– Hány perre számítanak a devizahiteles ügyekben?
– A hitelszerződések tisztességtelenségére vonatkozó törvényi vélelem megdöntése érdekében a bankok pert indíthatnak, és nagyjából négyszáz keresetre számítunk. Ezekben a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességgel jár majd el. Bár látszólag nem sok ügyről van szó, az eljárási határidő mindössze harminc nap, ezért erre alaposan fel kell készülnünk. A korábban kezdeményezett devizaperek miatt – Budapesten korábban négy-ötezer adós fordult bírósághoz – már januárban csaknem 130 kerületi bírót a törvényszékhez rendeltünk ki, így a banki keresetek tárgyalásának feltételei is biztosítottak. Ennek ellenére sem lesz könnyű tartani a szoros határidőt, de biztosan nem vallunk kudarcot. Attól viszont kissé tartok, hogy a várható fellebbezésekkel a Fővárosi Ítélőtábla miként birkózik meg.
– Mennyivel tud ön többet, mint az elődei? Nekik néhány dolgot – például a fővárosi ügyhátralék felszámolását – soha nem sikerült megoldaniuk. Ennyit tesz, hogy tavaly – a 2011-es 69 milliárddal szemben – már 84 milliárddal gazdálkodhattak?
– A többlettámogatás legnagyobb részét négyszáz új bírósági titkár és ügyintéző bérének finanszírozására kaptuk, de ezt a többletkapacitást nagyjából le is kötötték az új feladatok. Tehát a pénz annyi segítséget tényleg jelentett, hogy a tömegesen érkező cégügyeket és szabálysértési ügyeket – ezek háromszáz-háromszázezer plusz nemperes aktát jelentettek – fel tudtuk dolgozni. A korábban meglevő gondok megoldására viszont más megoldást kellett találni. Talán komolytalannak tűnhet, de én a legfontosabbnak azt tartom, hogy stratégiai célokat határoztunk meg. Azt hiszem, ha sikerül egy 11 ezer fős szervezet tagjait megfelelően motiválni és szemléletváltást elérni, az önmagában sokat számít. Részben a bíróságok központi igazgatási rendszerének átalakítása révén értük el azt, hogy jobb munkaszervezési módszereket vezessenek be, s a vezetők mindenütt fokozott figyelemmel kísérjék a bírák tevékenységét – de nem az ítélkezést, hanem például a határidők betartását, az elvégzett munka mennyiségét –, ami a korábbinál hatékonyabb ellenőrzési rendszer bevezetését jelentette. Mellesleg ennek nyomán nőtt a fegyelmi eljárások száma. A kívülálló talán nem is érti, miért fontos, hogy az utóbbi időben aktívan részt vettünk a jogszabályok előkészítésében, de ezzel el tudtuk érni, hogy eljárási kérdésekben a bírósági munka szempontjából kedvező rendelkezések szülessenek. Csak egy példa: ha a szabálysértési bírságot elzárásra kellett változtatni, abban kötelező volt tárgyalást tartani. Mi javasoltuk, hogy arra kizárólag az érintett kifejezett kérésére kerüljön sor, ennek eredményeként a havi csaknem harmincezer helyett két és fél ezer körüli ilyen ügyben van tárgyalás.
