Néhány hete lapunknak adott nyilatkozatában óvatosságra intett a rendszerrel kapcsolatban Alexin Zoltán adatvédelmi szakértő. Aki akkor úgy vélte: ezzel a kormány megszüntetné az orvosi titoktartást, és mindenféle jogorvoslat és tiltakozás lehetősége nélkül gyűjtené egyetlen központi adatbankba tízmillió magyar állampolgár egészségügyi adatait. Az orvosokat köteleznék arra, hogy minden egyes vizsgálat eredményét ide rögzítsék, amit aztán a beteg élete végéig, és a halála után is megőriznek.
Szabó Bálint szerint ilyen veszély nem áll fenn, hiszen a tervezett rendszerben számos biztonsági elem védi mind az adatokat, mind az egyes emberek jogait. Mint mondta: az uniós adatvédelmi előírásokat alkalmazták, valamint figyelembe vették az illetékes hatóságok ajánlásait. Mások mellett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) vizsgálta a rendszer adatkezelését, valamint a kapcsolódó jogszabálytervezetet is.
Az állampolgár egészségügyi adataihoz és dokumentumaihoz kizárólag orvos, illetve a receptek tekintetében gyógyszerész férhet hozzá. Tehát nem igaz az, hogy a kormányzati szervek és ágazaton kívüli intézmények lehetőséget kapnának adatbányászatra közvetlenül a „térben”, hozzáférve az ott tárolt személyes adatokhoz. Szabó Bálint hangsúlyozta: az orvos és a gyógyszerész is – kétlépcsős azonosítással (a rendszer fejlesztőitől személyesen átvett chipkártyával) jelentkezhet be, és kizárólag olyan típusú adatokat kérhet, amelyek tevékenysége alapján indokoltak. Ez a fajta azonosítás, rendszerbe lépés gyakorlatilag lehetetlenné teszi a belépési jelszó illetéktelen használatát, mivel ehhez nemcsak a jelszót, de a chipkártyát is át kellene adni. Azaz ápolónő, szakdolgozó sem tud majd a beteg állapotáról információhoz jutni.
Az adat tulajdonosa, az állampolgár a saját adataira vonatkozó összes sikeres múltbéli hozzáférést és sikertelen hozzáférési kísérletet az ügyfélkapun keresztül láthatja. Visszaélés esetén jogi lépéseket tehet, bírósághoz is fordulhat. Az adatok jogosulatlan és indokolatlan lekérdezését börtönbüntetéssel szankcionálja a btk.
Hozzátette: azok az ágazati felhasználók nem férnek hozzá az adatokhoz, akikre a Digitális Önrendelkezési Rendszerben az illető kifejezetten tiltást állított be. Tehát alapesetben a hozzáférés az engedélyezett. Szabó Bálint elmondta: az ügyfélkapu-hozzáféréssel nem rendelkezők a háziorvosuk segítségével vagy egy betegjogi képviselő közreműködésével, illetve a kormányablakok ügyintézőinél tehetnek nyilatkozatot arról, hogy mit szeretnének, mire adnak fölhatalmazást a rendszerben dolgozóknak. Végül e rendelkezés tényéről, tartalmáról kell kapniuk egy jegyzőkönyvet.
A rendszer indulása, és az úgynevezett digitális önrendelkezés után minden új lelet, vizsgálat automatikusan föltöltődik az elektronikus adatgyűjtő térbe, ahonnan tajszám alapján hívhatók le. Korábbi adatokat visszamenőleg és kötelezően nem töltenek föl az intézmények, vagyis a rendszer az élesítésekor üres adatbázissal fog indulni.
A beteg az adatairól többféleképpen rendelkezhet. Dönthet úgy, hogy senki sem láthatja az adatait, és nem is rögzíthetnek egyetlen vizsgálattal, orvoslátogatással kapcsolatos információt sem róla, ekkor az adatok és a dokumentumok nem is kerülnek be a „térbe”. Van lehetőség arra is, hogy az adatokat rögzíthetik, csak a megtekintésüket, fölhasználásukat tiltja meg a beteg. A rendszer alapbeállítása eleve elrejti a különösen érzékeny adatokat, mint például a beteg pszichiátriai és nemi betegségeihez kötődő információkat.
Az életet veszélyeztető helyzetben az ellátást nyújtó sürgősségi orvos – függetlenül a tiltástól vagy engedélyezési státusztól – kaphat információt. Ezt Szabó Bálint azzal magyarázta, hogy például baleseteknél életmentő lehet, ha az ellátó orvos tisztában van a beteg gyógyszerallergiájával, vagy egyéb, a kezelés biztonságát befolyásoló körülményekkel.
