Hagyóék ügyében 2009-ben tett feljelentést Kocsis István, mivel éppen Szalainé Szilágyi Eleonóra „pofátlan végkielégítése" jelentette akkoriban az egyik legnagyobb sajtóbotrányt. Kocsis István a Magyar Villamos Művek Zrt. éléről került a BKV élére, és rendcsinálással akarta kezdeni. Kiderült, hogy nemcsak Szalainé kapott az átlagember számára elképzelhetetlenül nagy összegű menedzseri végkielégítést, hanem az egymást gyorsan váltó vezérigazgatók bizalmasai is több tízmilliós végkielégítéssel távozhattak pár hónap munka után. A végkielégítések után sorra kerültek az egyéb, szükségtelen vagy túlárazott szerződésekre teljesített, jogtalannak tűnő kifizetések. Ezekből állt össze utólag a vádirat, amely szerint a 15 vádlott több mint egymilliárd forinttal károsította meg a BKV-t, miközben 1700 dolgozót elbocsátottak a cégtől.
A vádiratnak több tucat összetett, nehezen megjegyezhető pontja van – a Hagyó-per mindent elhomályosító sztorija azonban a 2010-es választás sorsát is befolyásoló nokiásdoboz-ügy lett. Balogh Zsolt, aki akkor a BKV megbízott vezérigazgatója volt, a nyomozás során azt vallotta: a BKV-t felügyelő főpolgármester-helyettesként Hagyó évente 15 millió forint készpénzt követelt tőle. Akkori vallomása szerint Hagyó azzal zsarolta őt, felhasználja ellene, hogy szabálytalan teljesítési igazolást adott a szentendrei HÉV nem működő utastájékoztatási rendszerének elkészültéről, amelynek Balogh éppen Hagyó utasítására igazolt tette lehetővé a kifizetését.
Balogh nemcsak a nyomozóknak mondta el, hogy két ízben adott át 15–15 millió forintot Hagyó Miklósnak, egyiket egy nokiás dobozban, hanem a választások előtt a Magyar Nemzetnek és a Hír Televíziónak adott interjúban is. A közvélemény előtt ez mindent vitt – pedig ez a vád leggyengébb része, mivel egyedül Balogh ellentmondásos tanúvallomása támasztotta alá. Balogh a nyomozati szakban más ügyekre is kiterjedő feltáró, önmagára is terhelő vallomást tett, és még a szembesítést is vállalta Hagyó Miklóssal.
„Vallomása ellenére itt ül, pedig remélt valamit tényszerű feltáró vallomásaiért cserébe"
- fogalmazott vádbeszédében az ügyész.
Nem Balogh volt az egyetlen, aki feltáró nyomozati vallomást tett. A vádirat Antal Attila, Balogh Zsolt, M.-H. Éva és R. Miklós részletes vallomásaira épült. Vélhetően mindannyian abból indultak ki, hogy az őszinteséggel, az őket ért kényszerek bemutatásával javítják helyzetüket. Annál is inkább, mivel – a vádirat és akkori elmondásuk szerint – ők mások, például Hagyó Miklós és Mesterházy Erő, Demszky Gábor főpolgármester tanácsadója utasítására cselekedtek. M-H. Éva azonban többek között arról is beszélt, hogy nemcsak a későbbi vádlottak, hanem az MSZP-s Puch László és az SZDSZ-es főpolgármester, Demszky Gábor is terjesztett be kívánságokat, utóbbiakhoz azonban a feltáró vallomások ellenére egy szót sem szólt a nyomozó hatóság. Az ügyészség egyáltalán nem honorálta az őszinteséget – Homonnai János ennek tudta be, hogy a beszédes vádlottak a tárgyaláson visszavonták a nyomozati vallomásukat, és másként adták elő a történteket. Jellemző, hogy nemcsak visszavonták állításaikat, hanem a nyilvánosság előtt töredelmesen bocsánatot is kértek – ki Hagyótól, ki Mesterházytól. Balogh volt az utolsó, aki 2015. márciusában, miután a tárgyaláson újra lejátszották a nokiás doboz ügyében Hagyóval történt szembesítéséről készült videofelvételt, visszavonta ezt a vallomását.