– Az eredményeket az Európai Bizottság tavasszal publikált eredménytáblája is igazolja, hiszen a magyar bíróságok a pertartamot tekintve az uniós tagállamok első harmadába tartoznak. Korábban az Eurobarometer tette közzé egy felmérés eredményét, amely szerint az igazságszolgáltatás iránti bizalmat tekintve Magyarország a tizenkettedik a sorban. Miközben sokszor mást érzékelünk…
 |
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– A nemzeti bíróságok iránti bizalmat vizsgálva kétségkívül az derült ki, hogy európai összehasonlításban is igen jó helyzetben vagyunk. Nálunk a lakosság 58 százaléka bízik az igazságszolgáltatásban – az európai átlag 53 százalék –, és ezzel 13 tagállamot sikerült megelőznünk, közte az összes velünk egy időben vagy később csatlakozott országot, de még Spanyolországot, Portugáliát és Olaszországot is. Az összehasonlítás kedvéért: Dánia és Finnország egyaránt 85 százalékkal áll az élen. A bizalmat erősítheti egyebek mellett a gyors ítélkezés, és az is, ha a fellebbezés nyomán mind kevesebb elsőfokú döntést kell megváltoztatni. Például Csongrád megyében 21-ről 33 százalékra nőtt azoknak a büntetőügyeknek az aránya, amelyekben másodfokon helybenhagyták a járásbíróságokon született verdiktet. A polgári perek esetében még jobb a helyzet, mert az esetek több mint felében változatlan marad az ítélet, és csupán minden tizedik ügyben kell hatályon kívül helyezni az első fokon hozott döntést. A bizalom egyébként alapvetően szubjektív érzéseken alapul, és emiatt elég nehéz helyzetben vagyunk, hiszen egy polgári perben nem mindenki nyerhet, büntetőügyben pedig lesznek elítéltek. Így eleve hendikeppel indulunk, hiszen aki úgy véli, hogy nem szolgáltattak neki igazságot, illetve akinek börtönbe kell vonulnia, aligha lesz elégedett. Ezért másként vélekedhetnek a bíróságok tevékenységéről azok, akik kapcsolatba kerültek az igazságszolgáltatással, s másként azok, akik legfeljebb hallomásból, esetleg a sajtóból szerezhetik az információkat. Egy tavaly általunk készített felmérésből mégis az derült ki, hogy akik a munkánkról közvetlenül szerezhettek tapasztalatokat, kedvezőbben ítélik meg azt.
– Érdekes ellentmondás, van rá magyarázata?
– Talán arról lehet szó, hogy a közvélemény figyelme az ügyek meghatározott csoportjára irányul. Elsősorban azokra, amelyek alkalmat kínálnak a feleknek arra, hogy – nem kis részben a társadalom kétségkívül meglevő megosztottságára alapozva – politikai vitákat gerjesszenek. Nem egy döntés kihirdetése után tapasztalhattuk, hogy sokan megragadják a lehetőséget igen gyakran szubjektív érveik kifejtésére. Aki ezek alapján ítél, könnyen tévedhet. Számunkra nem kevés gondot okoz az is, hogy az érintettek – az ügyfelek, az ügyvédek – az egész eljárást „mediatizálják”. Az igazukért tehát nemcsak a tárgyalóteremben küzdenek, hanem azon kívül is, és a sajtót felhasználva próbálják meg befolyásolni a közvéleményt, s persze a bírót, megüzenve akár azt is, milyen ítéletet várnak. Ezért keresnünk kell a lehetőséget arra, hogy mindezt valamiképpen ellensúlyozzuk.
– A bíró nem nyilatkozhat, tehát nem védheti meg magát. Miközben az önök érdeke is, hogy gyors és közérthető tájékoztatást adjanak.
– Saját ügyében valóban senki nem nyilatkozhat, de szerintem ez nem is lenne szerencsés, mert beszéljen helyette az ítélet. Azt persze „le kell fordítani” a köznyelvre, és elvileg ez a sajtószóvivők feladata. Magam különben azt tartom nagyobb gondnak, hogy Magyarországon nincsenek olyan szakmai viták, amelyek alkalmat adnának egy-egy érdekesebb döntés kizárólag jogi szempontokon nyugvó elemzésére. Ma leginkább az érintett ügyvédek nyilatkoznak, és a jogban esetleg kevésbé járatos közírók tűznek tollhegyre ítéleteket. Emiatt közösen gondolkodunk a Kúria elnökével azon, hogy az általános joggyakorlat elemzése mellett – persze a jogerős verdikt kihirdetése után – górcső alá kellene venni a közvéleményt foglalkoztató ügyeket is. Több ötlet felmerült már, de a bírói függetlenséggel kapcsolatos aggályok okán egyelőre erről nem született döntés. Most úgy gondoljuk, hogy egyetemi oktatók bevonásával, a jogászképzéshez kapcsolódóan lehetne létrehozni megfelelő szakmai fórumot.
– Erre valóban szükség lenne, mert a közvélemény számára érdekes, adott esetben politikai felhangoktól sem mentes ügyekben születtek már egészen furcsa ítéletek. Tényleg érdemes lenne szakmai fórumokon is elemezni, miért fordulhat elő, hogy valaki a pulpituson a cigányságot sértő kijelentéseket tesz, s mi történt például abban az ügyben (a tábornokperben), amelyben a bíró első fokon a megalapozatlan vád miatt – már-már koncepciós eljárást emlegetve – hosszasan kritizálja az ügyészséget, majd a másodfok az első fokon eljárt bíró tevékenységét minősíti elégtelenre.
