Kína lenyűgöző! - írja a kapcsolat.hu-n vezetett blogban Gyurcsány, nincs sok kétségem afelől, hogy a következő pár évtized ennek az országnak a felemelkedéséről és ennek következményeiről fog szólni.

Aztán elárulja, hogy miniszterelnökként három alkalommal járt Kínában. Azt gondolta, és most sem látja másként, hogy Kína nélkül nem lehet majd megérteni azt a világot, ami a következő évtizedekben el fog jönni. Mint kiderült, most is ott járt. Ezúttal azért ment, mert meghívta az ország legnagyobb high-tech kiállításának szervező bizottsága, hogy legyen díszvendégük, és tartson néhány beszédet, köszöntőt.

"Ez alkalommal könnyebben mozogtunk, szabadabbak voltunk, nem korlátozott bennünket a helyenként nagyon terhes protokoll -  fogalmaz Gyurcsány Ferenc. - Így aztán többet láttunk és tapasztaltunk, mint korábban. Shenzhen, ez a tizenkétmilliós dél-kínai város olyan ütemben száguld, ami európai, vagy akár amerikai szemmel elképzelhetetlennek tűnik. A harminc éve még álmos, porlepte halászváros, ma felhőkarcolókkal zsúfolt metropolis, gazdaságának növekedése a válság közepette is kétszámjegyű.

Az "ismert" blogger ezután elárulja a titkot: a kínaiak szeretnek dolgozni. A reform kezdetekor az volt a legfontosabb feladat, hogy mindenkinek megtanítsák: mostantól csak munkával és munkából lehet megélni.

"A teljes képhez hozzátartozik, olvasható a postban, hogy a kínaiak semmit sem kapnak ingyen. Fizetni kell az egészségügyért, az iskoláért (bizony, pár éve még az általános iskoláért is, most csak a középiskoláért és az egyetemért), és azt már hozzá sem teszem, hogy nincs általános, mindenkire kiterjedő nyugdíjrendszer. Ebből persze az is következik, hogy alacsonyak az adók, nem terheli sokfajta elvonás a jövedelmeket, vagy a vállalkozásokat. Kínában rend van, legalábbis sokkal nagyobb rend, mint sok európai országban. Az is igaz, hogy egypártrendszer van, ami alapvetően jogállami keretek között működik. Mindez piacgazdasággal, és - az angol nyelvű lapokat olvasva - mérsékelt, vagy ha úgy tetszik, korlátozott sajtószabadsággal párosul. Akikkel találkoztam - akár hívei voltak a sajátos kínai kommunizmusnak, akár nem - azt állították: egypártrendszer nélkül, a világra nyitott „piaci kommunisták" nélkül sem rend, sem siker nem lenne Kínában."

Szóba kerül aztán a vidéki Kína. "Nem lehet átugrani évszázadokat, írja Gyurcsány Ferenc. A nagyvárosok csillogása mögött még sok helyen tapintható a szegénység, a külvárosok sikátorszerű, poros utcáira lerobbant, kicsi lakások ablakai néznek. A falusi Kína nyilván még szegényebb. A gyors fejlődés következményeképpen annyi réteg rakódik egymásra, olyan távolságok vannak egy országon belül, amit mi elképzelni is nehezen tudunk. Mégis, egyben van az ország, optimista és fejlődik. Szurkolok nekik."

Ijesztő kinézetű ételek

Kínai munkás fóliát locsol a 14 lépésbõl álló festettkelme-készítés egyik fázisaként. Lassítanák a növekedést

Amíg beszédeket tartott, a város vezetőivel találkozott és időnként szó szerint "ijesztő kinézetű ételbe" kellett belekóstolnia, addig az üzletemberek számtalan üzletet kötöttek. Röpködtek az euro tíz- és százmilliók. Persze ezek nem az égből pottyantak, a legtöbbjük mögött több éves előkészítés, tárgyalás van. Most sokan révbe értek, és határozottan büszke vagyok arra, hogy ennek is tanúja lehettem - fejezi be blogjában a kínai útibeszámolót Gyurcsány.