Faludy György verseinek állami ünnepekről való kitiltásának ötlete után néhány héttel új, és talán még veszélyesebb gondolatokkal kell szembenéznünk - írja Andrassew Iván internetes naplójában. S arra kér mindenkit, gondolja végig a Demokratában megjelent, Pozsonyi Ádám által jegyzett "Harcra fel!" című írás lehetséges következményeit.

Pozsonyi többek között ilyeneket üzen:"Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál. Ne becsüljük le ezt a feladatot. A világ sorsa szellemi síkon dől el..."

A cikkíró megadja a szabadcsapatok indulójának szövegét is: "Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok." Ez legyen a felállítandó kis szabadcsapatok indulója, kik hősi, szent harcba indulnak a magyar szellemi élet megtisztításáért. Erkölcsi gátlásuk ne legyen."

"Ne minősítsük a Demokratát és főszerkesztőjét, Bencsik Andrást, aki ezt megjelentette - jegyzi meg Andrassew -, ne minősítsük Pozsonyi Ádámot, de még az íráskészségét sem. Mert ennek már nincs értelme. Ne minősítsük azokat a pártokat, író- és újságíró- és egyéb alkotószövetségeket, kulturális közösségeket és szervezeteket, egyházakat, amelyek ezt szó nélkül hagyják. Mindegy is, mit tesznek és mondanak. Cinkosok voltak abban, hogy idáig jutottunk. Már késő: magunkra vagyunk utalva. Csak azt kérem, hogy védjük meg együtt a könyveket. Kérem a könyvtárosokat, a könyvesbolti eladókat, az olvasókat, a vásárlókat, ne engedjék, hogy ezek a gondolatok lábra kapjanak és pusztítsanak ebben az országban.

Andrassew arra is felhívja a figyelmet, hogy a Demokrata - meglepő módon - a Pozsonyi-féle javallatokat közlő szám egy másik oldalán Milan Kundera egy gondolatát idézi: "A nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelőször elveszik az emlékezésüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyvet ír, más műveltséget nyújt, és más történelmet gondol ki nekik. A nemzet lassan nem érti jelenét és elfelejti a múltját."

A Szerk. megjegyzése

Mélységesen egyet kell értenünk Andrassew Iván felháborodásával, ezt tettük akkor is, amikor Faludy Györgyöt cionista és magyarellenes költőnek titulálta egy meglehetősen tájékozatlan Jobbik-aktivista. Pozsonyi javaslata - a firkálásos módszer általános iskolás szintje ellenére is - a történelem legsötétebb időszakait idézi: elpusztítani, megsemmisíteni azt, amiben másfajta gondolkodás, értékrend és világszemlélet van jelen. A félelmetes, hogy ötlete nem tekinthető egyedinek. A jobboldali értelmiség érdektelenség miatt háttérbe szorult reprezentánsainak vonyítása hallatszik ki az elképesztő gondolatok mögül. A Bíró Zoltán nevéhez kötődő Spiró-botrány is azt jelezte az érettségi idején, egyesek úgy képzelik, hogy ha leveszik Kertész, Esterházy vagy Nádas könyveit a polcokról, automatikusan a magukéit tehetik a helyükre. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az utóbbi idők szánalmas támadásaiban azt is föl lehet fedezni, hogy ez az egyszerre mellőzött és kirekesztésre törekvő kör úgy telepszik rá ismert magyar írókra és gondolkodókra, mint a kullancs a kutya vastag bundájába. Úgy gerjesztenek botrányt magul körül, s kerülnek be végül a nyilvánosságba, hogy ügyesen megválasztják célpontjukat. Ezt is meg kellene tanulnunk kezelni. A kérdés, hogy lehet-e. (Rab László)