|
Fotó: Ujvári Sándor / MTI |
A pert különböző pártállás szerint megközelítő médiában több momentum is kiemelt jelentőséget kapott. Például, joga volt-e az Országos Bírói Hivatalnak a Kecskeméti Törvényszékre helyezni a tárgyalást. A kecskeméti bíróság egyszer, majdnem félidőben vissza is adta az ügyet – ám végül mégis náluk tárgyalták végig az első fokot. Ugyancsak jelentős hangsúlyt kapott, hogy a nyomozók nyomást gyakoroltak a gyanúsítottakra; egyfajta kényszervallatást alkalmaztak, azzal csikarták ki a tárgyaláson már valótlannak mondott vallomásokat. Ám a nyomozás idején a gyanúsítottak a védőikkel együtt vettek részt a kihallgatásokon, és akkor egyetlen ilyen bejelentés sem történt. A vádlottak pozícióit erősítette a médiában, hogy Hagyó Miklós pert nyert Strasbourgban, mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága bizonyítva látta, hogy a gyanúsítottat embertelen körülmények között, az indokoltnál hosszabb ideig tartották fogva.
Az ügyészség számos hibát követett el: először nem nyomoztak például arról, kitől kapta Balogh a Hagyónak állítólag átadott kétszer 15 milliót, de amikor megtették, akkor sem jutottak eredményre. Úgy tűnt, és a végeredmény majd csak az ítélet kihirdetésekor derül ki, hogy a tárgyalásokon tett vallomások fölülírják a még oly életszerű nyomozati vallomásokat is. A vádat most képviselő ügyész immár a harmadik a sorban. Homonnai János hangsúlyozta: a lefoglalt számítógépekben talált levelezés okirati bizonyítékként is kellőképpen igazolja, hogy a vádlottak az első nyomozati vallomásukban mondtak igazat. Mivel Hagyó és Mesterházy a vád szerint is csak utasítottak, de nem írtak alá semmit, kérdés, hogy megállnak-e az ő „hűbérúri viselkedésükről" szóló vádak.
Az eredeti vádiratból azonban kevés hiányzik. Hagyó Miklós neve mellől eltűnt a zsarolás. A kétrendbeli vesztegetés (nokiás doboz) vád maradt – kérdés, hogy a bíróság bizonyítva látja-e majd. Szalainé 86 milliója immár ismét nem csalás, hanem törvényes juttatás. L. Ottó lőfegyverrel való visszaélése már nem bűncselekmény, csak szabálysértés, annak pedig elévült. Van vádlott, akinél jogszabályváltozás miatt az okozott kár a különösen nagy érték határa alá esett.
A bírói mérlegelést befolyásolhatják még a bizonyítási eljárás során elhangzott olyan szakértői állítások, hogy a plagizált tanulmányért sem volt fölösleges milliókat kifizetni, hiszen a vezetők abból is jól tájékozódhattak. A bíróság megfontolhatja azt is, hogy a feljelentést az a Kocsis István tette, aki 15 milliárd forint eltűnése miatt szintén vádlott egy elhúzódó ügyben. Volt tanú, aki elmondta: Hagyóék óta is hasonló gyakorlat folyik a BKV-nál, a tanulmányoknak, marketingköltéseknek úgy általában annyi az ára, amennyit a vádlottak kifizettek, és előre nem lehet eldönteni, hogy szükség van-e rájuk. Az idő múlásán kívül enyhítő körülmény-e, hogy mások is ugyanazt csinálják, csak nincs már ott egy igazságos Kocsis István, aki feljelentené őket?