galéria megtekintése

„Gyuriék végre beindultak” – Matolcsy szórja a milliárdokat

9 komment


Boda András

A Matolcsy György irányította Magyar Nemzeti Bank már több mint 300 milliárd forintot költött el különleges célokra, illetve bízott az alapítványaira. A jegybank alapította nonprofit szervezetek legutóbb a Matolcsy Györgyné irányította faluban vásároltak üdülőt. Munkatársunk a helyszínen járt, s utánanéztünk annak is, az MNB és csatolt részei milyen célokra fordítanak még pénzt. Kiderült: most szuperkönyvtárra, 300 ezres doktori ösztöndíjra, s „exkluzív térre” szánnak közösségi forintokat.

– Természetesen nem véletlen.

Hát hogyan lehetne véletlen!? Ember, melyik országban él?

– neveti el magát a balatonakarattyai Bezerédj strandon megszólított pecás, amikor arról a furcsa egybeesésről kérdezzük, hogy az MNB hat alapítványa épp ebben a faluban vett bő hathektáros MÁV-üdülőt 890 millió forint plusz áfa áron, s ott oktatási központot alakítanának ki. – Akkora mutyi ez, mint a ház! Matol­csy György bankja épp a felesége, Matolcsy Gyöngyi vezette Akarattyán költ el egymilliárdocskát... Na, ne hülyítsük egymást!

 

Noha a helybeli férfi mutyit említ, amikor az Átlátszó által nyilvánosságra hozott ügyletről faggatjuk, a vigyor egy másodpercre sem hervad le az arcáról. –  Miért lennék mérges? Épp ezt vártuk a polgármestertől. Azt, hogy majd ő, mivel közel van a tűzhöz, felpörgeti kicsit a dolgokat.

Hasonlóképp vélekedik egy másik horgász: – Gyuriék végre beindultak – állapítja meg a férfi, aki azt állítja, gyerekkora óta ismeri a településhez régóta kötődő Matolcsyt.

Ő is úgy véli, semmi különös nem történt, csak amit a helyiek kimondva-kimondatlanul is reméltek. Azt, hogy kapcsolataikkal, befolyásukkal élve Matolcsyék elkezdik felvirágoztatni a falut.

A parttól kicsit távolabb leveleket éget egy pocakos férfi. –  Tudja, ez az üzlet kicsit hasonlít arra, mint amit én csinálok. Most nem szabadna égetni. Viszont most lehet. Mert most szárazak a levelek. Lehet, hogy nem szép dolog családi körben intézni egy falu ügyeit, meg mutyizgatni, de tudomásul kell venni, hogy ma ebben az országban így mennek a dolgok. Itt is, meg Felcsúton is. Mint az avar­égetés. Nem helyes, de most csak így lehet.

Futja
Futja
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

A falu életét felpezsdítő üzlet tárgya, a MÁV-üdülő a tavaly ősz óta Kenesétől különvált Akarattya frekventált helyén található. A tópart közelében kanyargó út a volt MÁV-üdülőbe vezet, és keresztülfut azon. A kapu tárva-nyitva, az őrbódé elhagyatott, mégis elbizonytalanodik az erre járó. Táblák sora figyelmeztet ugyanis, hogy nem szabad letérni az útról, megállni, padkára hajtani sem, aki másként tesz, feljelentik. Egy felirat viszont arról tanúskodik: áthajtani azért mégiscsak szabad. Az úttól úgy száz méterre ott csillog a tó vize, a telken pedig az út két oldalán tucatnyi kisebb-nagyobb épület. Akadnak düledező faházak, látni többszintes téglaházat, rendezvénytermet, éttermet. A bő háromszáz méter széles vízparti ingatlanról találóan fogalmaz egy helybeli:

pompás, hatalmas telek lepusztult épületekkel, szocreál táborhangulattal. Talán ez az oka annak, hogy a megkérdezettek közül senki sem találja kirívóan alacsonynak a vételárat.

Bár egy férfi azt említi, Kenesén nemrég ennél kisebb part menti telket adtak el egymilliárdért, az az általános vélemény: a telek ér sokat, „a többi dózer”.

Egy akarattyai férfi avat be a tábor múltjába. Úgy tudja, hogy a hatvanas évek legelején, a vasúti szociális és jóléti alapból állták a partfeltöltés költségeit, ezután alakították ki ott a tábort, amelyben évtizedeken át vasutasok gyermekei nyaralhattak.

Az akarattyai „Matolcsy-üdülő”
Az akarattyai „Matolcsy-üdülő”
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

– Valamikor ott dolgozott az édesanyám a táborban, a fénykorban nyaranta hatezer gyerek is megfordult náluk – idézi fel egy kutyáját sétáltató asszony.

A helyiek elmondásából kiderül, hogy a kétezres évek elejéig még jöttek a vasutasgyerekek, de aztán bezárt a tábor. Úgy tudják, bérbe adták azt, és egy vállalkozó szervezett oda kisebb-nagyobb csoportokat, rendezvényeket, vendégeket.

–  Volt egy gólyabál is! Na, olyan mocskot még nem láttam, ami az után maradt

– háborog az egyik pecás. – Legutoljára fényevőknek tartottak itt tábort – veszi át a szót a mellette álló férfi. – Mondtam is magamnak, már csak ez hiányzott, felzabálják nekem itt a világosságot, aztán pöröghet a villanyórám, mint a búgócsiga.

Abban a megkérdezettek között teljes az egyetértés: hosszú évek óta nem voltak gyerekek a táborban, a terület egyre csak pusztul, így épp ideje volt annak, hogy valaki megvegye és fejlessze az ingatlant.

A terület eladásáról, fejlesztéséről szerettük volna megkérdezni Matolcsy Gyöngyit. Kérdéseinket kedden elküldtük, de péntek estig sem kaptunk válaszokat. Pedig az bizonyosan közérdeklődésre tartana számot: mi lett, mi lesz a sorsa az üdülőnél lévő part menti sávnak? Le lehet-e jutni ezután is a partra?

Megmarad-e a területen átvezető út? Ha ugyanis azt lezárják, akkor sokaknak öt-hat kilométeres kerülőt kell tenniük a lezárt háromszáz méteres szakasz miatt.

Kerestük a község fejlesztése és a lakosok, telektulajdonosok érdekeinek képviselete érdekében létrehozott Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület új – egy forrásunk szerint Matolcsynéval jó kapcsolatotokat ápoló – vezetését is. A nemrégiben választott elnök, Hámori Gábor telefonon csak azt közölte, hogy nem ér rá, aztán megszakadt a vonal. Sikerült elérnünk a civil szervezet egy másik vezető tisztségviselőjét is. Felháborodásának adott hangot, amiért felhívtuk, majd pedig úgy ítélte meg, az egymilliárdos ügyletről kérdezősködni „nem aktuális”.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.