005-ös bevezetése miatt – 96 ezerről 142 ezerre nőtt az érettségizők száma, a grafikon vonala ezután kezdett zuhanásba. A kétszintű érettségi megjelenése miatt egyre többen kezdtek néhány tárgyból újraérettségizni, hogy bekerülhessenek a felsőoktatásba. 2005-ben 27 800-an éltek ezzel a lehetőséggel, folyamatos növekedés után ez a szám 2011-ben már 56 700 volt. Majd 2014-ben már csak 40 500-an érettségiztek újra, 2015-ben hasonlóan kevesen, és ugyan az idei bontást még nem kaptuk meg az Oktatási Hivataltól, de a rekordalacsony számból sejthetően nem változott a trend.
Az ilyen indokkal érettségizők száma nyilvánvalóan összefügg a felsőoktatásba jelentkezők számával, márpedig ez utóbbi 2012-ben nagyobbat esett, mint a bolognai rendszer 2006-os vagy a tandíj 2008-as bevezetése után. Az érettségizők tömegét jelző görbe pedig ezzel párhuzamosan hajlott lefelé a 2016-os mélypontig.
A 2012 végi nagy hallgatói tiltakozások részben ugyan célt értek, és a kormány lazított a röghöz kötés szabályain, nem vágta meg drasztikusan az állami helyeket, és nem szüntetett meg komplett szakokat, de a felsőoktatási politika irányvonala nem változott, a felvételizők pedig egyre kevesebben lettek.
A kormányzati irányvonal legjobban az Orbán Viktor fülébe suttogó, oktatási kérdésekben döntő szóval bíró iparkamarai elnök, Parragh László és Palkovics László oktatási államtitkár kijelentésein mérhető le. Mindketten jelezték: nincs szükség arra, hogy minél több, diplomát nem szerző hallgató legyen a felsőoktatásban, ezért az egyetemeken és főiskolákon csökkenteni kell a lemorzsolódók arányát.
Persze ha kevesebb diákot vesznek fel a felsőoktatásba, akkor a lemorzsolódási arány is kisebb lesz. Ennek megfelelően 2015 szeptemberében 10 ezerrel kevesebben kezdhettek el nappali alapképzésen tanulni, mint 2010-ben.
Az érettségizők és a felvételizők száma közötti olló viszont még az első Gyurcsány-kormány alatt kezdett kinyílni: hiába érettségiztek egyre többen, a felsőoktatási férőhelyek nem bővültek olyan mértékben, hogy felszívják a potenciális továbbtanulókat.
A kedvezőtlen helyzettel az Orbán-kormányok sem kezdtek semmit: a két mutató arányát körülbelül megtartva vonszolják magukkal a problémát. Viszont ha ilyen ütemben csökken az érettségizők száma, akkor előbb-utóbb a felvételizők számának alacsony szintjére eshet vissza. Ahelyett, hogy igyekeznének növelni az érettségizési hajlandóságot, és ezzel párhuzamosan bővítenék a minőségi felsőoktatási férőhelyek számát.
Számtanpélda: hova tűntek?
Az érettségizők számának csökkenését csak részben magyarázzák demográfiai folyamatok, illetve az, hogy kevesebben teszik le újra az érettségit. Kínálkozó magyarázat a közoktatás megreformálása is. Itt vehetjük számításba a tankötelezettségi korhatár leszállítását, a szakközépiskolai helyek szűkülését és a szakérettségi bevezetését. 2010-ben még 39 830 gimnazista érettségizett, tavaly már csak 35 975. A szakközépiskolás érettségizők száma még jobban visszaesett ebben az időszakban: 38 127-ről 29 388-ra. Eközben a felnőttoktatásban is egyre kevesebben akartak vagy tudtak érettségit szerezni: öt év alatt a kilencezres szintről hétezer környékére szűkült az érettségire gyúró felnőttek csoportja.
