Szombat este körülbelül 150 menekültet szállítottak le a Készenléti Rendőrség egységei a Münchenbe induló vonatról. Volt, aki azt kérte, hogy inkább lőjék agyon, mint hogy Magyarországon kelljen maradnia.
hirdetés
A gyerekeket és a nőket ültették az ablakokhoz, hogy senki ne fogjon gyanút – kezd el áradni a szó a peronőrből, miközben a fejével a vonat mellett ülősztrájkot folytató menekültek és a körülöttük álló rendőrök csoportja felé int. Amit mond, elítélően mondja, de a menekültek arckifejezéseiből ítélve nem gyávaságról, hanem kétségbeesésről van szó. Mindegyikükön látszik, hogy ezt a vonatot tartják az utolsó esélyüknek a kitörésre a szabad világ felé.
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
A menekültek és a rendőrök közötti állóháború ekkor már két órája tart. Azzal kezdődött, hogy a kilencórás Budapest–München vonaton nem sokkal indulás előtt feltörtek egy helyiséget, ami után valaki rendőrt hívott. A készenlétiseket azután vezényelték ki, hogy kiderült, körülbelül 150 olyan ember van fent, akinek semmiféle papírja nincs. Egy részük, miután leszállították a vonatról, tüntetőleg leült a peronra. „Nem akarnak elmenni, szentül meg vannak győződve arról, hogy le lesznek lőve, vagy vissza lesznek toloncolva oda, ahonnan jöttek” – mondja a menekültek és a rendőrök beszélgetését segítő tolmács. „Engedjenek fel a vonatra vagy lőjenek agyon” – kontráznak rá erre többen is a menekültek közül, még tovább szítva a pánikot.
A hangadókat a készenlétisek kiemelték a tömegből, és elvezették a pályaudvar egyik termébe, amely előtt a Táncstúdió felirat világított még éjfélkor is, de a tapintható feszültség ellenére rendőri részről erőszaknak jele nem volt. A rendőrök kordonnal választották el egymástól a hálókocsikat és a szerelvény többi részét. „Lezártuk a vagont, mert ha ott a végén nyitva hagyok egy ajtót, akkor onnan végigjönnek, és kezdődik minden elölről” – meséli a MÁV egyik biztonsági alkalmazottja. „Van olyan, amikor megszűnnek az emberi jogok. A rendőrök kérték, hogy zárjuk le a vonatot. Persze, ha valaki ki akar menni mosdóba vagy üdítőért, azt kiengedi a kalauz, de egyébként be vannak zárva a vagonba” – folytatja. Nem tudni, hogy a bezártság miatt, vagy a több mint háromórás késés miatt, de a hálókocsikból aggodalmaskodó tekintetek néztek kifelé.
Eközben a peronon egyre több menekült nézi, ahogy társaikat körülveszi a rendőrsorfal. A vonat azért nem indul el, mert a menekültek mellette ülnek, és félő, hogy az induló vonat alá vetik magukat, vagy nekitaszítják a mellettük álló rendőröket.
Ami az agyonlövetésről szóló felvetést illeti, annak az ötletét csak a rendőrségi kordon másik oldalán kapják fel. „Ha adnának egy fegyvert, fejbe lőném az összeset” – dobja fel egy magas férfi, miközben ismerőse épp a vonat egyik hátsó ajtajából tessékel le egy családot. „Takarodjatok lefelé!” – hangzik a felszólítás. A család pedig babakocsival és alvó gyerekekkel együtt lekászálódik a vagon lépcsőin. Nehéz eldönteni, hogy egy utas családjáról vagy önjelölt biztonságiakról van szó.
hirdetés
Ekkor már mindenki ingerült és mindenki hibáztat valakit. A peronőr a menekülteket, az utas pedig a rendőröket. Valaki azoknak a magyaroknak a munkáját félti, akiket esetleg kirúgnak egy hiányzás miatt a vasárnapi műszakból – „Ki fizet majd nekik? Orbán Viktor?”
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
Ezalatt önkéntesek ételt és italt hoztak azoknak a migránsoknak, akiket a pályaudvar különtermébe vittek. Utána pedig átnézték a papírjaikat, és azt tanácsolták a menekülteknek, jöjjenek vissza hajnali négykor, ugyanis akkor indul az első vonat Győrbe, onnan pedig eljuthatnak a vámosszabadi befogadóállomásra. „Megveszik a jegyet a nemzetközi vonatra, amellyel három napig próbálkozhatnak, de aki csak a menekülttáborba akar eljutni, az nem mindig tudja, hogy csak belföldi járattal mehetnek.”
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
Nem sokkal fél egy előtt rendőrök szálltak fel az addig üres kocsiba, hogy csak jegy- és útlevél-ellenőrzés után engedjék fel az utasokat a vonatra. „Passport?” „Na, állj szépen félre!” – ismételgette eközben az egyik rendőr a bevándorló fiatalok gyűrűjében, a társai pedig szétválogatták az utazóközönséget. A vonat végül fél egy után nyolc perccel gördült ki a pályaudvarról. Eddigre az ülősztrájkot folytató migránsokat is kikísérték a rendőrök a különterembe. Csak egy család maradt a peronon két kisgyerekkel. Utolsóként ők hagyták el az addigra már bezárt pályaudvart, az aluljáróba kísérték őket, hogy a számukra kialakított tranzitállomáson vészeljék át az éjszakát.
