Hagyó pert nyert Strasbourgban - 12 500 euró a fájdalomdíja
Hagyó Miklós ellen még 2010 tavaszán a Budapesti Közlekedési Vállalatnál (BKV) elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt indult büntetőeljárás. Akkor az ügyészség indítványa alapján a bíróság a politikust előzetes letartóztatásba helyezte, mert tartani lehetett a szökésétől, illetve attól, hogy szabadon hagyása az eljárás sikerét befolyásolhatja.
A védelem azzal érvelt: Hagyó parlamenti képviselőként már hónapok óta tudhatott arról, hogy mentelmi jogának elvesztése után maga is gyanúsított lesz, ennek ellenére sem hagyta el az országot. Sőt, maga jelezte, hogy mandátumának megszűnése után kész együttműködni a hatóságokkal.
Ennek ellenére a volt főpolgármester-helyettest 2010 májusában előzetes letartóztatásba helyezték, és a döntést a bíróság arra hivatkozva, hogy „adat van arra, hogy a gyanúsított külföldre kívánt távozni”, másodfokon is megerősítette. Ennek azonban ellentmond, hogy Hagyó akkor sem hagyta el az országot, amikor képviselőként még megtehette volna. Ráadásul a gyanúsítása előtt kifizette 16 milliós lakáshitelét, ami szintén kétségbe vonja, hogy szökésre gondolt volna.
Ezeket a szempontokat azonban a bíróság nem vizsgálta, hanem – amint azt sokszor megteszik – automatikusan elfogadta a nyomozó hatóság érveit. Így Hagyó nagyjából kilenc hónapot töltött előzetes letartóztatásban anélkül, hogy a szabadságelvonás feltételei a beadvány szerint fennálltak volna.
A védelem többször hangsúlyozta a fogva tartás alapjául szolgáló konkrét bizonyítékok hiányát és azt is, hogy a kérelmező személyes körülményeit nem értékelték. A bíróság mindezt nem vette figyelembe, és elsősorban azzal az indokkal utasította el az indítványokat, hogy a cselekmény várható büntetési tétele magas. Erre viszont megalapozottan nem is hivatkozhattak volna.
Hagyó mindezek alapján azt kérte a strasbourgi emberi jogi bíróságtól, hogy állapítsák meg: törvényes volt-e a hosszú ideig tartó előzetes letartóztatása, mert az emberi jogok európai egyezménye szerint a „letartóztatott vagy őrizetbe vett minden személyt haladéktalanul bíró vagy a törvény által bírói hatáskörrel felruházott más tisztségviselő elé kell állítani, és a letartóztatott vagy őrizetbe vett személynek joga van arra, hogy ésszerű időhatáron belül tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék”.
A beadványban a volt politikus azt is kifogásolja, hogy a hatóságok nem voltak tekintettel az egészségi állapotának romlására, ugyanakkor – mert korlátozták a hozzátartozóival való kapcsolattartást – a fogva tartása során megsértették a családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogát. Hagyó felvetette ugyanakkor, hogy a szabadságát korlátozó kényszerintézkedésekkel szemben nem biztosítottak neki valóban hatékony jogorvoslati lehetőséget, hiszen a bíróság egyetlen érvét sem fogadta el.
Az emberi jogi bíróság megállapította, hogy a magyar állam az eljárás során megsértette az emberi jogok európai egyezménye 3. cikkét, ami kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmáról szól. Ugyancsak megállapították az 5. cikk harmadik bekezdésének sérelmét, ami arról szól, hogy a gyanúsítottat ésszerű határidőn belül bíróság elé kell állítani vagy a tárgyalásig szabadlábra kell helyezni. Ha mégis becsukják, a bíróságnak a szabadságelvonás törvényességéről rövid időn belül döntenie kell, és törvényellenes őrizetbe vétel esetén el kell rendelni az érintett szabadlábra helyezését. Strasbourg szerint a magyar állam ezt a rendelkezést is megsértette.
Az emberi jogi bíróság szerint az eljárás során további probléma is akadt: megsértették Hagyó családi élethez való jogát. Ugyanakkor a magyar állam nem biztosította a jogsérelem hatékony orvoslásához való jogot, ami ugyancsak ellentétes az emberi jogok európai egyezményével.
Mindezek alapján a strasbourgi bíróság Hagyó Miklósnak 12 és fél ezer euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg, és a magyar államnak kell viselnie a hatezer euróra taksált eljárási költségeket is.
