Hajós a West Balkán kapcsán: Csak a drogokról szól
- Mivel lehet a West Balkán jellegű tragédiákat elkerülni?
- Abszolút nem értek hozzá. Van egy 12 éves lányom meg egy 10 éves fiam, szerintem öt éven belül ez élő kérdés lesz. Egy valamit azért elmondanék, mert a nagyon okos hozzászólók, fórumozók, szociológusok, ifjúságpolitikusok nem látják ezt, nincsenek az utcán. Én sem állítom, hogy benne vagyok a sűrűjében, de szoktam éjjel negyed kettőkor biciklizni, és be is megyek egy-egy helyre. Ez a partizás a drogról szól, semmi másról, és baromira nem látják a felnőttek, hogy indul egy este. Fogalmuk sincs, hogy egy sörözőben éjfélkor mit osztanak szét a fiatalok egymásnak, azzal, hogy "itt egy kis katiska-mariska, spurizzunk, és hányra hova megyünk". Tudatmódosító szerek vannak az estében mozgó gyerekek kilencvenöt százalékának a testében, ezt állítom. Mi, felnőttek nem tudjuk, mi történik velük akkor és másnap, nem értjük a partidrogok hatásmechanizmusát. Hogy adunk tanácsot, hogy vigyázunk rájuk, hogy alkotunk szabályokat? De nemcsak a szülők, hanem, akik a partikon kitalálják a ki- és a bejövetelt. Már beálltak LSD-től? És mit csinálnak, ha valaki azt állítja, hogy vörös manók űzik?
- Te elmesélted a szüleidnek, hogyan bulizol?
- Nem.
- Ők megkérdezték?
- Megkérdezték, és látták, hogy mi történik velem. Egyszer például borzalmas erővel hosszan nyomtam a szomszéd néni csengőjét, hogy legyen végre világosság a folyosón, mert ki akartam venni a kontaktlencsémet. Nem akartam, hogy észrevegyék a szüleim, mennyire részeg vagyok. Amikor anyám kijött - nyilván hallotta, a szomszéd néni csöngőjét, de a néni nem, mert már süket volt - tudta, hogy mi a helyzet. Rám nézett, és egy pillanat alatt átlátta, hogy én töményet ittam, és rosszul vagyok. Értettem a kontextust, amiben voltam, mert az alkohol kultúrája itt, Európában ismertebb. Az akkor és a most között óriási a különbség, ezt kellene megérteni. Nagyon komoly paradigmaváltásnak kellene bekövetkeznie. És figyelem, amit mondok, nem értékítélet, ez egy szakmai különbségtétel! A drog más, mint az alkohol. Másik szer, más a hatása, nem jobb, nem rosszabb.
- És akkor mit kellene tenni?
- Meg kellene hallgatni azokat a halkan beszélő, időnként kötött mellényes és nem biztos, hogy látványosan népszerű dolgokat mondó szakembereket. Meg kéne tudni, mi történik a gyerekekkel, miért drogoznak. Miért van az, hogy oda akarnak menni hatezren egy templomba éjszaka, mert nekik ez egy templom adott esetben? Miért akarnak valamilyen állapotban totyogni, amíg meg nem küldik őket egy potméterrel, és örülhetnek 10 percet. Persze ez is csak egy szelete a budapesti éjszakának. És ezt nem értik a politikusok.
- Te érted?
- Jó, próbáltam ezt-azt, de nem merültem el benne annyira, hogy irtózatosan képben legyek. De azt láttam, mikor elmentem ilyen helyekre, hogy ők nem csajoznak, nem egymással foglalkoznak, mint mi a nyolcvanas években, a siófoki Tó diszkóban, én speciel veszkócsizmában, citromsárga vállasított ingben, copffal. Ittunk, hogy bátrak legyünk, és csajoztunk, verekedtünk vagy menekültünk. Megint nem értékítéletként mondom. A mi kultúránkban ismert csomag. Ez az agresszió, ezt csináljuk Verecke óta. Ők más módon vannak összekötve, a dj-n, a zenén, a szeren keresztül. Együtt akarnak lenni, és közben egyedül. Tényleg nem károgok, hogy régen milyen jó volt, most milyen rossz, más. De strukturálisan más. Azt is hadd kérdezzem meg a tisztelt nyilvánosságtól, beleértve magamat is: ki csinált a West Balkán óta riportokat - akár név nélkül is - gyerekekkel, hogy ti mit csináltok ott? Ez nem egy szabályozási-hivatali ügy. Ez inkább irodalmi kérdés, beszéltetni kellene a gyerekeket. Szeretnék meghallgatni egy 16 éves lányt, akik órákig beszél arról, miért jár oda, és akkor megérteném.
Hajós a Nol Presszóban
Lemondatná-e Orbán Viktort ugyanúgy, mint pár éve Gyurcsány Ferencet? - kérdeztük a Nol Presszóban Hajós Andrást, aki egyáltalán nem akarja definiálni, hogy ki ő, mi a foglalkozása. Azt is megtudtuk, kérdezni vagy válaszolni szeret inkább, és milyen fórumokra ír. Ez látható a videóban.
