Az alapítvány havi 100 ezer forint értékben fedezi a programba bevont családok gyermekei részére felírt gyógyszerek árát. A pénzt a háziorvos, házi gyermekorvos kezeli.
A felírt, majd kiváltott gyógyszerek árát a háziorvos fizeti ki a gyógyszerésznek.
Szerződést kötnek egymással és a helyi önkormányzattal, valamint az alapítvánnyal. Pragmatikus okból feltétel, hogy a település lélekszáma 1500 és 3000 között legyen, és működjön helyben gyógyszertár. A kísérleti program keretében a bátmonostori háziorvos a védőnővel egyeztetve kiválasztotta a leginkább rászoruló 15 családot. Feltétel volt, hogy az egy főre jutó jövedelem ne legyen több 40 ezer forintnál.
– Feltűnt, hogy régebben nem volt ennyi hosszan köhögő, fülgyulladással küszködő gyermek – meséli Gyulai Magdolna. – Korábban is sokan voltak szegények, de
az elmúlt években drasztikusan csökkentették a közgyógyellátásra jogosultak körét.
A jogosultság megvonható, ha valaki nem szed rendszeresen gyógyszert vagy nem szorul kórházi ellátásra. Pedig inkább örülni kellene, hogy valakinek az állapota nem súlyosbodik odáig, hogy kórházba kerüljön. Az önkormányzatoknak is kevesebb a pénzük, mint korábban. A szülő pedig olykor dönteni kényszerül: ha a gyógyszert váltja ki, és nem fizeti be a villanyszámlát, akkor kikapcsolják az áramot, és egy vagyonba kerül visszakapcsoltatni. Ilyen drasztikus döntésekre nem lehet kényszeríteni gyermekes szülőket.
|
Amikor összegyűlne egy kis tartalék, mindig történik valami
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Bátmonostoron 15 család vesz részt a programban. Közülük Magyar Zsoltné vállalta, hogy bepillantást enged a helyzetükbe. Van egy tízéves és egy ötéves lányuk, júliusra várják a harmadik gyermeket. A két nagyobb lány asztmás, egyiküknek porcképződési zavarai is vannak. Korábban is sok gyógyszerre volt szükségük, de akkor még fedezte a közgyógyellátás.
– Körülbelül 30 ezer forint jut egy főre – és akkor még nem számoltam a babát – készít gyors számadást az asszony. – Nekem stabil munkahelyem van 15 éve, de nem túl magas a fizetésem. A férjem hét éve elvesztette az állandó munkáját, azóta nem talál tartós munkahelyet. Elmegy napszámra, ha hívják. Kisbusszal fuvarozott külföldre embereket. Próbált dolgozni egy napelemeket szerelő cégnél. Az a baj, hogy errefelé nagyon sérülékenyek a vállalkozások: elindul valaki valamivel, de lehet, hogy hónapok alatt tönkremegy, mivel
szinte semmire sincs fizetőképes kereslet.
– Végiggondoltam, min lehetne spórolni, de már mindenről lemondtunk, amiről lehetett. Nem iszunk, nem dohányzunk. Nem járok kozmetikushoz. A hajamat a barátnőm vágja. Turkálóból öltözünk. A védőnőnél a többi kisgyerekes szülővel együtt cserélgetjük a még használható ruhákat. Azt nem akartam, hogy ne engedjem el a kislányt osztálykirándulásra, de a 4700 forint komoly érvágás volt. Amikor összegyűlne egy kis tartalék, mindig történik valami, ami kisöpri a kasszát. Karácsony napján például kilyukadt a kazán.
Magyar Zsoltnénak a magzatvédő vitamint, valamint a kislányok gyógyszerét támogatja a program. Jó lenne az ortopédiai betegséggel küzdő nagyobbik lánynak gyógycipő, de húszezer forintba kerül, és néhány hónap alatt kinövi.
|
Pályázatot hirdettek újabb települések számára
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A Gyermekétkeztetési Alapítványnál sikeresnek értékelték a bátmonostori kísérleti programot, és pályázatot hirdettek újabb települések számára. Király Gábor, a szervezet elnöke szerint nagy az érdeklődés. Többen javasolták, hogy a 3000 főnél népesebb településekre is ki kellene terjeszteni, hiszen azokban is sok a szegény gyerek. Hát még az 1500 lakosnál kisebbekben. Nagyon szeretnék, ha erre a célra is minél több támogatást ajánlanának fel az alapítványnak, mert a szegény családokban az éhezés vagy a betegség sokszor már az anyuka pocakjában kezdődik.
