Hagynak mindenkit őrjöngeni a balatoni dugókban, Orbánnak a választás fontosabb

A kabinetben úgy tartják: a majdani 2400 milliárdos csomag „erős politikai kötelezettségvállalás”,

a prioritásokat pedig annak fényében határozzák meg, hogy melyek érhetnek be 2018-ra, azaz a választás évére. Az élvez elsőbbséget, amely a 2017-ben induló kampány során már a választóknak bemutatható.

Egy befolyásos kormánypárti politikus munkatársunk kérdésére azt prognosztizálta, hogy a ciklus végéig elkészül a mostani kormányhatározatban vállaltak 40 százaléka, 2018 végére pedig a tervek fele „fotogén” átadással zárulhat.

„A terv, az ütemezés tíz nappal ezelőtt is világos volt, de az apparátus, a koordináció az előkészítettség a különböző fázisban lévő projektek esetén nem volt tökéletes” – mondta egyik forrásunk. Mások ezt úgy fogalmazták meg: az illetékesek a döntések előkészítésekor komoly szakmai hiányosságokat követtek el, ezért azokat vissza kellett vonni. A felettébb kínosnak nevezhető pálfordulást egyes projektek esetén a kabinet igyekszik sokadrangú kérdésként beállítani, mondván, hogy a halasztás nem jelent komoly késedelmet, a határidő amúgy is 2022, de például az M1-es és az M7-es autópálya-szakaszok esetén a reménybeli 2024-es olimpia jelentené a végső határidőt.

Sok projektről a politikusok és szakértők egyaránt állítják: előbb-utóbb visszakerülnek a támogatotti körbe, mert politikailag is fontosak. Például a kecskeméti Mercedes-gyár elérését javító útfejlesztések a mostani kirostálás ellenére nyilvánvalóan megkapják a zöld jelzést. Hasonló a helyzet a talán legtöbb embert érintő autópálya-szélesítésekkel: ezek most ugyan kikerültek a csomagból, de ez nem jelenti azt, hogy három hónap múlva ne fordulna kedvezőre a kormányzati döntés.

Vannak azonban, akik nem a kapkodásnak, hanem a belső hatalmi meccsnek tudják be a kakofóniát.­

A visszavonás hátterében Lázár János kancelláriaminiszter és Seszták Miklós fejlesztési miniszter csatája áll

– vallja egy kormányzati forrásunk. A folyamatban lévő kabinetátalakítás miatt nagy taktikázás folyik annak érdekében, hogy a két részre bontott struktúrában ki felügyeljen egyes kulcsterületeket. Mivel egyelőre nincs döntés a gazdasági és a stratégiai kormánykabinetek pontos feladatleosztásáról, a két miniszter jelenleg „fogja” egymás projektjeit. Az uniós források a Miniszterelnökséghez (vagyis Lázárhoz) tartoznak, a közlekedés viszont államtitkári szinten kezelt terület a fejlesztési miniszter (tehát Seszták) ellenőrzése alá.

A helyzetből fakadóan a befolyásért rivalizáló miniszterek akadályozni tudják a számukra nem tetsző fejlesztéseket. Forrásaink szerint ez alapvetően befolyásolja az uniós pénzek lehívásának menetrendjét is. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy az új rendeletek a korábbi 2017–2019 helyett immár a 2017 és 2022 közötti időszakot jelölik meg, amikor az egyes projektek igényelhetnek pénzt a központi költségvetésből. Ez nyilván együtt mozog az uniós pénzek lehívásával, vagyis a kormányzati közlés szerint siettetett brüsszeli kifizetéseket is nehezíti a kialakult helyzet.

Lázár munkaidőben is versenyez Kelemen Zoltán Gergely / MTI

A két miniszter között egyéb területeken is nagy küzdelem zajlott. Az energetika területén Seszták és a „rutinos” energialobbi fúrja Lázár nonprofit koncepcióját – ahogy azt több cikkben is megírtuk. A Miniszterelnökség a közelmúltig azon dolgozott, hogy felépítse az Első Nemzeti Közműszolgáltatót, amelyhez a Magyar Posta biztosított volna pénzforgalmi és ügyfélszolgálati hátteret, a Magyar Fejlesztési Bank pedig garanciákat adott volna az akvizíciókra. Lázár látványos gyengülését mutatja, hogy mindhárom említett cég felügyeletét és tulajdonosi joggyakorló szerepét Seszták minisztériu­ma kapta meg. Állítólag az energialobbi győzelméért még a választások előtt megfizet, méghozzá egy második „rezsicsökkentés” jellegű programmal. Erről az újabb csodafegyverről mások is beszélnek kormányon belül, ám azt cáfolják, hogy erre kellene tartalékolni a fejlesztési projektekre szánt pénzből.

Azt ugyanis több államtitkár és magas rangú fideszes politikus is állítja:

a fejlesztési projektek bejelentése és visszavonása között nem jutott a kormány tudomására olyan új, a tervek megvalósíthatóságát érdemben befolyásoló információ, amely indokolta volna a visszakozást,

vagy a pénzek másra való bespájzolását. Nem arról van szó, hogy váratlanul másra kellene a projektekre szánt uniós forrás, „ennyi pénzt, ennyi idő alatt nem is lehet másra elkölteni” – fogalmazott egyikük. Ugyanakkor ő és mások is abból indulnak ki, hogy a kormány tartalékokat képez a választások előttre időzített béremelésekre és egy új rezsiharcra.

Nem biztos azonban, hogy a jóváhagyott projektek listájának második kiadása a helyes. Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke egy tegnapi sajtótájékoztatón a témával kapcsolatban csak annyit kívánt mondani: a kormánypárti frakció szep­tember 7-től tartja évadnyitó ülését Balatonfüreden. Vagyis a valódi politikai döntéseket még nem hozta meg a kormánypárt.