galéria megtekintése

„Ha befogom a számat, nem teszik ki a szűröm”

Az írás a Népszabadság
2015. 01. 20. számában
jelent meg.


Doros Judit
Népszabadság

Hihetnénk, hogy az egészségügy siralmas állapotában, az egyre égetőbbé váló ápolónőhiány közepette legalább annak nem kell féltenie a munkahelyét, aki a betegek ápolását választotta hivatásul.

A Mezőkövesden élő, és tavaly decemberig az ottani reumakórházban dolgozó Kulcsár Mária esete azt bizonyítja: könnyedén megválnak egy olyan munkatárstól, aki nem hagyja magát súlyos fogyatékossággal élő férjére hivatkozva megalázni.

A negyvenes éveiben járó asszony Pesten találkozott későbbi férjével, a vak Nagy Zoltánnal, akitől egy kisfia is született. Rokoni segítséggel Tatabányán kaptak kölcsönlakást, itt érte őket egy ajánlat hajdani barátjuktól, hogy a mezőkövesdi reumakórházban ápolónőt keresnek. Tavaly februárban állt munkába, igaz, hogy egy gyesen lévő kolléganőt kellett helyettesítenie, de így is két évre biztosnak tűnt az állás.

– Júliusban, vagyis öt hónapi munka után behívatott a főnővér, s azt mondta: visszajön dolgozni az egyik korábbi munkatársuk, igaz, hogy nem az én státuszomra, hanem egy másikra, de mivel én vagyok itt a legújabb dolgozó, nekem kellene felállnom a helyemről. Meghűlt bennem a vér, és nem is értettem, hogyan lehet így sakkozni a státuszokkal, embereket ide-oda tologatni a rendszeren belül – mondja Kulcsár Mária. Kétségbeesése csak fokozódott, amikor a főnővér azzal „vigasztalta”, hogy munkanélküliként legalább többet lehet a kisfiával, meg a vak férjével.

 

Az asszony a történtekről feljegyzést készített, s kifogásolta a szerinte családellenes, a férjére és a kisgyerekére való hivatkozás miatt diszkriminatív intézkedést. A feljegyzésre a reumakórház vezetője válaszolt: azt írta, a család szociális helyzetére való tekintettel alkalmazták az asszonyt, akinek az iskolai végzettsége is megkérdőjelezhető. Ezt Mária írásos nyilatkozatban utasította vissza.

Mária úgy érzi, hogy megalázták
Mária úgy érzi, hogy megalázták
Kurucz Árpád / Népszabadság

– Itt telt be a pohár – mondja könnyeivel küszködve. Hozzáteszi: húsz évet töltött el az egészségügyben, dolgozott sürgősségi és intenzív osztályon, felnőtt- és gyerekrészlegen, és nemzetközi segélyszervezetnél is. Ugyan nincs főiskolája, de felsőfokú egészségügyi szakképesítése igen. Mezőkövesdre emiatt nem is szakápolóként, hanem ápolási asszisztensként alkalmazták, de ugyanazt a munkát végezte, mint a többiek – igaz, kevesebb bérért. A méltatlan eljárás miatt levelet írt Csiba Gábornak, a miskolci kórház főigazgatójának, aki azt válaszolta, hogy a munkaszerződése továbbra is érvényben van. Tény, hogy a szerződésben kikötötték: ha visszajön dolgozni az, akit helyettesít, az alkalmazása megszűnik. Mária tovább dolgozott, de érzékelte, hogy megfagyott körülötte a levegő. A munkatársai nem adtak át információkat, és zárt ajtók mögött értekeztek, őt kizárva az ilyen megbeszélésekről. Az osztályos főnővér pedig azzal fenyegette meg:

ha akarnak, tudnak kifogást találni a munkájában.

Erről a beszélgetésről Mária hangfelvételt is készített. Tavaly novemberben a főnöke újból behívatta Máriát, s bejelentette, hogy szülési szabadságról visszajön a kolléganő, akinek a helyére felvették, így az ő szerződése megszűnik. És sajnos – tárta szét a kezét – másik státusz sincs, amire áttehetnék.

A főigazgató karácsony előtt közölte vele az elbocsátását, s még az utolsó napra, december 31-re is beosztották dolgozni, ami Mária szerint meglehetős érzéketlenségről tanúskodik. – Végig azt éreztem, ha befogom a számat, elfogadom az igazságtalanságot, lenyelem, hogy a vak férjemmel példálóznak, és meghunyászkodom, akkor talán kegyeskedtek volna valamilyen megoldást találni, így viszont örültek, hogy kitehették a szűrömet.

Megkerestük a miskolci kórházat is az ügyben. Nyilas Judit ápolási igazgató és dr. Kovács Lajos telephelyfelelős főorvos azt közölték: Kulcsár Máriát a felvételi eljárás alkalmával tájékoztatták arról, hogy ez egy helyettesi állás. Hozzátették: áttekintették az asszony alkalmazásával kapcsolatosan készült valamennyi dokumentumot, s megállapították, hogy a dolgozóval minden érintett munkatársuk jogszerűen járt el, tiszteletben tartva a személyes érzékenységét, méltóságát. Családi hátterére vonatkozóan diszkrimináció egyetlen esetben sem történt – írták, hozzátéve: az intézmény az esettel kapcsolatos tanulságokat és következtetéseket levonta.

Hogy ez mit is jelent pontosan, nem fejtették ki.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.