– A szobám falán olvasható egy 1869-ből származó cikk, amely a bírói függetlenségről szóló akkori törvény kapcsán született. A közíró szerint „ha a törvény szava tiszta, a bíró nem hibázhat”. Ám az, hogy miként folyik egy eljárás, és milyen verdikt születik, legalább – nyolcvan százalékban – a bírón kívül álló körülményeken múlik. Például a jogszabályi környezeten, meg azon, mit adnak elő a felek, hogyan érvelnek, s milyen bizonyítékokkal szolgálnak a szakértők. Meggyőződésem szerint csak a maradék húsz százalékot teszi ki, hogy mennyire felkészült, elhivatott és morálisan szilárd a bíró, s mit tesz annak érdekében, hogy a pártatlansága, illetve a függetlensége megkérdőjelezhetetlen legyen. Ami ez utóbbit illeti, jó ideig úgy őrizték a függetlenségüket, hogy a jogszabályokat szöveghűen igyekeztek alkalmazni, tehát ragaszkodtak azok nyelvtani értelmezéséhez. A rendszerváltozás óta magasabbak a követelmények, de hosszú folyamat eredményeként juthatunk csak el oda, hogy az ítélkezési munka során az alaptörvényben foglalt, sőt az emberi jogi bíróság és az Európai Unió Bírósága ítéleteiből fakadó alapelvekre is figyelemmel dolgozzanak. Engedje meg ugyanakkor, hogy konkrét, folyamatban levő ügyeket ne minősítsek, de annyit fontosnak tartok leszögezni: a Magyar Bírói Egyesület egyértelművé tette – és a készülő etikai kódexben is szerepel majd –, hogy a bírónak az ítélkezés során határozottan tartózkodnia kell személyes véleménye kifejtésétől. Egyébként nem baj, hogy időnként kipattannak kínos ügyek is, mert mindenki számára nyilvánvaló tehetjük, hol kell meghúzni a határt.
 |
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– A hasonló ügyekben hozott, egymásnak olykor szögesen ellentmondó ítéletek oka ön szerint lehet egyszerűen a jogszabályok mechanikus értelmezése?
– Vagy a rendkívül széttartó ítélkezési gyakorlat, hiszen hasonló ügyekben sokszor születnek különféle döntések. Gondoljon csak a devizahitelesek ügyeire, amelyekben szinte ugyanolyan keresetek alapján igencsak eltérő döntéseket hoztak, és ez akár alá is áshatja a bíróságok iránti bizalmat. A jog természete azonban, hogy alkalmazása értelmezést kíván, és így meghatározó szerep jut az emberi tényezőnek. Éppen ezért léteznek fellebbviteli fórumok, amelyek alkalmasak az esetleges hibák korrigálására. Azt gondolom, tudatosítani kellene az emberekben, hogy természetes, ha időnként az elsőfokú ítéletet megváltoztatják, esetleg új eljárást rendelnek el, hiszen a jogorvoslat lehetősége a jogállamiság egyik lényeges garanciája.
– Felvetődhet-e egy bíró szakmai felelőssége – esetleg alkalmatlansága –, ha nyilvánvalóan megalapozatlan, kirívóan rossz ítéletet hoz?
– Többször felvetődött már ez a kérdés, így nem véletlenül törvény szabályozza, hogy a bírák tevékenységét – ami a függetlenségnek is fontos biztosítéka – egyetlen rossz döntésre alapozva nem szabad minősíteni. Lehet persze fegyelmi következménye egyszeri hibának is – ilyen például a határidők elmulasztása vagy a tárgyalóteremben tanúsított nem megfelelő magatartás –, de az ítélkezési tevékenységet csak folyamatában értékelhetjük, és kizárólag sorozatos durva melléfogások esetén vetődhet fel a felelősségre vonás. A hibázás lehetősége a függetlenség része, de bizonyos keretek között még a tárgyalótermi „kiszólásokat” is tűrni kell, amire több strasbourgi verdikt figyelmeztet. Ennek ellenére tartom: bíró az előtte levő ügyben ne nyilvánítson személyes véleményt.
– Azt teljesen kizártnak tartja, hogy politikai megrendelésre születnek ítéletek? De korábban egy szegedi bíró arra is utalt, hogy nem kell megrendelés, mert a bírók maguktól igazodnak az „elvárásokhoz”.
– Nagyon bízom benne, hogy ilyesmi nem fordulhat elő, ha viszont mégis találkoznék efféle jelenséggel, igen határozottan fellépnék ellene. Meggyőződésem, hogy a bírói hivatásrend tagjai rendkívül elhivatott és öntudatos emberek. Ezt mutatja az is, hogy – az ügy tárgyától, esetleges következményeitől függetlenül – bátran az Alkotmánybírósághoz vagy az unió bíróságához fordulnak, ha véleményük szerint alaptörvény-ellenes vagy az EU normáival ellentétes jogszabályt kellene alkalmazniuk. Gondolja, hogy ebben a körben bármilyen beavatkozási kísérlet titokban maradna? E tekintetben nyugodt vagyok, s inkább attól tartok, hogy a média vagy a közvélemény befolyásolhatja a bírákat, mert a tárgyalótermen kívüli nyilvánosságot nem mindig tudjuk jól kezelni.
– Ami viszont tény: az aktuális hatalom időnként „feladja” a megrendelést a bíróságoknak. Ezt tudják kezelni?
– Azt gondolom, hogy a bíró integritása nem elsősorban a külső körülményeken múlik, hanem a hivatásrend tagjainak belső tartásán. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a politikai közéletben kinek milyen feladatai vannak. Engem igazából soha nem rendített meg, ha bármely politikai oldal – adott esetben kormányzati szereplő – véleményt nyilvánít a bíróságok munkájáról vagy konkrét ügyekről. A politikusok – leginkább a választóiknak üzenve – politikai nyilatkozatokat tesznek, és ez a közélet természetes része. Problémát legfeljebb az okozna, ha a közvélemény azt érzékelné, hogy folyamatosan igyekeznek befolyásolni az igazságszolgáltatást. A hatalmi ágak elválasztásának elvéből egyébként az következik, hogy konkrét ügyekbe senki nem szólhat bele, a bíróságok működésébe pedig csak az alaptörvényben foglalt keretek között avatkozhat be bárki. Ezt a Nyitott bíróság program keretében az idén is igyekszünk a fiatalokban tudatosítani, így felnőhet egy új generáció, amelynek tagjai már tudni fogják: attól, hogy a politikusok üzennek, az igazságszolgáltatás még a maga útját járja.
– Önnek – talán elődeihez képest jobb érdekérvényesítő képességének köszönhetően – azt is sikerült elérnie, hogy legyen hol járni az utat például Pest megyében, mert a bíróságokon korábban talán soha nem látott összegből alakítják ki a Budapest Környéki Törvényszék új székházát.
– Még ennél is többről van szó. Lehetőséget kaptunk egy fővárosi kerületi bíróság felállítására, és már vásároltunk épületet is, de az ügyforgalom alakulása az új szervezeti egység kialakítását már nem indokolja. Abban az ingatlanban működhet viszont az egységes szabálysértési bíróság, valamint a Fővárosi Munkaügyi és Közigazgatási Bíróság. A Budapest Környéki Törvényszék szintén új helyre költözhet majd, jövőre pedig a Debreceni Járásbíróság kerülhet végre méltó körülmények közé. És valóban folyik az egykori BM Kórház átalakítása is, ami a legnagyobb kiadást jelenti: mintegy 13 milliárd forintot fordítunk erre a célra, de ott nemcsak a bíróságot helyezik el, hanem egy fővárosi logisztikai központot is kialakítanak.
– És visszaveszik a Néprajzi Múzeumtól az egykori Kúria épületét.
– Meggyőződésem szerint szimbolikus jelentősége van annak, hogy a legfőbb bírói fórum valamikor 2018-19-től ismét a Kossuth téren működhet. Egyelőre folyik az épület felmérése, de az érdemi munka csak akkor kezdődhet, ha a múzeum és épület egy részét birtokló alapítvány – a Politikatörténeti Intézet (a szerk.) – számára megfelelő helyet lehet biztosítani. Egyébként ez is nagyjából 13 milliárd forintos beruházást jelent majd.
